hirdetés
hirdetés
hirdetés

Pagony-sztori

3 bölcsészlány, akikből business-woman lett

Pagony immár 17 éve az egyik legszerethetőbb könyvesbolt gyerekeknek, a gondozásukban megjelent történeteket pedig imádják a kicsik. Az ujraterveztem.hu részéről Kovács Ambrus beszélgetett az alapítókkal arról, hogy milyen volt bölcsészként vállalkozóvá válni,  és miként tudtak az üzlet felfutásával párhuzamosan barátok maradni.

2001 elején még távolról sem úgy nézett ki a hazai mesekönyv kínálat, mint amit ma már megszokhattunk, gyerekeknek szóló szaküzletek például egyáltalán nem voltak. Ebben látta meg a lehetőséget Sárdi Dóra és gyerekkori barátnője, Kovács Eszter, majd egy rövid előkészítést követően a férjeikkel és másik barátnőjük, Demény Eszter, valamint párja bevonásával megnyitották az első boltjukat. A hamarosan könyvkiadóként működő cégnek köszönhetően olyan mesehősöket ismert meg az ország, mint Bartos Erika Bogyó és Babócája, Berg Judit Ruminije, vagy Dániel András Kuflijai, és ők tették évtizedek után újból népszerűvé Marék Veronika Boribonját. A hat fővel induló Pagony mára 50 fős csapattá és 8 üzletből álló lánccá bővült. Az ujraterveztem.hu interjúját olvashatjátok.

balról jobbra: Sárdi Dóra, Kovács Eszter, Demény Eszter fotó: Túri Márton

Meséltek a kezdetekről, hogyan jött az ötlet?

Dóra: 2001-ben már anyukaként mentünk ki Eszterrel a Vörösmarty téri könyvhétre. Meglepetésünkre alig találtunk mesekönyveket. Ennek láttán először kiadásban gondolkoztunk, majd bolt nyitásán, és négy hónappal később valósággá is vált a Pagony.

Még mielőbb továbbmennénk, miért akartatok a munkátokból kilépni és céget alapítani?

K. Eszter: A bölcsészlét elég kilátástalan volt. Amit csináltunk, abból még megélni is alig lehetett, nem hogy családot alapítani. Valójában nem a szakmánkat akartuk otthagyni, hanem azt szerettük volna elérni, hogy olyan munkánk legyen, ami távolabbi perspektívákat adhat nekünk.

Hogyan indultatok el gazdasági háttér nélkül?

Dóra: Sok számolgatás után próbáltuk összerakni az induláshoz szükséges összeget – Esztiék korábban eladtak egy lakást, én az örökségemet tettem bele. Minden tartalékunkat megmozgattuk, de mégsem volt elegendő. Megkerestük Esztert, hogy hajlandó lenne-e csatlakozni hozzánk. Úgy gondoltuk, hogy ez a tervünk a szívéhez közel állhat majd, hiszen az ő nagymamája több mint 30 éven át a Móra kiadó főszerkesztője volt. Annyira bölcsészek voltunk, hogy nem egy csendestársat kerestünk, egy külső befektetőt, hanem olyan embert, aki maga is lelkesedik a könyvek iránt, és mi is szívesen dolgoznánk vele együtt.

D. Eszter: Annak ellenére, hogy akkor már kint laktunk Izraelben, a közös vállalkozás ötletére szívesen hazaköltöztünk. Annyira gyorsan történt minden, hogy mire mi megérkeztünk, már meg is volt a Pozsonyi úti üzlethelyiség.

Először könyvkiadót szerettetek volna létrehozni, de erről lebeszéltek Benneteket. Elég nagy bátorságra vall ezek után mégis belevágni, akár könyvesboltként is.

K. Eszter: Ez az, amit ma sem értek. Most már nem merném újból megtenni. A könyvkiadásról már az elején mondták, hogy távolról sem úgy működik, ahogy azt mi elképzeltük. Bármiféle piaci ismeret nélkül az eladott lakásom árából megjelentetni három kötetet – gyorsan beláttuk, hogy ez a tuti bukás receptje. De ez nem tántorított el bennünket, és azt mondtuk, hogy akkor csinálunk valami mást. Persze segített az is, hogy Haim támogatásával volt egy üzleti tervünk is, amiből láttuk, hogy a bolt meg tud térülni.

Dóra: De még az üzletről is többen állították, hogy ez csődbe fog menni. Közgázos barátaink egyszerűen nem tudták az ötletünket magukban hova tenni, utólag is vallják, ezt ők soha sem merték volna megcsinálni. Még a kiválasztott helyszínünkről, a Pozsonyi útról is azt mondták, hogy öngyilkosság odamenni. Aztán a környék egészen menő lett. Most a Bartók Béla úti üzlet nyitása előtt hallottuk ugyanezt a jótanácsot, mégis idejöttünk és érezzük, hogy a környék ilyen rövid idő alatt is sokat változott.

Teljesen újfajta koncepcióval érkeztetek a hazai piacra, alig hittek benne a szakmabeliek. Milyen volt a Pagony fogadtatása?

Dóra: Nagyon pozitív volt! Itt hasznunkra vált, hogy bölcsészként vágtunk bele, mert jó kapcsolataink voltak a sajtó és az írók felé is. Az üzletet Janikovszky Éva nyitotta meg, jelen volt a kortárs szerzők krémje, és ennek köszönhetően sok újságíró is eljött. Alig tudtunk beférni abba a pici boltba! Az esemény után legalább 8-10 napilapban számoltak be rólunk, és később is sokat írtak a Pagonyról.

Három évre rá újabb üzlet követte a Lövőház utcában és belevágtatok a könyvkiadásba is. Pedig pár évvel korábban pont arról beszéltek le Benneteket.

K. Eszter: Nem adtuk fel az álmunkat! De azt is láttuk, hogy mások könyvének eladásán nincs elegendő haszon ahhoz, hogy három családot eltartson, a saját kiadványok értékesítése előnyösebb lenne. A szikrát az adta, hogy a boltunkba egyik nap bejött Marék Veronika, és elmesélte, hogy a Boribon sorozat újrakiadásához keres egy ideje partnert. Veronikáról tudni kell, hogy a hetvenes-nyolcvanas években nagyon népszerű volt, generációk nőttek fel a meséin. Mi hittünk benne, hogy hiába telt el annyi esztendő, a mai gyerekek is szeretni fogják ezeket a történeteket. Sőt, megkértük Veronikát, hogy írjon egy új kötetet is, amit Boribon születésnapja címmel jelentettünk meg. Óriási siker lett, és ez segített bennünket elindulni könyvkiadóként.

A kezdetektől fogvnagyon jól ment a Pagony. Emlékeztek-e olyan pillanatra, amikor mégis azt éreztétek, hogy elbukhattok?

D. Eszter: A második bolt nyitása után jött egy lejtmenet. A kiadó még kicsi volt, a Lövőház utcai bolt nem hozott elég forgalmat, de a vele együtt járó munka kétszer annyi fejfájást okozott. És közben mi sem tudtunk beállni segíteni, mert folyamatosan érkeztek a babák a családokba. Felkértünk egy tanácsadót, aki átvilágította a cégünket, és arra a megállapításra jutott, hogy a Pagony igazából egy kiadó. Egy kiadónak pedig elég egy mintabolt.

Dóra: Ekkor leültünk a konyhában és szavaztunk arról, mostantól könyvkiadó vagyunk, egy márkabolttal. Mindezt hihetetlen szerencsés időzítéssel léptük meg, mert pár hónappal a válság kezdete előtt bezártuk a Lövőház utcai üzletet. Ha nem tesszük meg ezt a lépést, akkor nem biztos, hogy átvészeltük volna a következő éveket.

A  nehéz időszakból végül sikerült előremozdulnotok és egymás után elkezdtek nyílni az üzletek. Hogyan tudtátok a növekvő méretű és egyre sikeresebb vállalkozás mellett a barátságokat megőrizni?

K. Eszter: Mindig ezt kérdezik! Ez volt az első jótanács mindenkitől, hogy nem szabad barátokkal üzletet alapítani…

D. Eszter: …aztán azzal jöttek, hogy na majd, ha pénz lesz! Akkor fogtok összeveszni. De akkor sem sikerült. (nevetnek)

Dóra: Fontosnak tartjuk, hogy megbeszéljük a nehézségeket, mindent kiteszünk az asztalra és tiszteletben tartjuk mások érzéseit. Törekszünk arra, hogy elvarrjuk a szálakat, rossz szájízzel sorsdöntő megbeszéléseket még sosem zártunk le.

A feladatokat hogyan osztottátok el magatok között? Mikor jöttek a fiúk is a képbe?

K. Eszter: Különböző mértékben ugyan, de mindenki benne volt az elejétől kezdve – valaki napi szinten, más egy-egy rendezvény, esetleg csak a stratégiai kérdések kapcsán. Most operatívan négy és felen (Dóri, Eszter, én, a férjem, Péter és felerészben Eszter férje, Haim) foglalkozunk napi szinten és teljes erőbedobással a céggel.

