A teljes interjút a Kreatív Online oldalán olvashatjátok.
Gyerekként a reklámforgatások világában nőtt fel
Sas Olivér számára a reklámipar nemcsak egy karrierút volt – a családi örökség része. Édesapja, Sas Tamás filmrendező révén már kisgyerekként ott volt a forgatásokon, és hamar feladatokat is kapott: „Egy reklámforgatásán például én oldottam meg egy kis problémát, pedig még ekkor is iskolás voltam.”
Később a Magyar Iparművészeti Egyetemen (MOME) szerzett grafikusdiplomát, majd pályáját a legendás Varga Stúdióban kezdte, ahol nemcsak tehetséges alkotókkal dolgozott, hanem formálódott is szakmailag: „Ez a hely egy igazi ‘keltető’ is volt, hiszen sokan kezdtük itt a pályánkat.”
A sikeres reklámos karrier után jött a kiégés
Olivér később a BPANIM csapatával dolgozott, ahol látványos nagyjátékfilmes projektek után ismét a reklám került fókuszba. Egy ideig izgalmas volt a pörgés, de aztán valami megtört. A piac is változott, a kreatív lendület pedig egyre kevésbé volt elég:
„Aztán egyszer csak valahogy elkezdett ez az izgalom mérséklődni, már nem az volt, amihez korábban hozzászoktunk.”
A visszaeső megrendelések, a gyengülő csapatszellem, a projektalapú működés bizonytalansága végül ahhoz vezetett, hogy megkérdőjelezte addigi útját:„Úgy éreztem, hogy elegem lett a pixelekből... amit mi csinálunk, valójában hiábavaló: megrendelik, megcsináljuk, leadjuk, fut egy darabig, aztán nyomtalanul eltűnik.”
A vendéglátásban találta meg az új hivatását
Az új irány egy régi vágyból sarjadt ki: barátaival éveken át beszélgettek arról, hogy milyen helyet nyitnának, ha egyszer saját vendéglátóhelyük lenne. A gondolat végül tetté vált: „Egyszer csak ott találtuk magunkat, hogy a Bartók Béla úton megnéztünk egy helyet, toll került a kezünkbe és aláírtunk egy papírt, hogy kivettük a helyet.”
Bár kezdetben még megpróbált a reklámos munkái mellett az új projektbe is energiát fektetni, hamar rájött: az ilyen váltás nem működik félgőzzel. A vendéglátás fizikai, emberközeli jellege pontosan azt adta vissza, amit a pixelek világában elveszített: az alkotás kézzelfogható örömét.
Karrierváltásból küldetés
Az új kezdet azonban nem volt zökkenőmentes. Olivér utólag látja, hogy sokkal tudatosabban is felkészülhetett volna az átállásra: „Egyszer csak azt vettem észre, hogy odalöktem magam egy rajtvonalra, eldördült a startpisztoly és rohanok valami felé, de nem edzettem eleget... a célba érve mindenem sajog.”
Ezt a felismerést vitte tovább a „Mi legyek, ha nagy vagyok?” című podcastműsorba, amelyet Kökény Dalmával és Bódy Gergővel készít a Klubrádióban. A műsor célja, hogy inspirálja és támogassa azokat, akik 10-20 év után szeretnének új szakmát tanulni, új pályán elindulni.
„Azok az idők már rég elmúltak, hogy egy életre választunk hivatást, a megújulás pedig abban segít, hogy mentálisan és fizikailag is frissek maradjunk.”
A podcast részeként saját kutatást is végeztek: az 1974 és 1993 között születettek között különösen sokan érzik úgy, hogy új irányra van szükségük. Az így szerzett tapasztalatok ősszel egy nagyszabású konferenciában csúcsosodnak ki, ahol szakértők, HR-esek és karrierváltók osztják meg tapasztalataikat.
„A karrierváltás a következő karrierváltásom”
A vendéglátás mellett tehát egy újabb szerepben is otthon érzi magát Sas Olivér. Bár jelenleg is aktív vállalkozó, a karrierváltás témájában való elmélyülés új lehetőségeket nyitott meg számára – akár a médiában, akár tanácsadásban, akár rendezvényszervezésben. „Most a vendéglátózás mellett Dalmával és Gergővel a Klubrádióban beszélgetünk a témáról... de valahogy mégiscsak a karrierváltás a következő karrierváltásom.”
