„Többet keresek vécétakarítással, mint Deliveroo-futárként” – mesélte Marina a The Guardiannak, aki két munkából tartja el a 12 és 18 éves lányát. Adam Szudánból érkezett, futárkodás mellett jogi diplomára készül. „Egy jó napon 50–60 fontot is meg lehet keresni, de bringával ez embertelen.”
Mohammed szíriai menekültként dolgozik futárként.
„Emberként láthatatlanok vagyunk azoknak, akiknek szállítunk. A futárok valójában harmadosztályú polgárok.”
Marina, Adam és Mohammed története csak három példa a brit ételfutárok százezrei közül. A többség a Just Eat-nek, a Deliveroo-nak vagy az Uber Eats-nek dolgozik, és sok köztük a bevándorló.
A Guardiannek nyilatkozó futárok szerint hiába dolgoznak legálisan és maximális fordulatszámon, a bér alacsony, a munka nehéz. „Mindegyik kiszállítócégnek dolgoztam már – a fizetés és a munkakörülmények szinte teljesen ugyanazok” – mondja Marina. Meglepően hathat egy női név ebben a szektorban, mivel a futárkodást alapjában véve férfimunkának tartják, azonban Marina egy közel 800 fős WhatsApp-csoport tagja, ahol brazil női futárok osztják meg tapasztalataikat kimerültségről, balesetekről és őket ért rendszeres zaklatásról.
„Előfordul, hogy férfiak meztelenül nyitnak ajtót. Volt aki megpróbált berángatni a házába, egy másik felpofozott az utcán. Ettől a munkától olyan érzésed van, hogy nem ember vagy, hanem csak egy kiszállítógép.”
Rayan Pakisztánból érkezett, angol szakot végzett, és arról álmodik, hogy egyszer egyetemen tanít majd irodalmat. Addig futárként dolgozik napi 10–12 órát. Tekintve, hogy egy-egy kiszállításért átlagosan 3 font kapható, feszített tempó mellett hetente nagyjából 300 fontot tud megkeresni kerékpárral. Elmondása szerint robogóval is csak 450 font körül járna, de amellett fizethetné a biztosítást és az üzemanyag költséget is. „Nem keresek eleget, hogy eltartsam a családomat. Hitelt kellett felvennem már a napi kiadások fedezésére is.”
A futárok szerint a munkáltatójukkal nincs valódi kapcsolatuk: minden az appon keresztül történik, közlendőjüket a cég ügyfélszolgálata felé jelezhetik, akik egy meghatározott protokolláris rend szerint kezelik a problémát, akárcsak egy alkalmazás.
A Birmingham University kutatása szerint az ételkiszállítás a bevándorlás kezelésének „kísérleti terepe” lett: ahol a rugalmas munkaként fémjelzett modell valójában az automatizált ellenőrzést, a digitális megfigyelést és a jogi bizonytalanságot kapcsolja össze. Ezt támasztja alá a 2021-es bírósági döntés is, ami az Uber-sofőröket munkavállalónak minősítette, a futárokat viszont továbbra is egyéni vállalkozói kategóriában hagyta, kevesebb joggal.
A futárok szakszervezetei több védelmet, magasabb bérezést követelnek, ezzel szemben a vállalatok azt állítják, a futárok többsége elégedett, a fizetés versenyképes, továbbá biztosítást, betegség esetén járó juttatást is kínálnak. A futárok tapasztalata azonban más: alacsony bér, állandó kockázat, mindez fizetett szabadság nélkül.
(Borítókép: Adobe Stock)
