Fókuszban a versengés

Fókuszban a versengés

Megjelent az Üzlet és Pszichológia augusztus-szeptemberi száma.

A nárcisztikus ember mindenkivel rivalizál?

A nárcisztikus ember mindenkivel rivalizál?

Nem választhatjuk meg az első társaságot, amibe belecsöppenünk. Ez alatt azt a közeget értjük, amibe beleszületünk: a családot. Ha szerencsések vagyunk, olyan emberek fognak nap mint nap körülvenni, akik szeretnek és támogatnak minket. Visszatükrözik érzéseinket, együtt örülnek velünk, és meg is vigasztalnak, ha szomorúak vagyunk. Ebben az ideális esetben a személyiségünk egészséges irányban tud fejlődni, kiegyensúlyozott felnőtté tudunk válni. De mi történik abban az esetben, ha ezek a feltételek nem adottak számunkra?

Nem mindegy, hogy rivalizálunk vagy versengünk

Nem mindegy, hogy rivalizálunk vagy versengünk

Mit tehet egy vezető azért, hogy a kollégák ne rivalizáljanak egymással?  Ha úgy írnánk át a fenti kérdést, hogy a rivalizálás szó helyett a versengést használnánk, akkor is ugyanaz a hangulata lenne? Azt gondolom, nem. Így negatív hangulata van: a rivalizálást akkor használjuk mindennapi beszédünkben, amikor valami kellemetlen személy- vagy csoportközi viszonyra akarunk utalni. Pedig a rivalizálás vagy versengés ugyanarról a jelenségről szól: emberek törekvéséről valamilyen dolog megszerzése céljából, úgy, hogy a másikhoz képest előnyt szerezzenek.

Evolúciós örökségünk: „kurkászunk”, pletykálunk, rivalizálunk

Evolúciós örökségünk: „kurkászunk”, pletykálunk, rivalizálunk

Ami régen „jól jött” a fajfenntartásban, az ma már sokszor hátrányt jelent – főleg, ha munkahelyi viselkedésben ölt testet. Márpedig a munkahelyen sem tudjuk levetkőzni evolúciós örökségünket, ezért rivalizálunk és irigykedünk. Ezt felismerve azonban lehet tenni ellene.