hirdetés
hirdetés
hirdetés

Egy felmondás története

„A céges ügyvéddel keresték előttem a kiskapukat”

„Először ürességet éreztem, aztán lelki sokkot kaptam, mert elképzelni nem tudtam, hogy reggel felkelek, és nem tudok hová menni dolgozni, eltűnik a napi rutinom” – mondja Krisztina, aki nyolchetes terhesen tudta meg főnökétől, hogy nincs tovább. Jogilag felmondási védelem illeti meg, a valóság azonban sokszor távol áll a paragrafusok világától.

Krisztina közel egy évtizedet dolgozott multinacionális környezetben Budapesten, az utolsó egy évet külföldön, marketingkommunikációs területen. Aztán úgy döntött, visszatér Magyarországra, mert csak itt tudja elképzelni a jövőjét, és elkezdett állást keresni. Egy egészségügyben működő magáncégnél talált munkát. Külföldiek körében kellett online marketingkampányokkal az országot és a cég által kínált szolgáltatásokat népszerűsítenie. Közvetlen kollégáival jó kapcsolatba került, viszont a munkában nem kapott szabad kezet, irracionális döntéseket kellett végrehajtania, és felettesével sem alakult jól a viszonya. „Nyers és durva stílusban bánt a munkavállalóival, gyakran kiabált, amihez egyáltalán nem voltam hozzászokva” – mondja.

A főnök megúszni akarta

Egy év telt el ebben a közegben. Aztán egy nap Krisztina – női megérzéstől vezérelve – írt egy nyilatkozatot, hogy gyermeket vár, ami automatikus felmondási védelmet jelentett. Mivel még csak a nyolcadik hétben járt, a dokumentumot orvosi igazolással együtt egyelőre az íróasztal fiókjában helyezte el. A harmadik hónap elején akarta bejelenteni felettesének.

Néhány nappal később aztán behívatta főnöke az irodába, ő pedig zsebében a nyilatkozattal megjelent nála. „Közölte velem, hogy a jövőben nem tart igényt a munkámra. Amikor elővettem a papíromat, és tájékoztattam, hogy terhes vagyok, teljesen megzavarodott. Felhívta az ügyvédjét, és jelenlétemben a telefont kihangosítva elkezdtek kiskapukat keresni, hogyan tudnának tőlem a legkönnyebben megszabadulni. Rendkívül megalázó helyzetbe kerültem” – mondja Krisztina. Felmerült például, hogy Budapesttől távolra helyezik át a cég telephelyét, hogy ne tudja vállalni a folytatást.

Krisztina is felvette a kapcsolatot egy ügyvéddel. Opcióként felmerült az egyezségtől való elzárkózás és ezzel egy munkaügyi per, ám ehhez nem érzett elég erőt magában, és nem akarta, hogy a jogi hercehurca a saját és születendő gyermekének az egészségére menjen. Úgy érezte, munkaadója minden követ megmozgatna, hogy ártson neki.

Néhány napon belül sikerült kompromisszumot kötni: a munkaadó megadta a szülésig azt a járulékalapot, amire Krisztina megkapja a megfelelő juttatásokat, és így csendben elváltak egymástól.

Ha eltűnik a napi rutin

Az anyagiaknál sokkal nagyobb törést okozott a fiatal nőnek, hogy mi tölti ki az idejét a következő hat-hét hónapban. „Először ürességet éreztem, aztán lelki sokkot kaptam, mert elképzelni sem tudtam, hogy reggel felkelek, és nem tudok hová menni dolgozni, eltűnik a napi rutinom. Amióta kiléptem az egyetemről, mindig volt munkám” – vázolja első gondolatait Krisztina.

Az első napokban a kutyáját sétáltatva az oszlopokra kiírta, hogy kutyasétáltatást vállal, annyira akart valami hasznossal foglalkozni. Érkeztek is megkeresések, ő pedig ezeket örömmel teljesítette.

Mi segítette át ezen az időszakon? A barátok, a közeli ismerősök. „Olyan ember vagyok, aki őszintén mer beszélni a problémáiról, nem szégyenként éli meg az állása elvesztését. Néhány héten belül ezen a csatornán kaptam egy álláspályázási lehetőséget. Egy energetikai cég keresett értékesítő munkatársat, aki kis- és középvállalkozásokkal hosszabbít meg, módosít szerződéseket” – meséli.

Ez szakmaváltást is jelentett. Mivel azonban megvolt benne az értékesítői véna, néhány hét alatt beletanult. Két hónap után pedig már a legjobb három értékesítő között emlegették új cégénél.

Merj időben felmondani, ha nem érzed jól magad!

Mi a tanulság ebből a történetből Krisztina számára? „Nem kell megijedni a felmondástól. Lehet, hogy egy kapu bezárul, de egy újabb kinyílik. Enélkül biztosan nem léptem volna értékesítői pályára, és nem lettek volna sikeres projektjeim. A másik: nem tudok agresszív vezetőkkel együtt dolgozni, bármennyire is jó a csapat és a fizetés. Mostani fejjel jóval korábban kiléptem volna a cégtől. A harmadik pedig: ne csak abban a szakmában vagy iparágban gondolkozz, amiben éppen dolgozol. Ha alaposabban megnézed a képességeidet, kiderül, hogy teljesen más területeken is meg tudod állni a helyedet, ami több örömmel is járhat” – fogalmaz Krisztina.

Három hónap kell az új állásig

„Több olyan esetem is volt, amikor rendkívül váratlanul érte a munkavállalókat a hír – mondja a felmondás feldolgozásáról Gárdus Zsuzsanna career és business coach, a Jobsgarden Kft. ügyvezetője. – Az ilyen esetekben harag, elkeseredettség, sírás, agresszív reakciók, csalódottság a jellemző. Azoknál a munkavállalóknál, akik outplacementet (ez az álláskeresést segítő tanácsadás – a Szerk.) is kapnak a felmondási csomagban, a heves érzelmek hamarabb, két-három héten belül elmúlnak, és a többségük az új állás felkutatására koncentrál a tanácsadó segítségével.”

Mennyi az álláskeresési idő manapság? Gárdus Zsuzsanna szerint szakértői szinten 3–6 hónap az átlag, vezetőknél 6–12 vagy akár hosszabb is lehet. Ezért érdemes az anyagi helyzetet is jól megtervezni a keresés során. „Gondot leginkább ott látok, ha kifogynak az anyagi tartalékok, akkor az álláskeresők olyan súlyos kompromisszumot is bevállalnak, ami miatt nem lesznek motiváltak az új munkahelyen, ezért nem is teljesítenek megfelelően, így akár újabb elbocsátás jöhet” – mondja Zsuzsanna. Hozzáteszi: akik jó végkielégítést kapnak, ők többnyire egy hosszú pihenéssel akarnak kezdeni, aztán nekifogni a keresésnek. „Érdemes a pihenést és a módszeres álláskeresést kombinálni.”

A cikk eredetileg a legfrissebb Üzlet és Pszichológia lapban jelent meg. 

(forrás: ÜPSZI)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés