Honnan ismerhetjük fel, ha valakinek gyengék az énhatárai?
1. Gyakran kér bocsánatot. Akkor is, ha az ő lábára léptek rá.
2. Próbál mindenkinek a kedvében járni, mások elismerését igyekszik elnyerni, fél a negatív megítéléstől. Ő az, aki a céges bulira sütit süt, a szülinaposnak ajándékot vesz a csapat nevében, a kallódó feladatokat magára vállalja. Nem tudja, mennyit bír, ezért rendszeresen és folyamatosan túlterheli magát.
3. Saját igényeit, szükségleteit nem kommunikálja, de szeretné/elvárná, hogy azokat mások kitalálják maguktól. Mert megmondani nyíltan, hogy segítségre vagy egy kis lassításra lenne szüksége, az borzasztóan önző dolog lenne, és mit gondolnának róla… de azért igazán tudhatnák! És ha mégse – hiszen sosem jelzi –, akkor csak gyűlik a haragja és elégedetlensége. Mindenkit meglep, amikor felmond, pedig “látszólag olyan jól bírta a hajtást”.
4. Olyan dolgokat is megtesz, amiket nem szeretne, nem tud nemet mondani – a másik szeretetének, megbecsülésének eléréséért, vagy a feltételezett “megtorlás” kivédésére. Szívességek, túlórák, extra projektek, vagy akár csak nap mint nap meghallgatni mások panaszkodásait, mindenféle ügyes-bajos problémáit.
5. Benne marad azokban a helyzetekben vagy kapcsolatokban, ahol bántják, nem áll ellen, nem lép ki a helyzetből. Ez lehet egy kirekesztő munkahelyi környezet, elviselhetetlen főnök, folyton kritizáló ismerős, vagy akár bántalmazó párkapcsolat.
6. Engedi, hogy mások hozzanak döntéseket helyette az ő életéről – “ne akarj te előrelépni, jó neked itt asszisztensként/titkárnőként/segédmunkatársként, minek is akarnál te többet?”
7. Gyakran tesz szívességet, de cserébe nem kér viszonzást – vagy kér, de nem kap. És legközelebb mégis megint segít, és rosszul érzi magát, amiért a múltkor olyan pofátlan volt.
8. Kerüli a konfrontációt, fél a konfliktushelyzetektől. Hiszen ezeknek úgyis az a vége, hogy nem tudja megvédeni magát, és ő enged, bármennyire is sérülnek az érdekei.
Mit tehet a környezet?
Ha a fenti leírás alapján ráismertünk egy munkatársunkra, barátunkra, családtagunkra, már azzal sokat segítünk, ha megértjük őt, és elfogadjuk, hogy ő így tud működni. Támogathatjuk őt azzal, hogy biztosítjuk róla, nyugodtan mondhat nemet is kérésünkre, illetve elmondhatja, ha a viselkedésünk valamiért bántotta őt. Ne várjuk tőle, hogy “ha valami baja van, majd úgyis szól”, mert nem fog – ha látjuk rajta, hogy rosszul érzi magát, bátorítsuk arra, hogy kifejezze az érzéseit, vágyait, igényeit.
Mit tehet az, aki magára ismert?
Azzal, hogy felismerted, erősítésre szorulnak az énhatáraid, az első lépést már meg is tetted. Ha szeretnél változtatni a helyzeten, és fejlődni ezen a területen, érdemes kicsiben kezdened a gyakorlást: állj ki magadért a sarki boltban, a buszon vagy az étteremben, idegenekkel szemben. Először nagyon nehéz lesz, de ha szerzel pozitív tapasztalatokat, akkor ebben is erősödni fog az önbizalmad, és egyre jobban fogod észlelni és kifelé is kommunikálni, ha valaki megsérti a határaidat. A közelebbi kapcsolatok esetében érdemes szakértő segítségével dolgozni azon, hogy mit tehetsz, hogyan védheted meg magad úgy, hogy a számodra fontos kapcsolataid ne sérüljenek, ugyanakkor a te érdekeid, igényeid is jobban előtérbe kerüljenek.
