A vezetői kiégés nem új jelenség – mégis, ha nőkről van szó, sokszor más formát ölt, mint amit a szakirodalomban vagy a céges tréninganyagokban találunk. A női vezetők ugyanis nemcsak az üzleti célok és a szervezeti nyomás súlya alatt roskadoznak, hanem egy láthatatlan, ám állandóan jelen lévő elváráshalmazt is cipelnek.

Légy empatikus, de határozott. Képviseld az érdekeidet, de ne légy túl „karrierista”. Ne légy túl kemény, de túl „engedékeny” se. Ezek az elvárások sokszor teljesíthetetlenek – és pont ettől veszélyesek. Nem látványos konfliktusban, hanem csendes kiürülésben, belső kételyekben és önbizalomvesztésben mutatkoznak meg.

Kutatások is alátámasztják, hogy a női vezetők hajlamosabbak az ún. „emotional burnout” típusára: amikor a folyamatos kapcsolati menedzsment, az érzelmi munka (mások támogatása, empátia, mediáció) belső kiapadáshoz vezet. Mivel ezt sokan nem tekintik „valódi munkának”, az ehhez kapcsolódó kimerülést sem veszik komolyan – egészen addig, amíg már késő.

Mit tehet a HR és a szervezet? Sajnos nem elég egy-egy kiégés megelőző tréning, szükség van olyan kultúrára, ahol a gondoskodás nem „női extra”, hanem stratégiai vezetői erő. Ahol van helye a szupervíziónak, a coachingnak, a peer csoportoknak, és nem utolsó sorban: a hiteles, nem idealizált női vezetői szerepmodelleknek.

A kiégés női arcai sokfélék. De ha felismerjük őket, lehetőséget is kapunk: egy új, emberibb vezetői kultúra kialakítására.

Konklúzió:

A női vezetők kiégése nem csupán egyéni probléma, hanem szervezeti kihívás is, amely hatással van a csapatokra és a vállalati kultúrára egyaránt. Ha megértjük és elfogadjuk a kiégés női dimenzióit, lehetőség nyílik olyan támogató környezet kialakítására, ahol a vezetők nem csak túlélnek, hanem fejlődnek is. Csak így teremthetünk fenntartható, emberközpontú vezetést, ami mindenki javát szolgálja.