hirdetés
hirdetés
hirdetés

Váltás

„Kilépek és elveszek a mindennapi álmaimban”

Veres Rita gyakornokként került a nemzetközi hr-tanácsadó cégcsoporthoz, az Aon Hewitthoz, ahol 18 évet töltött el, az utolsó ötöt a cég vezetőjeként. Miután mindent elért itt, amit akart, szorítani kezdték a keretek, így hozott egy bátor döntést…

18 év után hagyod ott éppen az Aon Hewitot, kicsit a gyereked – gondolom. Mennyit őrlődtél ezen a döntésen? 

Ahhoz képest, hogy valóban egy nagy lépés, nem őrlődtem rajta éveket, de hónapokat igen. Már nyáron éreztem egyfajta türelmetlenséget magamban, és egyre többször gondoltam arra, hogy átadom a vezetést másnak. Már nem akartam megmondani mindig én, hogy mi legyen.

Veres Rita
Korábban nem volt ilyen hullámvölgyed? Honnan tudtad, hogy ez most egy végleges döntést igénylő érzés?

Volt persze. Mindenkinek vannak hullámvölgyei a motivációjában, nekem is volt korábban is, de mindig vissza tudtam szerezni magamtól a hajtóerőmet. Egyszer például Barcelonába mentem három hónapra festegetni, amikor úgy éreztem, hogy kell egy kis szünet. Most azt éreztem, hogy a három hónap sem lenne elég, már túl sok lett a rutin a munkámban, türelmetlen lettem olyan dolgok miatt, amik eddig nem zavartak és a magánéletem is besűrűsödött: sok olyan dolog történt velem, amit úgy éreztem, hogy fel kell dolgoznom. Így most meghallottam a belső hangomat, ami ebbe az irányba terelt. És szerintem ez volt a felelős döntés is, mert ahhoz, hogy igazán jó vezetők legyünk, kell a tűz, a motiváció. Ha ez kialszik, a csapat is azt érdemli, hogy valaki olyan vezesse, akiben ez megvan.

Külső hang is volt? Azaz volt segítséged ebben a döntésben?

Több is. Egyrészt járok pszichológushoz, amit egy fantasztikus önismereti utazásnak élek meg, és ez is segített a döntésben, másrészt két jó barátommal és a párommal is sokat beszélgettünk. Akkor kicsit zavart, hogy a párom nem terelt jobban egy irányba, utólag viszont nagyon hálás vagyok érte, hogy így egyedül tudtam lépni, közben érezve persze a támogatást. Ami pedig a terápiát illeti: nagyon örülök, hogy éltem ezzel a lehetőséggel, mert néha nem könnyű beazonosítani az emberben a saját érzéseit. Rá kell jönnünk, hogy mi valóban a fénymásolóra vagyunk-e dühösek, amikor kifogy a papír, vagy egész más gyökerei vannak az érzéseinknek.  

Te rájöttél. Megkönnyebbültél?

Igen, ugyanakkor nagyon fáj is elhagyni egy fantasztikus céget és csapatot, akik fontos részét képezik az életemnek. Másrészt  jó érzés eldönteni valamit, és azon gondolkozni, hogy hogyan tovább. Magyarországon valahogy kevésbé elfogadott belátni, ha egy történetnek vége van, és el kell engedni. Hiszek benne, hogy van létjogosultsága az ember életében a hosszabb szüneteknek, amikor nem a munkájával foglalkozik, és ha meg tudjuk teremteni ennek a feltételeit, akkor élni kell vele.

Visszatérsz a festegetéshez?

Is. De a szobrászatot is ki szeretném próbálni, és főzésre, sportra is nagy hangsúlyt helyezek. Például van olyan barátom, akivel 10 sportágban is kihívtuk egymást… Tehát a természet és az alkotás felé fordulok, felfedezem a teljes szabadságot, elveszek a mindennapi pici álmaimban.

Szerinted mikor kezd majd el hiányozni a munka?

