Sose felejtem el, néhány éve éppen az irodában ültem a fél liter kávémmal és a heti kapacitás tervezőt (amiben vezetnünk kellett, hogy ki mikor van szabin/bent, melyik projekten dolgozik, zárás van stb) nézegettem, amikor az egyik beosztottam telefonált, hogy sajnos lebetegedett, a héten már biztosan nem jön. Na én ezt, lévén, a tracker úgyis meg volt nyitva előttem, be is írtam gyors', hogy XY a héten sick leave-en van és garantálom, hogy 6 másodperc után SEMMIRE nem emlékeztem a sztoriból.

Határidők, visszadobott expense reportok, közelgő éves értékelés, lefagyott excel, kiürült kávéautomata, felesleges meetingek, rosszindulatú pletykák, el nem nyert új pozik, elviselhetetlen kollégák, egészségtelen munkahelyi kultúra.

"Hosszú ideig, évekig hittem (akartam hinni), hogy baromi hatékony vagyok. Heti 45-55 óra munka, a csapatom vezetése, folyamatos továbbtanulás, egyik vizsga a másik után, nagymuti kórházban, persze őt is látogatjuk heti 2x, persze a feszkót sporttal jól le lehet vezetni, és ha már sport, miért is ne egyből három, azaz triatlon, ha már triatlon, mindemellett miért is ne kezdjek el egy féltávú ironmanre készülni, szombat reggelenként Velencei-tó körbefutás, a kutya autoimmun beteg, úgyhogy hetente kétszer hematológia központ, mellette ja igen, NEM mellékesen, itt a családom, a barátaim, ja igen, ez már tényleg sok, úgyhogy meditálni is muszáj és jógázni, na reggel 5től fél6ig az pont belefér, mellette persze a coaching ügyfeleimet sem hanyagolhatom el, hiszen imádom csinálni. Ha pedig valamit szeretek csinálni, márpedig én szeretek dolgozni, coacholni, sportolni, meditálni és tanulni is, akkor az nem lehet stresszes, nem igaz?

Tolod, csinálod, még csinálod, muszáj, kell, jóó, már csak két hét van a hajtásból, azt már féllábon is, ezt még behúzzuk, gyerekek, hopp egy pici túlóra itt, egy kis stressz ott, hát igen, aludni se tudsz olyan jól mostanában, meg a nagymuti is kórházban, a kölök meg verekszik a suliban és b*szki a kutya miért rombolja a lakást, az hagyján, de 4 hónapja szinte folyamatosan fel vagy puffadva és random hasmenésed van ja és havi egy migrén is beköszön, és ez a makacs nátha se múlik, HÁTTEEZTNEMÉRTED. Ezt így, egy levegővel. Kaslik Ildikó, a Hello, Karrierista! Blog szerzőjének vendégcikke.

Picit karcosabb téma, mégpedig arról, ami a karrierünk röpke negyven éve alatt mindenkit érint, beszélni róla meg mégsem merünk. Na, de majd most. Kaslik Ildikó írása.

Végre mindjárt február, az év leghosszabb és legdepressziósabb egybefüggő hétfője, azaz a január mindjárt tovaszáll, hosszabbodnak a nappalok és ma kispéntek van, ez minden karrierista egyik kedvenc napja a héten, *kunc*. Itt a ragyogó alkalom egy kis karrier detoxra!

Nemrég megírtuk, mi az a 9 dolog, amivel a kollégáid idegeire mehetsz anélkül, hogy észrevennéd. De mi van akkor, ha téged akaszt ki egy munkatárs a hasonló viselkedésével? Íme a Hello, Karrierista! Blog 4 biztosan működő módszere a bosszantó kolléga kezelésére (és saját magunk lenyugtatására).

Mindenki élete tele van döntéshelyzetekkel: kicsikkel és nagyokkal, fontosakkal és egészen jelentéktelenekkel. De mi történik akkor, ha döntéshelyzetben lebénulunk, amint az sokakkal meg is történik? Vezetőként különösen kellemetlen és káros az, ha a FOBO (fear of better option - félelem egy jobb lehetőség létezésétől) jelenség csapdájába esünk. Az alábbiakban a Hello Karrierista Blog tippjeit osztjuk meg arra vonatkozóan, hogyan lehet legyőzni a döntési paralízist.