hirdetés
hirdetés
hirdetés

Váltás kismamaként: Katona Eszter

„Nehogy már ne higgyek a saját álmomban!”

Magyarország egyik legismertebb, stílusos baba- és gyerekszoba-termékeket forgalmazó webáruházát, a babyberry-t alig három éve hozta létre. A Pici Piaccal eddig közel 300 hazai vállalkozónak segített, hogy a kézműves baba-mama termékeiket megismertessék a kisgyerekes anyukákkal. Katona Eszter, a babyberry és a Pici Piac megálmodója és létrehozója mesél merész váltásról, új utakról és a vállalkozói lét szépségeiről és nehézségeiről.

 

Eszter sikeres karriert futott be egy reklámügynökségnél. Amikor szülési szabadságra ment, még nem gondolta, hogy egyszer vállalkozó lesz. Az ötletet az adta, hogy a gyerekszoba berendezéséhez nem talált egymással harmonizáló, stílusos termékeket, így végül megvarrta ő maga. Több mint fél évnyi, alapos előkészítés után váltott: az ügynökségtől kilépve 2015-ben létrehozta önálló márkáját, a babyberry-t, a termékeket pedig interneten keresztül kezdte értékesíteni. Ebben az időszakban azonban még nem volt a mindennapjaink része, hogy sok mindent online rendelünk, a kézműves baba-mama márkák pedig ismeretlenek voltak. Bár a babyberry beindult, érezte, hogy jóval többen választanák, ha a vásárlás előtt a termékeket megnézhetnék, a kezükbe foghatnák. Üzletet nyitni még nem tudott, megfelelő minőségű vásárt nem talált, így a lehetőséget felismerve megszervezte a sajátját, a Pici Piacot. Az egyszeri alkalomnak indult vásár sikere azóta is töretlen: már havonta megrendezik, és a kézműves baba-mama termékek népszerűsítésével sok más anyukát is inspirált saját vállalkozás alapítására.

Olvastam a korábbi interjúidban, hogy sosem készültél vállalkozónak. Volt emögött valami tudatos ok, hogy ezen nem gondolkoztál?

Igazából fel sem merült bennem, pedig az ügynökségnél is többen kérdezték, hogy mikor indítok saját céget. Csak a nehézséget, kockázatot, bizonytalanságot láttam benne, egyáltalán nem inspirált a vállalkozói lét. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy a munkahelyemen jól éreztem magamat, nagyon sokat tudtam tanulni, és emiatt nem volt hiányérzetem. Még a gyerekszoba megalkotásakor sem fordult meg az önállósodás a fejemben. Volt, aki mondta, hogy ezt kellene gyártanom, de csak nevettem rajta. Nem gondolkoztam ebben egyáltalán, ekkor még az ügynökséghez való visszatérést tartottam a karrierutamnak.

Mi változtatta meg a véleményedet?

A szülési szabadságom volt ebben sorsfordító. Egy kis idővel az ügynökséghez való visszatérésem előtt megkeresett egy barátnőm, hogy a kisvállalkozásában nem segíteném-e a médiás és marketinges tapasztalatommal. Itt láttam bele abba, hogy működik egy kezdő vállalkozás, önálló céget menedzselve, sok különböző feladatot egy kézben tartva mire kell figyelni. Előtte mindig azt gondoltam, hogy sajátot létrehozni egy nagyon bonyolult, összetett dolog, ami nem nekem való. De jobban megismerve már kevésbé tűnt lehetetlen kihívásnak, azt gondoltam, mindez megtanulható. Ekkor merült fel bennem először, lehet, hogy ezt én is meg tudnám csinálni.

Mégis visszamentél az ügynökséghez…

Igen, az eredeti terveket követve egy év után visszatértem, csináltam a munkámat, de lélekben nem voltam ugyanaz, mint korábban. Eltűnt az a motiváció, ami korábban hajtott, már a kislányom, Luca Sára volt a legfontosabb az életemben, és nem az, hogy az ügyfél boldog legyen. Ennek ellenére továbbra is 100%-ig elvégeztem a munkámat, és kívülről a változást nem is lehetett érzékelni. De belülről ez feszített és lelkiismereti kérdést jelentett. Hogyan motiváljam hitelesen úgy a húszfős csapatomat, ha már én sem érzem az extra hajtóerőt?

Hogyan jutottál el arra a döntésre, hogy önállósodsz?

Ezt egy hosszabb folyamatként tudnám leírni. Három dolog hatott rám párhuzamosan. Egyrészt korábban megtapasztaltam, hogy mivel jár vállalkozni, és valószínűleg ez nekem is menne, másrészt eltűnt a korábbi motivációm az ügynökségnél, harmadrészt megvolt korábbról az ötletem a babaszobatextilekkel kapcsolatban. Mindez szép lassan bontotta le a bennem lévő gátakat, és nagyjából három hónap után mondtam ki hangosan: lehet, hogy vállalkoznom kellene? Lehet, hogy amit kitaláltam, azzal kellene valamit kezdenem?

Több hónap után megtaláltad az utadat. Hogyan indultál el rajta?

Az elején csak nagyon óvatos lépésekkel kezdtem el építkezni. A gyerekszoba berendezése, a személyes élményeim óta tudtam, hogy olyan babatextil-kollekciót szeretnék gyártani, aminek az elemei harmonikusan illeszkednek egymáshoz. Újból körbenéztem itthon, hogy az elmúlt másfél évben indult-e ilyen vállalkozás, és megkerestem a külföldi példákat is. Ezek után elkezdtem számolni, szépen összeállt az üzleti tervem, és egyre valóságosabbá vált számomra a koncepció. Hosszas előkészítés után eljött a pont, hogy ebbe belevágok – céget alapítottam, anyagokat vásároltam, arculatot terveztem, szakembereket kezdtem keresni.

A kezdést követően rögtön három állásod is lett, mert 6 órán át dolgoztál az ügynökségnél, várt Rád otthon Luca Sára és még esténként a vállalkozással is foglalkoztál. Meddig tervezted ezt párhuzamosan vinni?

Lelkileg és fizikailag is nehezen viseltem, nem bírtam sokáig. Hiába volt üresjáratom a munkában, nem kezdtem el a céges gépemen fusizni, szigorúan csak este vagy hétvégén foglalkoztam vele. Ha valahova mennem kellett, akkor vagy munka előtt próbáltam intézni, vagy szabit vettem ki. Ráadásul a csapattal szemben sem éreztem fairnek, hogy őket az ügynökségi munkára bíztatom, míg én egy saját vállalkozásban gondolkozom. De úgy voltam vele, hogy csak akkor lépek ki, ha 100%-osan felkészültem, másrészt az induláshoz minden havi fizetésre nagy szükségem volt. Ez a stressz pár hónap elteltével fizikai tüneteket produkált rajtam, végül a férjem mondta azt, hogy így nem éri meg, próbáljuk ki, nem veszíthetek semmit. Ő biztatott, hogy jó szakember vagyok, így ha nem is jön be a vállalkozás, vagy a korábbi munkahelyre, vagy máshova el tudok majd helyezkedni. Végül a hosszas lelki őrlődést követően a sarkamra álltam: nehogy már ne higgyek annyira a saját álmomban, hogy én magam kimondom: megcsinálom és felmondok! Nagy levegőt vettem, és még mielőtt készen lett volna a kollekció és a webshop, kiléptem az ügynökségtől.

Hogyan találtad ki a termékeket? Mennyiben volt újdonság?

A legtöbb darab – hálózsák, rácsvédő, takaró – mind-mind léteztek már korábban is, csak senki sem gondolkozott kollekcióban. De egy egyszerű másolás helyett a saját tapasztalataim alapján továbbfejlesztettem ezeket a termékeket, és mellette néhány újdonságot is kitaláltam. A kínálatot úgy alakítottam ki, hogy a legszükségesebb elemeket biztosítani tudjuk egy babaszoba berendezéséhez, és emellett egy-két különlegesség is be tudjon kerülni, ami csak nálunk kapható. Azóta a vásárlói visszajelzések, a kereslet és a felmerülő igények alapján folyamatosan alakítom a kollekciót.

A babyberry-hez hasonló márka nem volt még korábban Magyarországon. Hogyan találtad meg a vevőidet?

Megkerestem különböző bloggereket és újságokat, valamint hirdettem is, és a kismamák egymás közti ajánlása is sokat segített.

De ez egy igazi türelemjáték volt, lassan jöttek a vevők, mivel a mi termékeink nagyobb értékűek, kevésbé spontán döntenek róla. Az is nehezítette a helyzetet, hogy akkor még sokkal kevesebb kis kézműves márka volt a piacon, így a kezdeti bizalmatlanságot is le kellett küzdenem. A webes értékesítés sem volt könnyű, mert három éve az online kereskedelem sem tartott itt, az emberek akkor még inkább a nagyáruházakban vásároltak babatermékeket.

Nem bizonytalanodtál el közben, hogy működőképes lesz-e az ötleted?

Mivel alaposan végiggondoltam, megterveztem, teljes mértékben bíztam a koncepcióban és így kitartott az optimizmusom. Az elején tényleg hosszú időket kellett várni az egyes rendelésekre, emlékszem, az elsőre két-három hetet kellett várni. Micsoda nagy öröm és megkönnyebbülés volt! Aztán ez szép lassan beindult, hónapról hónapra látványos fejlődés következett.

Az alapos tervezés ellenére volt bármilyen komolyabb nehézséged?

Elsősorban a gyártást éreztem kihívásnak, mert nem értettem hozzá, varrni is csak „egyenesen” tudtam, nem ismertem a szakkifejezéseket. Mit jelent például a ferdepánt? Ezért az elején nem egyszerűen varrodát kerestem, hanem egy olyan szakértőt, aki termékeket is tudott tervezni, szabásmintát rajzolni, értett az anyagokhoz, bevezetett a nagykerek világába.

Azt szerencsére megtanultam a multivilágból, hogy amihez nem értesz, arra próbálj külső szakértőt szerezni. Számomra nem arról szól a vállalkozás, hogy mindent megtanulsz, hanem arról, hogy felismered, mi kerülne sokkal több energiába és erőforrásba, hogy megcsináld, mint az, hogy kiadd. Így olyan feladatokkal tudok foglalkozni, amik az én igazi erősségeim.

Webshop-tulajdonosként miért tartottad fontosnak azt, hogy fizikailag is találkozz a vevőkkel?

Egyre több olyan visszajelzés, kérés érkezett, hogy hol lehet a termékeimet megnézni a vásárlás előtt. A legtöbb anyukának számított az, hogy megfogja, megnézze az anyagot, tényleg olyan szép-e, mint a monitoron. De boltba nem tudtam bekerülni, legfeljebb bizományban, amihez viszont a nyereségből is sokat fel kellett volna áldoznom. Ekkor jött az ötlet, hogy valamilyen vásárban kellene megmutatni a termékeket. Biztos voltam benne, hogy más babás webshop is küzd hasonló problémával, és azt is tudtam, hogy sok anyuka is szívesen vásárolna kézműves gyártóktól, ha ismerné őket.

Miért nem mentél ki egy ismert vásárra, például a WAMP-ra?

Marketingesként abban hittem, hogy nem a látogatók száma, hanem a közönség összetétele számít. A WAMP tényleg népszerű, de nem kifejezetten a gyerekekről szól, így a sok érdeklődő ellenére kevés kismamával tudtam volna csak találkozni.

Felkutattam mindent, de csak óriási, évente egyszer megrendezett expókra és használt baba-mama ruhás találkozókra akadtam. Mivel minőségi, design babatermékeket bemutató rendezvényt nem találtam, így arra gondoltam, miért is ne lehetne megcsinálni?...

Ha érdekel, hogyan folytatódik a történet, olvasd el a teljes interjút az eredeti oldalon!

(forrás: Ujraterveztem.hu)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés