Te mit viszel haza magaddal a munkádból? Na, nem a sutyiban elrakott tollakra, gémkapcsokra és ételhordókra gondolunk, hanem azokra a terhekre, amelyeket a lelkedben hordozva térsz haza. A kritikus megjegyzések a kollégáktól, a főnököd destruktív megnyilvánulása, a havi jelentésben mutatkozó elmaradások, és még sorolhatnánk. Egyszóval azok a dolgok, amelyek miatt néha úgy érzed, hogy valahol kell lennie egy STOP vagy SZÜNET gombnak, amit gondolkodás nélkül lenyomnál, csak kicsit elszabadulhass.

Mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy emailes vagy csetes üzenetváltása hirtelen indulatokba csapott át, és azon kapta magát, hogy idegesen válaszolgat, miközben nem látja a másikat, nem hallja a leírt szavak mögötti hangsúlyt, csupán következtetni tud rá. Miért lehetséges az, hogy másképp dekódoljuk az írásos üzeneteket? Miért könnyebb konfliktusba keveredni ilyen módon? Mire figyeljünk, miközben indulattal írunk levelet?