Territoriális lények vagyunk. Ösztönösen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amik számunkra értéket jelentenek. Területvédő viselkedésünk részben öröklött („Ez az én zsákmányom!”), részben gyerekként megtanuljuk („Ez az én játékom!”). Annette Simmons, amerikai üzleti tanácsadó szerint a mai bonyolult, és sok bizonytalansággal bíró világban előfordul, hogy a territoriális ösztöneink túlműködnek („Ez az én ötletem. Ez az én projektem.”). Simmons szerint az alábbi játszmákat használjuk a munkahelyen az értékeink védelmére:
Elfoglalás játszma
Az Elfoglalás játszmában a személy kijelöli a saját területét, például a személyes holmijaival, esetleg „nyomokat” hagy maga után. Vagy dominánsan betölti a fizikai teret. Elfoglalás játszma továbbá az erőforrások, kulcsinformációk és kapcsolatok kisajátítása.
Információ manipuláció
Az információ manipuláció játszma leggyakoribb formája, amikor a személy visszatartja az információt. Esetleg belevisz egy „csavart” az információba, vagy hamis információt ad.
Megfélemlítés
A Megfélemlítés játszmában a személy rámordul, vagy rákiabál a másik félre, esetleg ráijeszt. Megfélemlítés a másik burkolt vagy nyílt megfenyegetése is.
Hatalmas szövetséges
A hatalmas szövetséges játszmában a személy felhasználja a befolyásos emberekkel való kapcsolatát, hogy jó benyomást keltsen, vagy hogy megfélemlítsen. Ide tartozik a nagy nevekkel való dobálózás, illetve amikor valaki a megfelelő pillanatban nyilvánvalóvá teszi, hogy ő az, aki hatással van a döntéshozókra.
Láthatatlan fal
A Láthatatlan fal játszmában a személy a körülményeket olyan irányba alakítja, hogy a terv, amiről megállapodás született vagy ne, vagy nagyon nehezen tűnjön megvalósíthatónak. Gyakran negatív jövőképet fest a projektről.
Stratégiai engedetlenség
A Stratégiai engedetlenség játszmában a személy látszólag nyíltan vállalja a feladat elvégzését úgy, hogy közben erre nincs meg benne a szándék. Lehet az is, hogy időt szeretne nyerni, hogy megtalálja a módját a feladat elkerülésének.
Megszégyenítés
A Megszégyenítés játszma során a személy támadással, vagy kritikával ássa alá a másik fél hozzáértését és megbízhatóságát. Vagy elhint néhány általánosítást, hogy negatív színben tüntessen fel egy csoportot.
Kizárás
A Kizárás játszmában a személy kifinomult, vagy nem annyira kifinomult módszereket használ valaki kirekesztésére. Úgy alakítja a csoport viselkedését, hogy az érintettet kívülállóként kezeljék. Kizárás játszma az is, amikor valaki nem kapja meg az alapvető társas gesztusokat, amivel amúgy elismerjük egy másik ember jelenlétét.
Álcázás
Az Álcázás játszmában a személy eltereli a figyelmet. Például azzal, hogy a kevésbé fontos dolgokat hangsúlyozza. A figyelemelterelés jellegzetes módja még, amikor a személy nyugtalanságot kelt a másik félben pl. azzal, hogy az érzékeny pontjára tapint, vagy hogy folyamatosan arról beszél, hogy „ennek ez lesz a következménye.”
Obstrukció
Az Obstrukció játszmában a személy hosszas beszédet használ a cselekvés megakadályozására. Pl. a személy túlbeszéli, vagy a hosszú beszéddel lefárasztja az ellenkezőket, esetleg addig beszél, amíg lejár az idő.
A területvédelem ösztönös reakció. Teljesen normális, amikor mi játsszuk ezeket a játszmákat, és bizony az is normális, amikor más játssza őket. Felesleges ezért elítélni, vagy hibáztatni másikat.
A kérdés, hogy mit tegyünk akkor, amikor mi szeretnénk együttműködni, és a másik féltől is együttműködést várunk, de ezt a játszma megnehezíti?
Ki mit szeretne
A területvédő játszmából
| úgy lehet ellépni az együttműködés felé, ha az érintett felek megbeszélik, hogy ki mit szeretne, és mit nem szeretne |
az adott helyzetben. Erre a beszélgetésre érdemes felkészülni és időt szánni. Ha húsz percben ráborítjuk a bilit a másikra, megmondjuk a magunkét, és elviharzunk egy megbeszélésre, az nem csak hogy nem hatékony, de felelőtlen próbálkozás is a részünkről.
Előzetesen kérdezzünk rá, hogy a másik fél hajlandó lenne-e velünk a helyzetről beszélni. Akár a 10 territoriális játszma leírását is elküldhetjük előre.
| Meglepő, hogy az egyenes út milyen gyakran jár pozitív következményekkel. |
Az alábbi 10 pont szerint haladjunk a beszélgetésben:
- A beszélgetés során először hallgassunk.
- Kérdezzük meg a másik felet, hogy szerinte mi milyen játszmát játszunk?
- Fogadjuk nyíltan a másik véleményét.
- Ezután jövünk mi. Kérdezzük meg, hogy beszélhetünk-e a játszmáról, amit mi tapasztaltunk.
- Ítélkezés nélkül írjuk le a viselkedést.
- Használjunk feltételes megfogalmazásokat („talán…”, „lehet, hogy…”) a ténymegállapítások helyett.
- Törekedjünk rá, hogy ne nyomjuk le a másik felet, maradjunk egy szinten.
- Ne várjunk beismerést vagy bocsánatkérést. A védekezés természetes, a másik anélkül is veheti a lapot, hogy beismerné.
- Tisztázzuk, kinek mi a fontos, és kössünk egy megállapodást.
- A megbeszélést követően pedig figyeljünk rá, hogy mi is betartsuk a vállalásunkat.
A jó beszélgetés során mindkét fél megérti, hogy mi váltotta ki a területvédő viselkedést, és egy közös kép alakul ki bennünk arról, hogy mit szeretnénk mi, és a másik.
Territoriális játszmák | |||
Fizikai | Megbeszéléseken | A megvalósítás során | A társas viselkedésben |
Elfoglalás | Megfélemlítés Obstrukció Álcázás | Láthatatlan fal Stratégiai engedetlenség Információ-manipuláció | Kizárás Hatalmas szövetséges Megszégyenítés |
Felhasznált irodalom: Annette Simmons (1997): Territorial Games, AMACOMA
