Az utóbbi időben immár másodjára alakítunk ki egy átmenetinek szánt életformát, új napirenddel, rutinokkal, prioritásokkal és protokollokkal. A kezdeti időszakot az erős bizonytalanság jellemezte. Egy újfajta vírussal álltunk – és állunk még mindig – szemben, gyógymód és vakcina nélkül, kevés ismerettel és tudással. Amit viszont rögtön tudtunk, az az volt, hogy a vírus nyomában a gazdasági válság érkezik, talán társadalmi is, és még ki tudja, mennyiféle egyéb válság. 

Több évtizede tartó folyamat eredménye, hogy értelmiségi körökben ma már a sikerességnek egyre elfogadottabb (lassan elvárt) része a „spiritualitás”. Tömegek járnak elvonulásra, beavatásra, szertartásra, munkaidő után céges jógaórák vannak, vállalati archetípusokról beszélünk, coachok dolgoznak cégvezetőkkel életük értelmének megtalálásán.