A New York Times-nak tehát az az ötlete támadt, hogy járványügyi szakembereknek, szám szerint 511 epidemiológusnak teszi fel ugyanazokat a kérdéseket arról a kifejezetten személyes döntésről, hogy miként kezdik újra társas életüket a járvány szünetében. (Fontos, hogy a megkérdezett járványügyi szakemberek többsége amerikai, és az Egyesült Államokban több mint kétmillió fertőzéssel és 113 ezer halottal járt eddig a járvány, a napi új esetek száma pedig kevéssel 20 ezer alatt jár.)

Kiderült, hogy sokan közülük máris nyugodt szívvel látogatnak orvosi rendeléseket, kis csoportokban és nyílt téren találkoznak a barátaikkal, illetve szorongás nélkül hozzák be a postát. Ugyanakkor – hacsak addig nem fejlesztenek ki meggyőző vakcinát a SARS-CoV-2 ellen – legalább egy évig nem terveznek koncertre, meccsre vagy istentiszteletre menni. És van olyan is, a megkérdezettek összesen 6 százaléka, aki azt mondta, soha többé nem köszön kézfogással a barátainak, vagy öleli meg őket.

Fodrászhoz már mennének, esküvőre nem

A válaszok alapján a felmérés kiértékelői a tevékenységek három csoportját különítették el. Az elsőbe azok tartoznak, amelyeket már ezen a nyáron is felszabadultan végez a megkérdezett epidemiológusok zöme (a válaszok részletes megoszlását lásd a Qubit táblázatában):

• előzetes óvintézkedések nélkül behozni a postát;
• nem sürgős panasszal felkeresni az orvost;
• ott aludni valamilyen autóval elérhető nyaralóhelyen;
• felkeresni a fodrászt vagy a borbélyt.

A következő tevékenységeket a legtöbb megkérdezett szakember legfeljebb 312 hónap múlva tervezi:

• együtt vacsorázni egy kisebb társasággal;
• barátokkal kirándulni, piknikezni;
• táborba, iskolába, óvodába küldeni a gyerekeket;
• megosztott irodában dolgozni;
• elengedni a gyerekeket a barátaikhoz játszani;
• buszra vagy metróra szállni;
• otthonukban meglátogatni idős rokonokat, ismerősöket;
• repülővel utazni;
• étterembe beülni;
• edzőterembe járni.

A harmadik csoportba pedig azok a dolgok tartoznak, amelyekre az epidemiológusok zöme legfeljebb egy év múlva vagy még később vetemedne:

• esküvőre vagy temetésre menni;
• barátokat öleléssel vagy kézfogással köszönteni;
• mulatni valakivel, akit alig ismernek;
• istentiszteletre, misére, zsinagógába stb. menni;
• felhagyni a maszk viselésével;
• meccsre, koncertre vagy színházba menni.

Az epidemiológusok válaszai természetesen nem tekintendők hivatalos iránymutatásnak, már csak azért sem, mert a válaszadók egyéni helyzete, körülményeik, kockázati tényezőik nagyban eltérnek. Továbbá a válaszaik attól is függnek, hogy mennyire lehet széles körű koronavírus-teszteléssel, kontaktkutatásal számolni, mikor lesz elérhető vakcina vagy gyógyszer a COVID-19 ellen. Ezek inkább meghatározzák saját döntéseiket, „mint a naptár”, ahogy egyikük, Kristi McClamroch az Albany Egyetemről fogalmazott.

A megosztott közös terek jelenthetik a legnagyobb veszélyt

A legtöbb megkérdezett – nem túl meglepő módon – osztja azokat a közegészségügyi alapelveket, miszerint a nyílt téren tartott kis létszámú találkozók biztonságosabbak, mint nagy tömegben lenni zárt helyen; illetve hogy a maszkok viselésére még jó ideig szükség lehet. A Flatiron Health nevű egészségügyi technológiai cég kutató munkatársa, Anala Gossai is a szabadban fog ismerőseivel találkozni ezen a nyáron, mert mint mondta, „a friss levegő, a nap, a társaság és valamilyen egészséges elfoglaltság ugyanolyan fontos a lelki, mint a testi egészségem szempontjából”.

