Igen, a türelmes ember kedves, figyelmes, segítőkész. Vajon csak ma, egészen mostanáig hányszor veszítetted el a türelmedet? Hányszor lettél frusztrált, ingerült, rosszkedvű csak ma reggel a munkába tartó úton? Na és a munkában?

Elég a rizsából! Szóval akkor hogyan lehetnék türelmesebb?

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogyan váljon türelmesebbé, rögtön rávágnám, hogy „hát gyakorold a mindfulness meditácót!” A mindfulness gyakorlásával egyben azt is gyakoroljuk, hogyan legyünk türelmesebbek magunkkal, ha elkalandozunk, hogyan kezeljük a frusztrációt, ha a meditáció túl unalmasnak, hosszúnak tűnik, és hogyan kezeljük a türelmetlenséggel, frusztrációval, nehézségekkel járó gondolatokat, testérzeteket. Aki tehát a meditációt gyakorolja, az a türelmet gyakorolja. (Meg még másik 6 erényt.)

Az a remek hírem van, hogy a türelem fejleszthető, tanulható, gyakorolható! És nem csak mindfulness-szel.

1, Nézd meg, mi az, ami triggerel!

Agyunkban ez a mandula-alakú kis rész, az amigdala a felelős az összes balhénkért. Ez vizslatja folyton, honnan érkezik fenyegetés a világból és (részben) ez a felelős az érzelemregulációért is. Mivel eléggé egyszerűen működik, nem tud olyan bonyolult dolgokat, hogy pl. megkülönböztesse a valós veszélyt (felénk száguld egy kamion) és egy vélt veszélyhelyzetet („el fogok késni, ha ez a rohadt lámpa nem vált át most azonnal zöldre!”).

Az első lépés tehát: nézd meg, milyen helyzetekben kapcsol be az amigdala nálad – mikor leszel ingerült, ideges, türelmetlen? Ha valami lassú? Ha valami túl bonyolult? Ha túl sok feladatod van amúgy is? Máris megérkeztél a tudatosság (és az önkontroll) egy magasabb lépcsőjéhez!

2, Hagyd abba a sztorigyártást!

A mindfulness-tanfolyamon nem véletlenül tanulunk meg jobban rálátni a gondolatainkra, értelmezéseinkre, belső sztorijainkra. Sokszor azért leszünk idegesek, mert valahogyan értelmezünk egy helyzetet (más meg máshogy értelmezi, és tök nyugodt marad).

Pl. munkából haza beugrasz a Sparba. A pénztárnál hosszú a sor, egyszer csak észreveszed, hogy zizegsz, felment a vérnyomásod, és totál türelmetlen vagy. Nem veszed észre, hogy magadban így füstölögsz: „nem érek rá itt órákig ácsorogni a sorban!”.  Ez a gondolat éppen elég ahhoz, hogy kiváltsa a szervezetedből a jó öreg üss vagy fuss reakciót. A stressz pedig megakadályozza, hogy észrevedd: oké, hogy lassú a sor, de én valójában nem is sietek sehová, csak jó lenne már hazajutni.

Ja, és ha lenne rálátásod, milyen sztorikat gyártasz a sorban állás alatt, talán még azt is meg tudnád kérdezni magadtól: „most tényleg élet-halál kérdés, hogy 1 másodpercen belül sorra kerüljek?” És a válasz, mindig, mindig, mindig az lesz, hogy: „nem”.

3, Hagyd abba a katasztrófagyártást!

Agyunk hajlamos a létező legrosszabb végkifejletet vízionálni egy-egy esemény kapcsán. Pl. már önmagában az a gondolat, hogy „csúnyán el fogok késni”, is sok esetben erősen megkérdőjelezhető… Én pl. sokszor rohantam, hogy valahova odaérjek, mert azt hittem, elkésem, de épp időben értem oda (vagy kapkodva a levegőért a rohanástól, 7 perccel hamarabb…). Az, hogy az orrod előtt kell újraindítani a bankautomatát, és 10 perccel később érsz oda valahova, az tényleg akkora katasztrófa, mint elképzeled?

Ezekből az apró, elképzelt katasztrófákból jön sokszor a türelmetlenség. A gond az, hogy így egy állandó stresszben tartjuk magunkat, és szenvedünk a stressz, a szorongás, a türelmetlenség tüneteitől.

Egy jó tanács mára:

A türelem egy erény, amit gyakorolni lehet. Nem egyszer kell megpróbálni: sokszor nekifutni. Akár már ma is, a hazaúton? Csak figyeld magad, figyeld, mi váltja ki belőled a frászt, mitől akadsz ki, és mitől nem. Amikor maga vagy a megtestesült nyugalom, miközben a többiek őrjöngenek, akkor mi az a gondolat, helyzet, állapot, ami miatt nyugodt tudtál maradni?

Ez az első lépés a türelem gyakorlásához.