A járvány óta nagy mértékben átalakult a munkáltatók hozzáállása a home office-hoz. Egyre több munkahely biztosítja az otthonról dolgozás lehetőségét. Ez pedig sok munkavállalónak nagy könnyebbséget jelent a mindennapokban. Sokkal rugalmasabban tudják végezni a munkájukat, mint azok, akiknek napi szinten be kell járniuk egy irodába. Azonban van egy nagy hátránya a home office-nak, mégpedig az egész napos egyedüllét.
Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal
Sokan összetévesztik az egyedüllétet a magánnyal, gyakran egymás szinonimájaként használják. Pedig az egyedüllét közel sem jelenti azt, hogy magányosak vagyunk. Amennyiben magunknak választjuk az egyedüllétet, könnyen örömünket is lelhetjük benne, valamint kedvez a kreativitásunknak és az innovációnak is. Azonban nem vagyunk ugyanolyanok, valakinek talán minden vágya, hogy egész nap egyedül lehessen, míg más még az egyedüllét gondolatától is irtózik. Az utóbbi csoportba tartozók sokkal nagyobb valószínűséggel érzik magukat magányosnak az otthoni munkavégzés során. A magány pedig negatívan hat a teljesítményünkre.
Valóban magányosak vagyunk?
Akik home office-ban dolgoznak, rengeteg időt töltenek egyedül. A legtöbbször emaileken, videóhívásokon keresztül tartják a kapcsolatot munkatársaikkal. Azonban a digitális kapcsolódás sokak számára nem helyettesíti a személyes érintkezést, sőt tovább növeli az elszigeteltség érzését. Rebecca Seal szerint, „az egyedülléthez fűződő gondolataink és érzéseink átkeretezése elég ahhoz, hogy pozitívabb hozzáállást alakítsunk ki.” Azt állítja, elég csak felmérnünk, hogy valójában mennyire vagyunk elszigeteltek. „Bármit dolgozunk is, munkánkat emberekből álló hálózat teszi lehetővé.” A home office-ban dolgozók lényegében egész nap kommunikálnak a munkatársaikkal, alkalmazottaikkal, tehát valójában sohasem egyedül dolgoznak. Ha felismerjük, hogy mennyi ember vesz minket körül, a magány érzése is csökken.
„Mindannyian mély, szinte elemi szükségét érezzük, hogy kapcsolódjunk másokhoz - kell, hogy meghallgassanak, megértsenek és figyeljenek ránk” – írja Rebecca.
Merjünk segítséget kérni!
A magányosság érzéséhez az is hozzájárulhat, hogy az otthoni munka során gyakran úgy érezzük, mindent egyedül kell csinálnunk. Sokkal nagyobb felelősségérzetet és önállóságot igényel az otthoni munkavégzés. Kevésbé hajlunk arra, hogy segítséget kérjünk, ha elakadunk. Kisebb eséllyel szánjuk rá magunkat, hogy felemeljük a telefont, megírjunk egy emailt a kollégáknak, mint azok, akik egy irodában vannak és elég csak átszólniuk a másik asztalhoz. Pedig nem kell mindent egyedül megoldanunk, a segítségkéréssel csökkenthetjük az elszigeteltség érzését a munkánk során.
Mozduljunk ki!
Ha nagyon elhatalmasodik rajtunk a magány, a legjobb, amit tehetünk, hogy kimozdulunk. A folyamatos ülőmunka egyébként is negatív hatással van az egészségünkre. Ha nagyon besokallunk, tartsunk szünetet, és menjünk el akár csak egy 10 perces sétára. Ezzel nemcsak a magányt csökkenthetjük, de a koncentráló képességünket és hatékonyságunkat is növelhetjük. Rebecca ezenkívül azt tanácsolja, ha összefutunk a szomszéddal, álljunk le vele beszélgetni; ha be kell szereznünk valamit, azért menjünk el személyesen; még az idegenekkel való szemkontaktus is képes csökkenteni a magány érzését. Az is megoldás lehet, ha pár órára beülünk egy kávézóba vagy egy közösségi irodába, így nyugodtan végezhetjük a munkánkat, de mégis emberek között vagyunk. „Minden apró interakciónak köszönhetően gazdagabb lesz a társas életünk”–írja Rebecca.
