A 16 hetes szabadságot teljes mértékben finanszírozza az állam, mindkét szülőnek jár, és nem ruházható át, vagyis ha az egyik szülő úgy dönt, hogy mégse veszi igénybe, akkor a másik szülő nem veheti át a neki járó szabadságot. Spanyolországban ezzel a lépéssel kívánják arra motiválni az apákat, hogy ők is vegyenek ki szabadságot gyermekük születése után. A lépés azt az üzenetet közvetíti, hogy az apáknak, éppúgy, mint az anyáknak, joguk és kötelességük a gyerekről való gondoskodás, és épp ezért pontosan ugyanazon feltételek mellett tehetik meg ezt, mint az anyák.
Különösen az első gyerek születésekor fontos, hogy a szülők a kezdeti időszakot mindketten a gyerekkel, otthon tölthessék, amit az új szabályozás biztosít. Emellett ahhoz is hozzásegít, hogy a munkaadókat kevésbé befolyásolja a jelölt neme kiválasztáskor.
Nem átruházható
Érdekesség, hogy ennyire haladó szabályozás még az észak-európai országokban sincs: Svédországban és Izlandon az apa 12 hét szabadságot kap, és a fizetése 80%-át. Igaz, az anyák ennél több időt kapnak, illetve a szabadság egy része felcserélhető, de ez a felcserélhetőség többnyire ahhoz vezet, hogy az anyák vesznek ki hosszabb szabadságot a gyerek születése után (ez a hátulütője a finnek egyébként példamutató szabályozásának is). A spanyolhoz hasonló kezdeményezés az osztrák Papamonat, azonban ez is jóval rövidebb időre szól.
Ugyanekkor a spanyolországi szülési szabadság az egyik legrövidebb Európában, ami a nők szülési szabadságát illeti; ezzel szemben a spanyolok által kínált apasági szabadság viszont az egyik leghosszabb és legjobban fizetett egész Európában. A Maternity, Equality and Fraternity című könyv szerzője, Patricia Merino szerint ez – az anyáknak járó szabadság rövidsége miatt – még egyáltalán nem oldja meg az anyaság vs. karrier problémáját: hiszen a 16 hét lejárta után az anyák védtelenek maradnak; a jobb anyagi helyzetben lévők meg tudják oldani, hogy további extra szabadságot vegyenek ki a gyerekükkel, míg a többieknek választaniuk kell, hogy otthagyják a munkaerőpiacot, hogy a gyerekük mellett maradhassanak, vagy pedig más módot kell találniuk a gyerek elhelyezésére, amíg ők visszamennek dolgozni. Problémát jelenthet emellett az is, hogy az apákra fokozottabb nyomás nehezedhet a jövőben a cégük részéről, hogy idő előtt, legalább részmunkaidőben visszaálljanak a munkába, amit az új szabályozás még nem tud kiküszöbölni, mint arra szociológusok rámutattak.
Ahhoz azonban hozzásegíthet az új szabályozás, hogy a jövőben visszaszorulhassanak az olyan helyzetek, mint amikor az apa eleve másik szobában alszik, hogy az újszülött gyerek sírása ne zavarja fel éjszaka, mert másnap dolgozni kell mennie. A családok szempontjából egészségesebb, és mindenképp kiegyensúlyozottabb, ha az újdonsült szülők 50–50%-ban veszik ki a részüket az újszülött gondozásából, aminek eléréséhez viszont fontos lépés lehet a friss spanyol szabályozás.