Néhány hónapot tervezek a fenti dolgokkal tölteni, majd talán kipróbálom magam a nonprofit szférában is. Azután pedig elkezdem feltérképezni a jövő lehetőségeit. Nem félek, mert tudom, hogy rengeteg dolog érdekel és már gyűlik újra bennem a régi energiaszint.

Nem szoktál hátranézni? Mit fog jelenteni az Aon?

Még bőven töltöm a felmondási időmet, de már most összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy el kell engednem. Tudom, hogy Uzsák Éva nagyon jó munkát fog végezni, támogatóként pedig bármikor számíthat rám, ha van erre igény. Nehéz azért.

Gondolom. Sokat fejlődött a cég is, és a szakma is 18 év alatt. Hogy látod most a hr-t, meg tudnád fogni ezt a fejlődést egy példán keresztül?

Eszembe jut például, amikor az első „Legjobb Munkahely” versenyt meghirdettük, és a hr-eseknek ez teljes újdonságot jelentett, hogy meg lehet kérdezni a munkavállalókat arról, hogy ők hogy érzik magukat. Volt egy emlékezetes eset, amikor a cégvezető megtudta, hogy a hr-es - benevezve erre a versenyre - kérdőíveket töltetett ki a munkavállalókkal, és olyan dühös lett, hogy a hr-esnek látványosan el kellett volna égetnie a kérdőíveket a kollegák előtt, végül ezt elkerülték szerencsére, de jól mutatja, mennyire más hozzáállás uralkodott akkor. Ehhez képest ma már olyan történetről is tudok, hogy új irodaház épül, ahová a kollegákat pilot jelleggel beültetik pár napra, és a visszajelzések, felmerülő igények alapján folytatják az iroda kialakítását. Nagyot fordult a világ.

18 év alatt te is sokat változtál, fejlődtél. Mi okozott neked kezdetben a legtöbb gondot a vezetésben?   

A legnagyobb pofon az volt, amikor a karrierem elején, első vezetői kihívásom során  a visszajelzésekből azt szűrtem le, hogy nincs meg irántam a bizalom. Nehéz volt feldolgozni, de azt az évet, amikor ezzel megküzdöttem, és megtaláltam saját vezetői hangomat, karrierem legfájdalmasabb, de leggyümölcsözőbb évének tartom.  Sokat tettem azért, hogy később létrejöjjön ez a bizalom. És ilyenkor a legtöbbször magamból indultam ki: engem az motivált, ha szabadságot, teret, felelősséget kaptam, így igyekeztem én is ezt megadni a csapatom tagjainak. Kell a pofon a továbblépéshez. A fejlődésemben pedig óriási szerepet játszottak a saját vezetőim, akiket nagyon jó szívvel tudok említeni, elsőként Szelecki Zsoltot, aki egy szuper vízionárius vezető volt.

Szerinted mi a te jelződ?

A magas energiaszintű, kísérletező vezető.

Mire vagy a legbüszkébb, mi az örökséged, amit magad után hagysz az Aonnál?

A legbüszkébb az embereimre vagyok, akik nagyon sokra vitték nálunk, majd külföldön is. Illetve talán pont a kísérletezésből és az önbizalomból adódóan az, hogy európai szinten is elismerték a munkánkat, az innovációinkat, és a cégcsoporton belül sokszor tekintettek minket követendő példának.  Mindig is az volt a fő célkitűzésem, hogy olyan profik legyünk, hogy tőlünk tanuljon Európa. Ez pedig nagyon sok esetben megvalósult, és így el tudom engedni az Aon kezét. Az pedig, hogy egy olyan vezetőnek adom át a csapatot, mint Uzsák Éva, akiben teljes mértékben megbízom, mert innovációt, üzleti szemléletet, és megújulást hoz, nagyon jó érzés… És persze a kollégáimat sem kell félteni, a tehetségük és motivációjuk miatt mindenre képesek.

 

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet és Pszichológia - hrpwr.hu
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a Pr Toplistán! Nevezési határidő: augusztus 31.

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak. Időpont: október 11., 09.00 - 16.00

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés