„Az idő titkos ereje befolyásolhatja a sorsunkat” - Időperspektíváink
Mi is az időperspektíva? Az időhöz való hozzáállásunkat, attitűdünket értjük a kifejezés alatt. Egy szubjektív időkép, ami befolyásolja, hogy a személyes gondolatainkat, tapasztalatainkat, élményeinket milyen időövezet felé irányítjuk. Az időperspektívánknak kulcsfontosságú szerep jut döntéseink, és a döntéseket követő cselekvéseink során. De sajnos nem vagyunk kellőképpen tudatában az idő titkos erejének, az idő pszichológiájának, annak, hogyan befolyásolja időperspektívánk mindennapi életünket.
Amit mindenki tud, hogy az idő három dimenziója a múlt, a jelen és a jövő. Ezeken belül hat fő időzóna van: kettő a múltban, kettő a jelenben és kettő a jövőben. Így különböző időperspektívájú emberek léteznek.
A múltorientáltak döntéseiket nem a jelenre, hanem a múlt egyes helyzeteire visszagondolva hozzák meg. Ezen belül is a múltnegatívak a múlt csalódásaira, hibáira, tévedéseire koncentrálnak. A múltpozitívak sokszor gondolnak vissza a sikerekre, a régi szép időkre, sokat nosztalgiáznak, nézegetik a családi fotóalbumot a balatoni nyaralásról. Ha negatív tapasztalatuk is volt a múltban, akkor általában újraértékelik: nem is volt az annyira rossz, mondják.
A jelenorientáltak döntéseiket a közvetlen helyzet alapján hozzák meg. Ebben a kategóriában a jelenfatalisták úgy érzik, az élet sorsszerű, nincs rá hatásuk. Elhomályosítja a jelenüket a szegénység, az életkörülmények. Mellettük a jelenhedonisták a mindennapi örömöket hajszolják. Izgalmakkal telítve napjaikat sok új dolgot próbálnak ki, de gyakrabban dohányoznak, isznak alkoholt és egyéb élénkítő szereket fogyasztanak, vagy felelőtlen szexuális életet élnek.
A jövőorientáltak a döntéseik következményeit mérlegelik. Például, ha ma este tanulás helyett bulizok, akkor nem fog sikerülni a vizsgám. A jővőnegatív nem bízik a jövőben, nem tesz be pénzt a bankba, mert inflációt vár. A jövőpozitívok a reménykedők. Sokat dolgoznak, egészségesebben esznek, többet tanulnak, foglalkoznak a jövőjükkel. Ők azt mondják, hogy a legjobb dolog még hátra van.
Hogyan változtathatja meg életünket az idő uralása? Mi lenne az ideális?
A cél a kiegyenlített időperspektíva: alacsony múltnegatív gondolkodás, közepes jelenhedonizmus és nagyfokú jövőorientáltság. Ha el tudjuk érni, akkor az nagymértékben hozzájárul a jóllétünkhöz. Jobb életminőség, jobb kapcsolatok, magasabb érzelmi intelligencia, pozitív gondolkodás, szellemi jóllét a következmény, sőt az üzleti életben az etikai morál is javul.
Az lenne a legjobb, ha az adott helyzetnek megfelelően váltogatni tudnánk a perspektíváink között. Rosszabbul jár, aki mindig csak egy időperspektíván belül gondolkodik.
„Ha a múlt lehúz minket, akkor nincs jövőnk.” - Időterápia Hawaiin
Zimbardo megpróbál olyan embereknek segíteni, akik extrém negatív múlt orientáltak.
A második világháborúban résztvevő emberek például borzasztó csatákat éltek át. Látták, hogy a barátaikat megölték, megsebesültek, vagy, hogy az ellenség nőket erőszakol meg. Kínzásoknak voltak szemtanúik, sőt előfordult, hogy maguk is kínoztak. A legtöbbüknek ma poszttraumatikus stressz-szindrómája van. Lehet alacsony vagy magas jelenhedonizmusuk, de nincs jövőperspektívájuk.
Használhatjuk-e az időterápiát arra, hogy ezeket az embereket meggyógyítsuk? Elérhetjük, hogy jövő pozitívak legyenek és terveket szőjenek a jövőre vonatkozóan? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Zimbardo. Így kezdett el foglalkozni az időperspektívákkal.
Van egy klinika Hawaiin, ahol ilyen háborús veteránokat kezelnek. A terápia nem a múltról szól.
Az időterápiában azt tanítják meg, hogy hogyan változtassák meg tudatosan a páciensek az időprofiljukat.
Ha a múlt lehúz minket, akkor nincsen jövőnk. Persze, mindenkinek van múltja. De az lenne a fontos, hogy ne a múltbeli negatívumokra emlékezzenek vissza, inkább arra gondoljanak, hogy a holnap jó lesz, jobbat hozhat.
A terápiában egyfajta egyensúly elérése a cél: kicsit a múltra koncentrálás, de sokkal inkább a jövőre fókuszáláson van a hangsúly. Ez lenne az ideális.
A katonák feladata, hogy gondolkozzanak el, milyen álmaik, terveik vannak, mit szeretnének a családjukkal elérni. Élvezzék az életet teljes egészében, és ezt az életérzést kiterjesszék a jövőre vonatkozóan is.
A terápiához felállítottak egy skálát a hat időperspektívával és minden páciensről számértékben meghatározták, hogy hol helyezkednek el ezen a mércén. 8 heti kezelés után 70%-uknál a skálán mérhető javulás történt. Korábban számos veterán megkísérelte az öngyilkosságot. Többüket ki tudták hozni ebből az állapotból, sőt, a változás sokuknál tartósan megmaradt.
Mit tehetünk jövőpozitív időperspektívánk érdekében?
Hogyan tudjátok boldogabbá tenni az életeteket? Úgy, ha jövőpozitívan álltok a világhoz.
Ez a recept. Az élet rengeteg rejtélyét meg lehet oldani, ha a megfelelő időperspektívát alkalmazzuk, ha értjük az időperspektívát. Számos lehetőség van arra, hogy az időparadoxont feloldjuk.
Sokan nem ismerik fel az idő fontosságát egészen addig, amíg nem észlelik a végét. Az idő különleges ajándék, amit használjunk ki bölcsen! Az a dolgunk, hogy időt „csináljunk” magunknak. Tegyetek arról, hogy legyen időtök magatokra, a barátaitokra, a családotokra!
Egyre több ember él együtt a mobiltelefonjával vagy videojátékokat játszik. Gondoljatok arra, hogy a szüleitek nem lesznek mindig veletek. Mobilozás helyett élvezzétek az ő társaságukat! Beszélgessetek a családtagokkal! Üljetek le az asztalhoz és étkezzetek együtt!
Ugyanakkor saját magatokra is gondoljatok! Azok az emberek, akik a természetben sok időt töltenek, parkban, erdőben, a Balaton partján sétálnak, pszichológiailag egészségesebbek és lelkileg gazdagabbak. Menjetek a természetbe!
De akarjatok valami újat kipróbálni, új kihívást találni! Megtanulni egy újabb jártasságot: egy idegennyelvet vagy pingpongozni.
Emellett kell időt szakítanunk a testünkre és a lelkünkre is. Ki kell találni, hogy mi jó nekünk: úszás, séta, vagy személyi edző.
Utolsóként, de nem utolsó sorban a szórakozásra is kell időt tartalékolnunk.
Ragadjuk üstökön a jelent, és próbáljunk e közben a jövőre is fókuszálni!
