Az önfeláldozás sémával rendelkező személyt az vezérli, hogy másokat segítve, mások igényeit figyelembe véve és a saját igényeit hátrébb sorolva elkerülje, hogy önzőnek érezze magát, és hogy a segítőkészségének jutalmaként elfogadják, becsüljék őt. Fontos számára, hogy megóvjon másokat a kellemetlen vagy fájdalmas élményektől, ezért hajlamos magára venni mások problémáit, saját magát nem kímélve. Ő maga sosem kér segítséget, vagy terhel másokat a problémáival, igyekszik “megkímélni” a környezetét attól, hogy vele kelljen foglalkozni. Az ezzel a sémával élők sokszor meg vannak róla győződve, hogy ők kevésbé fontosak, mint mások, vagy hogy csak akkor elfogadható a személyük, ha önfeláldozó módon viselkednek, mert a saját vágyaikért, igényeikért való kiállásról azt tanulták meg, hogy az önzés, és elfogadhatatlan. Habár a segítőkészségük, mások iránt érzett felelősségtudatuk és empátiájuk akár irigylendő tulajdonságoknak is tűnhetnek, az önfeláldozás séma velejárója a bűntudat, a másodlagosság érzése, és az érzelmi és fizikai túlhajszoltság, melyet egy idő után a környezet is megérezhet.
Hogyan alakul ki?
Az önfeláldozás séma általában attól alakul ki, ha valakinek egyik, vagy mindkét szülője valamilyen módon gyenge, elesett, beteges, és a gyereknek kell mellette idejekorán felnőtt módon viselkednie, és gondoskodnia magáról és a szülőről.
És hogy hogyan viselkedik valaki, aki ezzel a sémával rendelkezik, a munkahelyén? Az önfeláldozás sémának bizonyos szintig sok előnye van, legalábbis a cég és a munkatársak szempontjából, inkább a sémával rendelkező személy élhet át szenvedést.
- A határidőket nagyon komolyan veszi, annak érdekében, hogy a feladattal időben elkészüljön, ha kell, túlórázik, kihagyja az ebédszünetet, hétvégén is dolgozik. Ha mégsem sikerül tartania a megadott határidőt, az általában azért van, mert túlvállalta magát, vagy eleve nem volt reális a kitűzött időpont. Ő azonban magát okolja és bűntudatot érez.
- Az általa elkövetett hibákért maximálisan vállalja a felelősséget. Hajlamos a mások (kollégái, felettesei) által elkövetett hibákat is magára venni, elsőként mindig magát vonja felelősségre.
- A főnöke általában meg van vele elégedve, mert a rábízott feladatokat rendkívül megbízhatóan végzi, igazán elkötelezett munkaerő. Sajnos az önfeláldozó viselkedés könnyen vezet kiégéshez, ekkor viszont az illető teljesen alkalmatlanná válik a munkája ellátására, és hosszas táppénzes időszak következik.
- Ha nem is ég ki, de gyakran valamilyen betegség formájában jelentkezik nála, ha problémája van (hiszen aki beteg, az megérdemel egy kis törődést, figyelmet). Fejfájás, gyomorpanaszok, megmagyarázhatatlan krónikus fájdalom a leggyakoribbak.
- Döntéseit az motiválja, hogy másoknak jót tegyen, és megvédjen mindenkit a kellemetlenségektől, saját érdekeinek, igényeinek rovására.
- A munkatársakkal jó a kapcsolata, hiszen elsősorban mások igényeire koncentrál: így nagyon figyelmes és segítőkész, bármilyen kérdéssel, problémával lehet hozzá fordulni. Egy bizonyos mértéket meghaladó segítségkérés, vagy a hála elmaradása után azonban jöhet a sértődöttség, mivel az illető arra a felismerésre juthat, hogy kihasználták.
- Nem feltétlenül jó csapatjátékos, mivel minden feladatot és problémás helyzetet ő maga szeretne megoldani, ezzel a hozzáállásával pedig, szándékolatlanul, de másoktól veszi el a bizonyítás lehetőségét.
- Stresszes helyzetekben igyekszik mindent megtenni, hogy megfeleljen a követelményeknek, de éppen emiatt a megfeszített munkatempó és önfeláldozás miatt nem bírja sokáig. Ha a stressz-szintje tartósan magas, inkább felmond, mert a helyzeteket jobban kezelni, a stresszt hosszú távon elviselni nem tudja.
- Vezetői szerepben: felelősséget vállal a beosztottjaiért és a rá bízott feladatokért is. Tekintettel van beosztottai kéréseire, felvetéseire, partnerként lehet vele beszélni, megértő és türelmes. Ő maga ritkán megy szabadságra, de olyankor is dolgozik, reggeltől estig bent van az irodában, keveset alszik, rendszertelenül és egészségtelenül étkezik, mert “első a kötelesség”, magára már nem jut ideje.
- Erősségei: segítőkészség, szorgalom, gyors és hatékony munkavégzés, magas empátia, odafigyelés, elkötelezettség.
Mit tehetünk, ha önfeláldozás sémánk van?
Az első lépés a pozitív változás felé a sémánk felismerése. Ezután elkezdhetjük figyelni, milyen esetekben aktiválódik, és tudatosítani magunkban, hogy a sémánk milyen káros hatással van a testi-lelki jóllétünkre. A második lépésben elkezdhetjük megkérdőjelezni, amit addig igaznak hittünk: hogy a saját igényeink másodlagosak, azokra tekintettel lenni önzés, vagy hogy csak önfeláldozással vagyunk elfogadhatóak. Ebben segíthet, ha megértjük, hogy a séma hogyan alakulhatott ki, gyerekként esetleg mit nem kaptunk meg, amire szükségünk lett volna (többek között érett, felnőttként viselkedő, gondoskodó szülőt). Az önismereti folyamatban és a gondolkodásunk megváltoztatásában nagyon sokat segíthet egy szakember (pszichológus vagy coach), aki szembesíthet minket az irreális gondolatainkkal, akivel felfedezhetjük a bennünk lévő értékeket, és aki segíthet nekünk egy egészségesebb és reálisabb énkép kialakításában.
