hirdetés
hirdetés
hirdetés

Váltás

Élet a Malév után - talpraállás a „gyász-folyamatból”

Van olyan, hogy valaki rövid időn belül kiheveri az elbocsátás okozta sokkot, mások viszont évekig nem találnak magukra. Ilyenkor jól jöhet a segítség, ugyanis nincs idő az önsajnálatra.

„Ha valaki nincs tisztában vele, milyen készségei, képességei, adottságai vannak, nem tudja eladni magát és elvész a munkaerőpiacon” - foglalja össze az álláskeresőket leginkább blokkoló tényezőket Palotai Gabriella pszichiáter, coach. „Kevesen mernek kockáztatni. Nem véletlen, ha valaki tartósan nem talál munkát” – véli a szakember. Akinek nincs önbizalma, görcsösen törekszik a biztonságra, könnyen parkolópályára állíthatja magát. Az álláskeresés önismereti folyamat is egyben.

A Malév-sztori coach szemszögből

Ez a kérdés a csődbe ment Malév egykori dolgozóinál is felmerült. Amikor a légitársaság február elején törölte összes járatát és leállt, több mint 1500 dolgozó állása szűnt meg. Noha a felszámolás szinte azonnal megindult, augusztusban – ahogy arról a sajtó is írt –, a dolgozók egy része még mindig nem kapta meg a végkielégítést és a felmondási idő, valamint az elmaradt szabadságok után járó pénzt. Akad, akinek ma is több millió forinttal tartozik a fizetésképtelenné vált cég, amely a patthelyzet miatt nem biztosíthatta dolgozóknak az ilyenkor szokásos, nyugaton bevált „gondoskodó elbocsátást”, azaz az outplacement coachinggal segített álláskeresést. A munkahelyvesztéstől sokkot kapott, egzisztenciális félelmekkel küzdő 80-100 egykori malévost, aki igényelte a támogatást és a karrier coachingot, a Nemzetközi Coach Szövetség Magyar Tagozata szervezésében negyven coach segítette hónapokon át – társadalmi munkában, ingyenesen.

A gyász-folyamat

„A leépítésnek abban a fázisában csatlakoztunk, amikor némelyeknek átmenetileg még volt munkahelye, sokaknak éppen megszűnt” – meséli Palotai Gabriella, a coach csapat tagja. A coachingot választó pilóták, légiutaskísérők és légiirányítók közül sokan lelkileg még a gyász fázisában voltak: meg kellett emészteniük, hogy soha nem dolgozhatnak már a Malévnál, sőt, esetleg más légitársaságnál sem. Sok szakember hasonlítja ezt egy gyász-folyamathoz, főleg, ha erős volt a munkahelyhez való kötődés. Noha széles körben ismertek a Kübler-Ross-féle „gyász-fázisok”- ez a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és belenyugvás - az 50 pszichológiai tévhit című gyűjtemény szerzői rávilágítanak: a gyászra nem lehet egységesen ráhúzni ezt az öt fázist. Az emberek ugyanis más-más stádiumokon mennek keresztül, nem mindenki éli meg ugyanazt az öt állomást ugyanabban a sorrendben, ahogy az érzelmek intenzitása is egyénenként változik. A munkahelyvesztéssel járó gyászfolyamatot sem lehet általánosságban kezelni: némelyeknél például hónapokig tart a depresszió, másoknál vagy nem jelentkezik, vagy hamar kilábalnak belőle. Az egykori malévosok közül akadtak, akik önerőből próbáltak felállni, keresve a munkaerő-piaci lehetőségeket. Nekik leginkább ahhoz kellett a támogatás, hogy kitalálják, tudásukat, készségeiket mely területen tudnák kamatoztatni. Egy jó kommunikációs képességű, ügyfélorientált gondolkodású légiutaskísérő például gond nélkül boldogulhat egy nagyvállalatnál ügyfélkapcsolati munkakörben, különösen, ha van diplomáciai érzéke és tapasztalata. Persze, nem mindenki képes vezényszóra váltani, és átmenetileg más területen elhelyezkedni.

