hirdetés
hirdetés

Filmajánló: Szex és pszichoanalízis

Ha elemi erővel érzed az igényt a váltásra, akkor nincs mese, váltani kell

Létezik-e „have it all” a nőknek a munkában és a magánéletben? Mi van, ha egy (életközépi válsággal fűszerezett) karrierváltás rég eltemetett, felkavaró emlékeket ébreszt fel bennünk? Mihez kell elsősorban lojálisnak lenni, ha fél lábbal éppen két karrier közt van az ember? És mit lehet tenni akkor, ha a munkahelyi kapcsolatok a végletekig elfajulnak, és olyan indulatok szabadulnak fel, amiknek még a vezető sem tud gátat szabni – már csak azért sem, mert ő maga is nyakig benne van a történésekben?

Egy karrierje kezdetén lévő ígéretes színésznő, egy eltökélt, befutott rendező és egy középkorú terapeuta, aki éppen belevágott a karrierváltásba – három nő, akikben a közös az, hogy karrierjük és ezzel párhuzamosan magánéletük is válságba került, amit változatos módokon igyekeznek feldolgozni. Íme a Szex és pszichoanalízis című film néhány tanulsága.

A nemrég bemutatott filmben nemcsak munka és magánélet egyensúlyának felbomlását nézhetjük végig (ráadásul egyszerre három női karakter esetében), hanem a főszereplőnél a személyiség már-már a felbomlásig vezető belső harcát is többféle karrierambíció (pszichoterapeuta, művész) és úgyszintén többféle magánéleti ambíciója (szerető anya és feleség, önző szerető, tudattalanul saját alkoholista anyja útját követni próbáló függő) között.

Érdemes közelebbről is megnézni a felbukkanó különböző karrier-magánéleti dilemmákat, szerepválságokat, és a szereplők rájuk adott válaszait.

Aki karrierváltásra szánja el magát, annak fel kell készülnie, hogy rázós lesz

A főszereplő Sibyl a film elején karrierváltásba fog: úgy dönt, fokozatosan felszámolja jól működő pszichoterapeutai praxisát, hogy innentől régi vágyának, az írásnak élhessen. A folyamatot végigkövetve kirajzolódnak a néző szeme előtt a karrierváltás legkülönfélébb buktatói: csalódott és cserben hagyott ügyfelek/kollégák (jelen esetben: páciensek), a nagy változásokkal szinte menetrendszerűen együttjáró válság, és ezzel összefüggésben a korábban tiszteletben tartott (szakmai) határok és etikai normák fokozatos áthágásai. Itt érdemes megjegyezni, hogy ha Sibylnek sikerül valamivel élesebb határt húznia a régi és az új tevékenysége közé (tehát ha például nem kezdi el beleírni a regénybe az egyik utolsó páciense történetét, természetesen annak megkérdezése nélkül), akkor a válság jó eséllyel nem ilyen erővel üt be. Másrészt viszont azt is látjuk, hogy a régi és az új tevékenység találkozása termékeny, új ötleteknek, innovációnak ad teret: ha nincs az utolsóként beeső páciens, aki elindítja a képzeletét, akkor talán Sibyl új, írói karrierje sem indul ilyen fényesen. Kérdés, megérte-e, hogy ezért a régi szakmája törvényeit kellett élesen áthágnia.

Amikor valaki lélekben már elkötelezte magát egy új karrier mellett, akkor az átmeneti időszakban sokszor nehéz lojálisnak maradni a régihez; ezt az átmeneti időszakot mutatja be a film, annak összes buktatójával. Sibyl valahogy végigbukdácsol ezen az időszakon, es a mérleg végső soron inkább pozitív, mint negatív, de épp csak egy hajszálnyi a különbség. Ha akarjuk, azt a tanulságot is leszűrhetjük, hogy ha ennyire elemi erővel érzi valaki a váltás igényét (ennek a gyanúját veti fel, hogy saját bevallása szerint nem hiányoznak neki a páciensei, de az is, hogy a film során kiderül: fiatalon nem terapeuta, hanem író szereptett volna lenni), akkor nincs mese, váltani kell, még akkor is, ha ebben sérülni fognak azok az emberek, akik bíznak bennünk, akiknek bizonyos értelemben mi jelentettük az origót, és még akkor is, ha közben saját magunk (is) sérülünk. Például mert a váltással járó válság olyan régi emlékeket hoz fel bennünk, amelyekről azt hittük, már feldolgoztuk őket – és a legsérülékenyebb időszakunkban derül ki, hogy mégsem. Aki karrierváltásra szánja el magát, annak fel kell készülnie, hogy rázós lesz; épp ezért nem árthat ilyenkor segítséget kérni egy karriercoachtól vagy akár terapeutától.

Mennyire érdemes keverni a munkát és a magánéletet?

A Margot nevű fiatal színésznőnek egy egészen elemi, és ezzel egyidejűleg egy sokkal kényesebb munka-magánéleti dilemmával is szembe kell néznie. Előbbi a karrier vagy gyerekvállalás kérdése, és esetünkben a helyzet kiélezett, hiszen nem várt gyerekről van szó, aki egy, a karrier szempontjából kiemelkedő fontosságú időszakban érkezne. A helyzetet tovább bonyolítja a munkahelyi szerelmi háromszög-történet. Ez a történetszál jól példázza nemcsak a nők kiszolgáltatottságát hasonló helyzetekben, de a munkahelyi románcok rizikóiról is valóságos példabeszédet kapunk (jóllehet egyáltalán nem szájbarágósan): minden rossz megtörténik, ami csak megtörténhet, a végére mindenki utálja egymást, de leállni mégsem lehet, a munkának (a filmforgatásnak) folynia kell tovább. Margot fogát összeszorítva, de végigcsinálja, és, ami igen bölcs döntés tőle: segítséget kér a szakembertől. A krízis után felkel és továbblép, hiszen előtte még az élet. Egy dolgot jó eséllyel megtanult: hogy a munka és magánélet keveredésének van egy határa, amit tanácsosabb nem átlépni, hacsak nem akarunk a legkritikusabb munkafázisban idegösszeomlást kapni.

Az ő szálával szorosan összefonódik Mika, a rendezőnő dilemmája, aki a munkahelyi “szerelmi” sokszög másik csúcsán helyezkedik el, megcsalt félként. Mika elsőre vérprofinak tűnik, akit még az sem képes kizökkenteni a munkafolyamatból, hogy megtudja: filmje főszereplője és magánéleti partnere éppen a női főszereplővel szűrte össze a levet. Itt még ezt mondja: „Néha az idegösszeomlás luxus, ezért nem lesz nekem se.” Később azonban lefoszlik róla is az álarc, kiderül, hogy a professzionalizmus mázát bizonyos helyzetekben lehetetlen fenntartani. Szép szimbolika, hogy a fortyogó Strombolin forgatnak, miközben a karakterek konfliktusa kiéleződik – és végül ő is kiesik főnökszerepéből, és a legkritikusabb pillanatban magára hagyja a stábot a hajón, szó szerint kiugrik vezetői szerepéből (és a hajóból), és kiúszik a partra. Elsőre mondhatnánk, hogy a rendezőnő a körülmények áldozata lett, de ha jobban megnézzük, ő is hibázott: eleve számításból választotta Margot-t a szerepre (ezzel kívánta a munkás hétköznapok szürkeségébe fojtani a színésznő és a saját partnere közti affért – vagyis kiválasztási szempontjai a legkevésbé sem szakmaiak voltak). És nemcsak hogy nem professzionális döntést hozott a felvételéről, de ráadásul manipulatív döntést is, mindez pedig a későbbiekben határozottan visszaütött.

Nem tudunk minden körülmények között profik maradni

„Rájöttem, hogy én állok minden döntés középpontjában” – mondja végül a főszereplő Sibyl, mintegy tapasztalatai összegzéseként, de a következő jelenet azonnal rá is cáfol kínkeservvel megszerzett élettapasztalatára: mert ami összeköti az egyes karakterek dilemmáit, kríziseit és végül fellélegzését, az annak a tanulsága, hogy hiába hisszük azt: az életünk tervezhető, és minden körülmények között tudunk profik maradni, ez nincs így. A más emberek akaratát, szándékait, érzéseit nem tudjuk befolyásolni (akármennyire is akarjuk, vagy próbáljuk is meg esetleg változatos manipulatív technikákkal), és így a dolgok nem várt fordulatokat vehetnek. Ilyenkor pedig nincs más választásunk, mint hogy rugalmasak, reziliensek legyünk, és majd meglátjuk, az élet hová visz minket. Eközben érdemes ismételgetnünk a filmben is elhangzó mantrát: „Uram, adj erőt, hogy elviseljem, ami megváltoztathatatlan, bátorságot, hogy változtassak, amin lehet, és tisztánlátást, hogy felismerjem a kettő közti különbséget”, de a reziliensebbé válásban segíthet az önismeret fejlesztése, a testi-lelki egyensúlyra való hangsúlyozott törekvés és az ebben is segítségünkre lévő különféle relaxációs technikák vagy éppen játékosított megoldások is.

Különösen nem szabad megfeledkeznünk a fenti tanulságról akkor, ha emberekkel dolgozunk együtt, és még kevésbé akkor, ha történetesen mi vezetjük őket.

(Képek forrása: imdb.com)

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés