Józsa Dorottya (J. D.): Mi volt az a gondolat, ami összehozott titeket, és úgy döntöttetek, hogy megcsináljátok az eseményt?

Lerf Andrea (L. A.): A kapcsolódás – egymáshoz, önmagunkhoz, a szakmánkhoz, és azokhoz az értékekhez, amik mentén dolgozunk. Mindannyiunkban ott volt a vágy, hogy kilépjünk a megszokott keretekből, és létrehozzunk egy olyan téridőt, ahol emberként lehetünk jelen szakmai témákkal, és ahol a valódi találkozásoknak tere van. Együtt gondolkodtunk, együtt álmodtuk meg, és a legfontosabb közös nevező végül az volt: megélt tudást adni és kapni. 

Csikós-Nagy Katalin (Cs. N. K.): Vas megyei kötődésem és kapcsolatrendszerem régóta inspirált egy ilyen eseményre, sok HR-es beszélgetésben megfogalmazódott már az igény egy hosszabb, ottalvós találkozóra. Tíz év győri HR Fórumos tapasztalattal a hátam mögött most végre valóra váltottuk azt, amit évekig csak terveztünk.

Kökényesi-Nagy Andrea (K. N. A.): A fejlődés, a személyes találkozás, a tudásmegosztás közös feladatunk. A valós párbeszéd, az, hogy a HR szakemberek, ne csupán HR-esül beszéljenek, HR-ről, hanem az emberi és az üzleti fókusz is bekerüljön egy rendezvényre szintén kulcsfontosságú. Az, hogy valódi helyzetekről beszéljünk, bevethető megoldásokat osszunk meg, „kirakatrendezés” helyett, mondhatni létkérdés. 

J. D.: Miért esett Sárvárra és a Vadkert Major-ra a választás a helyszínt illetően?

L. A.: Ez a választás nem volt véletlen: Kökényesi-Nagy Andi szervezetfejlesztőként kezdett dolgozni a Vadkert Majorral, és az ottani vezetői csapattal közösen kezdtek azon gondolkodni, hogyan lehetne nyitni a céges és szakmai események világa felé is. Ezzel párhuzamosan bennünk is megfogalmazódott a vágy, hogy létrehozzunk egy olyan szakmai programot, ami kiszakít a szokványos keretekből, és valódi, emberi találkozásokat tesz lehetővé. Ez a két irány találkozott – és ebből született meg az esemény. Andival már korábban is szerveztünk közösen programokat, Katival is régi a szakmai kapcsolat, de hárman így, ebben a formában most először dolgoztunk együtt. A Major pedig tökéletes hátteret adott mindenhez: a természet közelsége, a lovak jelenléte és a hely atmoszférája segítette azt az elmélyülést és kapcsolódást, amit szerettünk volna lehetővé tenni.

Cs. N. K.: Andi invitálása révén otthonos, inspiráló környezet fogadott bennünket, illetve ahogy említettem sok szálon kötődöm ehhez a térséghez.

K. N. A.: Én ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy szuper volt azt hallani a közelből érkezett résztvevőktől, hogy most végre ők érkezhetnek 15 perc autózással egy szakmai rendezvény helyszínére, úgy, mint mi szoktunk Budapesten.

J. D.: Mit adott nektek ez a két nap és a többiek előadása, ti mit visztek haza ebből?

L. A.: Egyre több nagy konferencia jelenik meg a szakmai palettán, ami önmagában is nagyon izgalmas és inspiráló közeg. Ennek a programnak viszont pont az volt az egyik különlegessége, hogy sokkal intimebb, elmélyültebb tér tudott létrejönni – ahol volt idő és lehetőség valóban megismerni egymást, jelen lenni, kapcsolódni. Nem volt semmi sürgetettség, sem a „lemaradok valamiről” érzés, ami gyakran jellemzi a nagyobb rendezvényeket.
Ez a két nap számunkra megerősítés volt abban, hogy van igény az ilyen típusú, emberi léptékű találkozásokra. Hazavisszük a közösen megélt pillanatokat, az előadásokból hozott gondolatokat, a mély beszélgetéseket, és azt az érzést, hogy együtt valami különlegeset hoztunk létre – úgy szakmailag, mint emberileg.

Cs. N. K.:  Ez a másfél nap nekünk is rendhagyó volt: különleges környezet, értékes gondolatok és őszinte beszélgetések jellemezték. Feltöltődve és megerősödve tértünk haza – emberként és szakemberként is. 

K. N. A.: Én biztosan elviszem, azt, ahogy Bárány Tamás (MOL Csoport, Toborzási vezető) arról beszélt, hogy mennyire fontos megtalálni a közös nyelvet a generációk között és milyen fontos, hogy ne a saját megszokásaink, hanem az együttműködés mozgassa a mindennapjainkat. Maradandó élmény, ahogy Koltányi Gergely (Tanulási élménytervező, Nitrolearning) az élmény hatás modellről beszélt, ugye, hogy a szórakoztató is lehet felejthető. Tátott szájjal hallgattam Csikós-Nagy Katiék országos kutatási eredményeit a fluktuációról, Tóth Nikolett szakmai értelmezését a megtartás mechanizmusairól. Elviszem magammal, amikor Kalocsai Norbert (A Nilfisk Production Kft. - Vezető alelnöke, az európai műveletek és a globális műveleti kiválóság vezetője) és Dákai Ferenc (Leadec Csoport magyarországi leányvállalatának ügyvezetője) kendőzetlen őszinteséggel meséltek arról, hogy a felhatalmazó vezetés milyen napi feladatokkal jár egy szervezet átalakítása során. Erőteljes élmény volt Lerf Andit hallgatni arról, hogy alapvető emberi gesztusok, kapcsolódások mekkora erővel bírnak az üzleti környezetben is. A saját élményem is igazán jóleső volt, az, hogy a digitalizáció emberi oldaláról szóló előadásomat is aktív és résztvevő közönség fogadta. Végül azt látni, hogy Czuczi Viktóra és Roflics Fanni hogyan vett rá minket egyetlen perc alatt a közös játékra és a bizalom megtapasztalására, hogyan vezettek át minket a Major által szervezett saját lovas élményünkbe. Szívesen kezdeném most rögtön újra a napot. 

J. D.: Ha egy szóval kéne jellemezni ezt a két napot, akkor mi lenne a ti szavatok?

L. A.: Számomra ez a szó nem lehet más, mint: kapcsolódás. Ez volt a napindító előadásom központi gondolata is, és úgy érzem, ez hatotta át az egész eseményt. Kapcsolódás önmagunkhoz, egymáshoz, a gondolatainkhoz, a témáinkhoz – és azokhoz az értékekhez, amikért mindannyian dolgozunk. Ez a két nap megmutatta, milyen sokféleképpen lehetünk együtt – és hogy milyen mély nyomot hagy bennünk egy ilyen valódi, emberi jelenlét.

Cs. N. K.: Kapcsolódás igen, és ha lehet egy második is: emberközpontúság.

K. N. A.:  Töltődés.

J. D.: Terveztek-e folytatást, ha igen, akkor mikor és hol?

Igen, tervezünk. Bennünk is megszületett a folytatás iránti vágy, és a Vadkert Major részéről is nyitottságot tapasztaltunk – szívesen látnának minket újra. Valószínűleg ősszel, szeptember végén térünk vissza, de ennek a formája és időpontja még alakul. Legyen ez egyelőre a jövő zenéje – de annyi biztos, hogy ez a két nap nem egy egyszeri alkalom volt, hanem egy folyamat első lépése.