Ha a pszichológia szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, a státuszszimbólumok elhelyezése az irodatérben a humán territoriális viselkedés egy típusának tekinthető. Önmagában az iroda személyre szabása is fontos üzenetekkel bír. Megüzeni, hogy: “Ez a hely az enyém!”, “Én ilyen vagyok!”, “Ezeket a dolgokat szeretem csinálni!”, “Így szólj hozzám!”
Ezek a szignálok pedig fontosak számunkra a sikeres munkahelyi szocializáció, a stresszel való megküzdés vagy az identitásunk kifejezése okán. A státuszszimbólumok viszont azon felül, hogy személyes tulajdonságokat fejeznek ki, képesek használójuk számára tulajdonságokat teremteni. Az által tehát, hogy birtoklok egy tárgyat, valamilyenné válhatok saját magam és a külvilág számára: szervezeti környezetben akár lehetek a hatalom vagy az erő (látszólagos) birtokosa.
A státuszszimbólum jellemzői
Hogyan válhat egy tárgy státuszszimbólummá? Csíkszenmihályi és Halton szerint négyféleképpen. Akkor, ha az adott tárgy:
- ritka
- drága
- régi
- magára vonja a státusszal rendelkezők figyelmét
Egy státuszszimbólum nyilvánvalóan egyszerre több kategóriába is tartozhat, de elég lehet, ha a feltételek közül egy teljesül. A legérdekesebb pedig talán a 4. kategória. Azaz annak kérdése, hogyan válik akár egy filléres, de mindenesetre tömegtermék pillanatok alatt státuszszimbólummá, akár a tudás, az információ, a kreativitás, a fiatalság vagy éppen az újszerűség jelképévé, ha azt a megfelelő ember kezdi hordani/használni.
3 tipikus modern státuszszimbólum:
