Lássuk mik is ezek a triviális vezetői hibák, amelyek felmondásra késztetik egy cég legtehetségesebb embereit.

1. A főnök értelmetlen szabályai

Egy szervezeten belül természetesen szükség van szabályokra. De ezek a szabályok nem kellene, hogy valamilyen ősrégi indusztriális korszakból visszamaradt szükségtelen és szűklátókörű intézkedések legyenek, amelyek nem sokat adnak hozzá a cég működéséhez, ellenben megőrjítik a munkatársakat és elrabolja az idejüket az értelemes feladatoktól. Ha egy tehetség úgy érzi, hogy "a nagytestvér mindent figyel", másik munkahelyet, másik csapatot fog keresni.

2. A főnök mindenkit egyformán kezel, elismerés nélkül marad a legjobbak munkája

Ne keverjük az esélyegyenlőséggel! Minden alkalmazottnak ugyanazok a lehetőségek, esélyek kell, hogy rendelkezésre álljanak, de igenis különböző módon kell bánni a különböző módon teljesítő munkatársakkal. Fontos, hogy a legtehetségesebb embereink munkája el legyen ismerve, ez tükröződjön a kompenzációban és előléptetésekben, különben mi motiválja majd őket? Ha egy tehetség azt látja, hogy mindegy mennyivel teljesít jobban, ugyanaz jár cserébe mint a feladatokat lazábban, hanyagabbul teljesítő kollégáknak, akkor előbb-utóbb megszűnik az a húzóerő, ami a céget versenyképessé teszi. Ennél még gyakoribb és szomorúbb helyzet, amikor a legjobb emberünkre "jutalomként" még plusz feladatokat is sózunk, mindenféle plusz kompenzáció nélkül.

3. Tolerálja a gyenge teljesítményt

Híres az a nézet, amely szerint egy jazz zenekar csak pont annyira jó, amennyire a leggyengébb zenésze. Igaz ez a szervezetek esetében is. Ha az alulteljesítés következmények nélkül eltűrt és megengedett, ez idővel a legjobb munkatársak eredményeit is visszaveti.

4. Nem ismerteti a teljes képet, a cég eredeti vízióját

Bár hatékonynak tűnhet egyszerűen csak delegálni a részfeladatokat az alkalmazottaknak, a legjobban teljesítő tehetségek számára az ilyen hozzáállás, a feladatok mögötti eredeti célok elhallgatása felér egy megegyezés semmibevételével. A legkiválóbb alkalmazottak azért vállalnak nagyobb terheket, több feladatot, mert törődnek a céggel, a teljes kép elhallgatása viszont azt üzeni nekik, hogy a vezetőség csupán lélektelen eszköznek tekinti őket.

5. Nem engedik, hogy a tehetségeik kövessék a szenvedélyüket

Például a Google esetében az alkalmazottak idejük húsz százalékát olyan saját projektekkel töltik, amelyek szerintük a Google számára jók, hasznosak, ugyanakkor élvezettel csinálják. A tehetségek többsége szenvedélyes alkat ha a szakmájáról van szó, ezért ha csak kijelölt részfeladatokon dolgozhatnak és nem foglalkozhatnak olyasmivel is, amit igazán szeretnek a szakmájukban, nem mozoghatnak egy kicsit önállóan, akkor ismét csupán egy gépezet csavarhúzójának érzik majd magukat és hamar eltűnik a céggel szembeni elkötelezettség. A főnökök többsége fél, ha megengedi, hogy alkalmazottai a kijelölt feladatokon kívül olyan dolgokra is koncentrálhassanak, amit maguk választanak és élveznek, az csökkenti a produktivitást.

6. A munkakörülmények nem teszik élvezetessé a munkát

Ismét a Google a jó példa arra, hogy milyen produktív és sikeres tud lenni egy cég, ha az alkalmazottak élvezik is a bent töltött időt. Ez persze nem egy csocsóasztalon múlik, de ha azt szeretnénk, hogy munkatársaink produktívan dolgozzanak és akár az elvártnál több időt töltsenek a munkahelyen, ahhoz olyan helyet, körülményeket és légkört kell biztosítani, ami érdemes arra, hogy az ember a fél életét ott töltse.

Mindezt összegezve, egy jól ismert mondással zárom a sort: az emberek nem a munkát hagyják ott, hanem a főnököt.

Forrás: HR Iránytű