Mindez az emberek öngondoskodási hajlandóságára is kihatással van: komoly kognitív erőfeszítéssel jár, hogy az emberek belegondoljanak a döntések költségébe, nem kalkulálnak azzal, hogy hosszú távon egy-egy lépésüknek mi a következménye – fejtette ki a lapnak adott interjúban a szakember, aki azt is elmondta: ha túl nagy veszéllyel találkozunk egy félelemre apelláló üzenet kapcsán, akkor úgy védekezik az emberi psziché, hogy azt a bajt lekicsinyíti, vagy nagyon sok esetben a létezését is letagadja.

Pszichénk védekezése

Éppen ezért van az, hogy az olyan pánikhelyzetekben, mint amilyen most a koronavírus, nagyon sokan egész egyszerűen azért nem veszik komolyan a helyzetet, mivel így védekezik a pszichéjük az ellen, hogy történt valami, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, illetve csak ígéretek vannak arra, hogy majd tudunk kezdeni vele valamit. Ez az egyik nehézség, a másik pedig az, ami az öngondoskodási hajlandóság kapcsán is megjelenik, hogy az emberekre jellemző egy kognitív torzítás, amit hívhatunk túlzott optimizmusnak, a sérthetetlenség illúziójának. Szeretjük azt hinni, hogy velünk a baj nem történik meg. Ez is az emberi pszichének egy védekező mechanizmusa, hiszen a bizonytalanság nagyon sok kognitív erőfeszítéssel jár, ezért a szervezetünket úgy próbálja megvédeni az agyunk, hogy rendkívül optimistán gondolkodunk.

Most akkor megváltoztatott minket a járvány vagy sem?

Összefoglalva tehát a járvány részben változtatta meg a gondolkodásmódot, mivel van egy olyan jelentős tömeg, aki, mivel nem veszi komolyan vagy valósnak ezt a problémát, ezért nem is változtatott gondolkodásmódján és tervein. Illetve lehet, hogy a tudatos én nagyon sok célcsoportnál megváltoztatta a gondolkodást, azt gondolva, hogy mostantól jobban odafigyelek, többször mosok kezet, de a valóságban ez nem feltétlenül van így.

A teljes interjú itt olvasható el.