Az Amerikai Pszichológiai Társaság, az APA márciusi felmérése szerint a válaszadók nagyjából fele a járvány elmúltával is kerülné a társas eseményeket, szorong a szociális kontaktusok lehetőségétől, és inkább otthon maradna. A fekete válaszadók 57 százaléka válaszolta azt, hogy nem szívesen menne el hazulról, az ázsiaiak 51, a latinók 50 százalékban voltak az otthon maradás mellett. A fehér válaszadók 47 százaléka válaszolt ugyanígy. 

A jelenlegi világjárvány következtében emberek százmilliói kényszerülnek társaiktól, szeretteiktől hosszú ideig távolságot tartani. Ráadásul a távmunka, kijárási korlátozások, karantén és kórházi izoláció egyaránt megváltozott ingerhelyzetet teremtenek. Módosulnak a napi rutinok, monotonná válhatnak a hétköznapok, és még az érzékszerveinket is kevesebb új inger éri. A mindennapi szociális és környezeti hatások hiányának számos negatív hatása van testi és mentális állapotunkra, melyeket érdemes figyelembe venni és kezelni tartós izoláció során.

A Society of Neuroscience éves találkozóján mutatták be annak a kutatásnak az eredményeit, amely forradalmasíthatja az elképzeléseinket a magányos életvitel hatásairól. A kutatók egy hónapra elválasztottak egereket a társaiktól, majd megvizsgálták az agyukat. A „magányos” egerek idegsejtjeinek száma elkezdett lecsökkeni az agyuk bizonyos területein.