Néhány epidemiológus azonban óvatosabb, ők csaknem mind a húsz felsorolt tevékenységtől tartózkodnak, amíg el nem terjed a vírus elleni oltóanyag. Mások csak a zárt helyen tartott rendezvényektől tartózkodnak a vakcina kifejlesztéséig. „Akármennyire utálok otthon dolgozni, most a megosztott közös tereket látom a legnagyobb veszélynek” – mondta Sally Picciotto a Kaliforniai Egyetemről (Berkeley), aki a kérdőíven azt a választ jelölte be, hogy legalább egy évig nem tér vissza a munkahelyére.

Mi az, amit latolgatnak az egyes döntések meghozatala előtt?

A válaszadó epidemiológusok döntéseiket a saját régiójukra vonatkozó koronavírus-adatokra és a tesztek számára alapozzák. Mielőtt úgy döntenek, hogy felvennék valamelyik járvány előtti szokásukat, felmérik, milyen sokan viselnek maszkot, lehetséges-e a fizikai elkülönülés az adott helyen, esetleg van-e más mód, hogy az adott tevékenységben részt vehessenek. A járvány várható második hulláma miatt az epidemiológusok azt mondják, az idő előrehaladtával inkább még kellemetlenebbnek éreznének bizonyos tevékenységeket, semmint vállalhatóbbnak.

Az epidemiológusok életében is vannak megkerülhetetlen kötöttségek: akiknek muszáj bejárniuk valamilyen irodába vagy kórházba, megteszik, még ha nem is tartják biztonságosnak. Ha valakinek gyerekeiről vagy idős hozzátartozóiról kell gondoskodnia, az is behatárolja a mozgásteret. A válaszadók több mint 70 százaléka nyilatkozta, hogy ő maga vagy valaki, akivel együtt lakik, magasabb kockázatúnak számít a COVID-19-re nézve.

Emellett a válaszokat az is meghatározta, hogy időnként a mentális jóllét fontosabbnak bizonyul, mint a koronavírus-fertőzés kockázata: sokan emiatt nem hagynának ki egy temetést a fertőzésveszély ellenére sem. Mások emiatt küldik táborba vagy játszani a gyerekeiket, még ha vannak is aggályaik. Eduardo Franco, a montréali McGill Egyetem munkatársa szerint a járvány legnagyobb vesztesége az emberi érintkezés eltűnése, míg mások – például Carl V. Phillips, az Epiphi Consulting adattudós vezetője – vérbeli vírusszakértőként álltak a kérdéshez: „mindig is utáltam ezeket a szükségtelen patogéncseréket, a nem kívánt érintkezést”.

A felmérésre összesen hatezer járványszakértőt hívtak meg az Epidemiológiai Kutatási Társaság segítségével, de sok szakember nem szívesen vállalkozott arra, hogy időbeli becsléseket tegyen, mert nem akart találgatni bizonyos gyógymódok időpontját, illetve a fertőzési adatok alakulását illetően.

MIkor térhetünk vissza a rendes kerékvágásba?

Abban a legtöbb epidemiológus egyetértett, hogy még ha visszatérnek is bizonyos szokásaikhoz, sokáig másképp fogják csinálni, például a barátaikkal a szabadban találkoznak, és a vallásos rendezvényeket inkább online látogatják.

Chritopher Bond, a Bristol Myers Squibb gyógyszerinnovációs vállalat társigazgatója szerint az emberek gyakran kérdezik, mikor térnek vissza a dolgok a szokásos kerékvágásba. „Először azt mondtam nekik, hogy a világ megváltozott, és még sokáig egészen más lesz. Ez a mi életünk válsága, és ezt el kell fogadnunk. Ettől azonban szomorúak lettek, úgyhogy egy ideje már azt szoktam mondani: napról napra egyre többet tudunk.”

A teljes, még több adatot és szempontot felsoroló cikket a Qubiten olvashatod el.