„Sokan abból indultak ki, hogy szeretnének a pályán maradni, mondván, ők csak ehhez értenek” – meséli Palotai Gabriella. A malévos pilóták speciális helyzetben voltak: náluk szinte kivétel nélkül felmerült a kérdés, hogy hajlandóak lennének-e családostul más országba költözni, vagy inkább azt választják, hogy repkednek a világban és időnként hazatérnek családjukhoz. Akadt, aki a távol-keleten kapott állást - és költözött is. A légiutaskísérőknél és a légiirányítóknál nem az idegen országba való kihelyezés volt a legnagyobb dilemma, hanem a területváltás.

Valaki felállt

Akadt, aki nem esett kétségbe és igazi sikersztorit írt. Az egyik negyven év körüli légiutaskísérő hölgy például, akinek addig első és egyetlen munkahelye a Malév volt, a divatvilágot választotta. Mindig is érdekelte a stílus – adott a külsejére -, és az, hogyan segíthet másoknak, ezért elhatározta, hogy tanulni fog és elindítja saját vállalkozását. Bele is vágott ebbe. Volt olyan is, aki visszatért eredeti, segítő foglalkozásához, amit már több mint tíz éve nem gyakorolt. A tudása is megkopott, de felmérte az ismeretségi körében, hogy szükség lenne a munkájára. Az egyik légiirányítóként dolgozó férfi pedig kapott állást egy nagyvállalat logisztikai osztályán. „Ők azért tudtak gyorsan elhelyezkedni, mert rugalmasan konvertálták a sok éven át megszerzett speciális tudásukat” – magyarázza a coach. Persze ellenpélda is akadt: akik „bemerevedtek” munkakörükbe, emellett pszichésen is labilisak voltak, mert eleve sokat dolgoztak és stresszeltek, így nem tudtak továbblépni. A legrosszabb végletet azok élték át, akik átmenetileg kifejezetten depresszív hangulatba kerültek.

A coaching és az önerő

„A coachnak meg kell húznia a határt, amikor a dolgozó eléri azt a pontot, ahonnan önerőből már nem tud továbblépni, és szüksége lehet esetleg pszichológus vagy pszichiáter segítségére” – mondja Palotai Gabriella, aki szerint ebben a munkában az a legnehezebb, hogy a coachok érzelmileg stabilan „beleálljanak” a helyzetbe, mert csak így tudnak támogatást nyújtani. Meg persze el kell elfogadniuk, hogy senki helyett nem tudnak lépni, még akkor sem, ha esetleg látják, milyen irányba indulhatna az illető.

Csoportos létszámleépítés esetén, amikor a munkavállalók önhibájukon kívül az utcán találják magukat, felmerül az a kérdés is, hogy valamiféle sajátos összetartozás-tudat segít-e egyes embereknek átlendülni a holtponton. Ahogy Kopp Mária pszichológus egyik vizsgálatában megállapította: individualista módon élünk, társadalmunkban igen alacsony az összetartozás érzése, az egymásért tenni akarás vágya - ezért ebben a helyzetben az a legjobb, ha mindenki csak magára számít.

Persze, olyan is van, aki azt várja a coachoktól, hogy megírják helyette az önéletrajzát, mondják meg, hol keressen állást, melyik céghez adja be a cv-jét. Ennek részben az az oka, hogy sokan kétségbeesnek: egyedül nem tudják megcsinálni, mert nincs gyakorlatuk, kiterjedt kapcsolati hálójuk, ismerősük. „Nem kész megoldást kínálunk – sem állást –, csak együttgondolkodást és külső szemet: igyekszünk rávenni az embereket az ötletelésre, arra, hogy esetenként éppen az lehet a megoldás, amire korábban nem is mertek volna gondolni” – így Palotai.

„Az első coaching alkalmak valamelyikén egy légiutaskísérő hölgytől megkérdeztem, mik a legfontosabb dolgok az életében. Azt válaszolta: „a családom és a repülés”. Tükröt tartva elé maga is rájött, hogy ezzel a bemutatkozással nem sok munkahelyre lenne esélye, így szép sorban elkezdtük kibontani a tulajdonságait, a képességeit, erősségeit. Nem volt elég általánosságban megállapítani például azt, hogy jól tud bánni az emberekkel és kiemelkedően jó konfliktuskezelő. Ahhoz, hogy ezt hitelesen tudja állítani magáról és nagyobb önbizalma legyen, konkrét élményeket, eseteket meséltettem vele, melyekből kiderült, hogy valóban remekül oldott meg a fedélzeten is kényes helyzeteket – ez pedig olyan, más területen is hasznosítható, konvertálható képesség, amelyet a munkaerőpiacon nagyon is értékelnek. A coaching folyamat végére egy valóban használható „csomaggal” távozott, amellyel esélye nyílt arra, hogy el tudja magát adni a munkaerőpiacon” – számolt be tapasztalatairól Schäffer Beáta, a coaching csapat tagja, koordinátora.

Ötvenes helyzet: változó szempontok és stratégiák

 „Ma is vannak olyan 50-55 körüli munkavállalók, akik még mindig az első munkahelyükön dolgoznak. Bennük többnyire él a biztonságtudat, hogy minden változás ellenére fontosak a vállalatnak” – mondja Palotai Gabriella. Erre azonban nem érdemes alapozni, mert ha a cég esetleg egyik napról a másikra megszűnik, máris jönnek az olyan gondolatok, hogy „miért én?”, „már biztos nem fogok kelleni senkinek”, „leselejteztek”, „nem tudok gyökeret verni másik helyen”. Szakemberek szerint ezért fontos – ötvenéves korban is –, hogy a munkavállaló tudja, milyen értékei vannak, képes legyen és akarjon dolgozni, még akkor is, ha esetleg ideiglenesen alacsonyabb pozícióba kerül. Ehhez motiváció, küzdőképesség és kockázatvállalás kell.

Csapda lehet a végkielégítés

„Az egyik legnagyobb csapda elbocsátás után, hogy sokan megörülnek a végkielégítésnek – ami például 15 év munkaviszony után, a munkaszerződésben rögzített felmondási időn túl plusz harminc napos felmondási idő növekedést és négy havi végkielégítést véve akár hathavi bérnek is megfelelhet –, és hónapokig nem állnak neki új munkahelyet keresni, mondván, ráérnek. Ez azért veszélyes hozzáállás, mert téves biztonságérzetet ad. Nem mindig sikerül pár hónap alatt új állást találni” – világít rá Repka Ágnes HR szakértő a kényelmes hozzáállás hátulütőire. Az ötven körüli álláskeresők esetében ráadásul már nem célravezető a „minden állást megpályázok”-taktika, mert egyrészt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy hónapokig, esetleg évekig arra várjanak, hogy talán behívják őket egy állásinterjúra, másrészt nem feltétlenül kell azonnal lejjebb adni igényükből és a munkanélküliségtől tartva bármilyen állást elvállalni. Ahogy Repka Ágnes mondja: az a legszerencsésebb, ha kevesebb, de a végzettségüknek és képzettségüknek megfelelő állást kínáló – vagy potenciálisan kínáló – munkáltatóhoz jelentkeznek be, célirányosan.

 

 

László Éva Lilla
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Idén tizedik alkalommal hirdetjük meg az online videótartalmak versenyét. Nevezési határidő: május 25.

Pakk Csomagolásdizájn-verseny célja, hogy megtaláljuk Magyarország legszebben tervezett és kivitelezett termékcsomagolásait. Nevezési határidő: május 25.

A Magyar Instagram Körkép 3.0 kutatás eredményeinek és az Instagram legfrissebb híreinek ismertetése, a turisztikai szektorra fókuszálva. Május 30., 09:00

Gyakorlatorientált tréning a SAKKOM Interaktív szakmai támogatásával a Google AdWords kampány létrehozásának és optimalizálásának technikájáról és trükkjeiről, egészen a kezdő lépésektől. június 6., 08.30 - 14.00

Nemzetközi PR Best Practices június 7-én: Nemzetközi PR vezetők esettanulmányai és vacsora az ICCO elnökségi tagjaival

Játssz komolyan! – LEGO® SERIOUS PLAY® workshop: Legózz a fejlődésért, legózz a flow élményért! Három LEGO® SERIOUS PLAY® workshop egy napon, válaszd ki a saját témádat! Időpont: június 14.

Ülj a géphez! – Facebook tréning HR-eseknek. Toborzási kampányok a Facebookon, lépésről lépésre, június 20-án.

hirdetés