Dóra: Eléggé sokfélék vagyunk, mindenki azt csinálja, amiben jobb. Az is számít, hogy tulajdonosként olyan feladatokat is bevállalunk, amiket alkalmazottként nem biztos, hogy szívesen elvégeznénk.

Ha a családban és a baráti társaságban is mindenki a Pagonyban dolgozik, hogyan tudtok kikapcsolni?

Dóra: Annyira nem is akarunk lekapcsolni. Folyamatosan együtt vagyunk, és élvezzük a közösen töltött időt, legyen szó akár egy esti moziról, vagy nyaralásról. A gyerekeink is kezdenek bevonódni, a fiam már jön hozzánk gyakorlatra, a többiek olvassák a könyveinket, ők mondják el először a véleményüket egy-egy készülő kiadványról.

Mennyiben más a Pagonyban dolgozni most, hogy ilyen nagyra nőttetek?

K. Eszter: A hőskorban igyekeztünk mindent magunk csinálni -– mi cipeltük a könyveket, mi jártuk a nagykereket, mi álltunk a pult mögött, közben szerkesztettünk, tördeltünk, újságírókkal beszélgettünk…. Magyarán egyszerre voltunk bolti eladók, raktárosok, beszerzők, kiadók, szerkesztők, marketingesek, sajtósok. Ma már jobban körülhatárolt feladatköreink vannak a cégben. Rengeteg munkát tettünk bele, közben Bálint fiam is állandóan jött velem. Kétéves lehetett, a Pozsonyi úti üzletben épp nagyban készültünk a könyvhétre, amikor felsóhajtott: „minden bölcsis alszik, csak én dolgozom!” (nevet)

D. Eszter: Azzal együtt, hogy most már ötvenen vagyunk, nekünk még több munkánk van, mint valaha. i. Ennek ellenére még mindig szívesen elvégzünk olyan feladatokat is, amik szorosan véve nem a mi hatáskörünkbe tartoznak Például én imádok eladni. Nap mint nap persze nem ezzel foglalkozom a Pagonynál, de rendezvényeken nagy örömmel állok be a pult mögé.

K. Eszter: Őszintén bevallva, nekem kicsit hiányzik az az időszak, amikor a kiadónk még kisebb volt, Kényelmesebb tempóban, akár a saját lakásunkon találkozva tudtuk megbeszélni a megjelenés előtti könyveket, miközben jó hangulatban teáztunk, sütiztünk együtt.

Mire vagytok a legbüszkébbek a történetetekből?

Dóra: Én saját magunkra, hogy a siker nem falt fel bennünket és barátok tudtunk maradni.

K. Eszter: Főszerkesztőként természetesen nagyon büszke vagyok a könyveinkre, mert amellett, hogy értéket képviselnek, el is lehet őket adni. Mi ezt megláttuk a kéziratokban és nem féltünk kiadni akkor sem, ha a siker mások számára nem volt egyértelmű, mint ahogy a Bogyó és Babóca esetében is történt. Bartos Erika sok szerkesztőt megjárt már a kéziratával, mindenhonnan elutasították, de mi megláttuk benne a lehetőséget. Nagyon szeretem, hogy sok mindenben úttörők vagyunk, mindig azon jár az agyunk, hogy még mit lehetne megvalósítani.

Nemrég például kalandszobát hoztunk létre, belekezdtünk a játékforgalmazásba és legalább nyolc további projektünk van előkészületben.

17 év tapasztalatával a hátatok mögött milyen jó tanácsot tudtok adni azoknak, akik váltáson törik a fejüket?

K. Eszter: Bátornak kell lenni, kell az elején egy nagy adag vagányság…

D. Eszter: …és szerénység is. Nagyon fontos a sikert a helyén kezelni, nem szabad rögtön az elején a pénzt kivenni belőle. Muszáj két lábbal a földön járni, előre számolni, hogy ne érje az embert meglepetés. Képzeletek alapján nem szabad bármibe belevágni. Ha már papíron sem jön ki, akkor ott valamit változtatni kell.

Dóra: …és végig rugalmasnak kell lenni, hogy készen legyünk a menet közbeni módosításokra.

 

Kovács Ambrus
a szerző cikkei

(forrás: Ujraterveztem.hu)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

2018. november 15. Az Employer Branding alapszabályai konferencia

A HR emberi oldala - hogy még többet tehess másokért! A hrpwr.hu és az Üzlet & Pszichológia konferenciája november 29-én.

hirdetés