hirdetés
hirdetés
hirdetés

Személyiségtesztek

Zuhany vagy fürdőkád - Van jó válasz?

A személyiség és tudománya: a személyiségpszichológia, egyike azon területeknek, ahol azt lehet mondani, hogy van új a nap alatt. Az ember öt fő tulajdonságát már régebben megállapították szakemberek, azonban az ezek felméréséhez szükséges tesztek a mai napig változnak, fejlődnek.

Mind az orvostudomány és a pszichológia fejlődésének köszönhetően biztosan állíthatjuk ugyanis, hogy a testnedvekhez köthető jegyek elmélete nem igaz. Ezáltal az epe, a vér és a nyálka, illetve ezek testünkön belüli aránya nem játszik szerepet abban, hogy milyenek is vagyunk, hogyan reagálunk és miként cselekszünk. Ha pedig találkozunk is flegmatikus (egykedvű), kolerikus (lobbanékony), szangvinikus (indulatos) vagy éppen melankolikus (komor) típusokkal, ennyivel nem jellemezhető teljességgel egy ember. A vágy azonban, hogy típusok vagy éppen vonások segítségével kezelhetővé tegyük az emberek sokféleségét és gyorsítsuk a saját információfeldogozásunkat, töretlenül megmaradt.

Árulkodik az arcunk?

A századok folyamán éppen ezért további elméletek és rendszerek születtek az emberi személyiség leképzésére, amelyek közül viszont továbbra is többen kísérelték meg valamilyen módon a testhez és a biológiához kötni a lehetséges típusokat. Így született meg az emberi arc vagy az alkat alapján történő besorolás, de – és ezt alighanem kevesen tudják – még a Káma Szutrának is van személyiségtipológiai megközelítése. Ezek a leképezések, tekintettel arra, hogy az emberi test valamely részéhez kötődnek, rendkívül gyakorlatias módon ragadják meg a személyiséget. Azzal a lehetőséggel kecsegtetnek, hogy mi magunk is, akár már egy puszta találkozás alapján is képesek lehetünk felmérni a másikat. A felsoroltak közül a legbővebben illusztrált a fiziognómiának nevezett irányzat, ahol számos grafika és rajz született az emberi és állati arcok, illetve személyiségjegyek kapcsolatáról, és maga az irányzat is több évszázadon át tartotta magát különböző elnevezések és oktatás formájában. Mára ugyanakkor már az is egyértelmű, hogy ilyen jellegű kapcsolat sem létezik, azaz egy bárányarcú ember egyáltalán nem biztos, hogy türelmes és szófogadó lesz. Legfeljebb akkor, ha elindul az a folyamat, melynek részeként mindenki így bánik vele és ez rányomja a bélyegét a viselkedésére.

Az öt fő tulajdonság

Ebben a színes kavalkádban mindezek után meglepő módon nem a pszichológia, hanem a statisztika tett rendet, vagyis a ma leginkább elterjedt nézet és személyiség-modell komoly matematikai háttéren alapszik. Mindemellett természetesen megmaradtak a pszichológiai gyökerei is, és az elemeket vagy jegyeket tekintve fellelhetőek benne mindazon karakterisztikák, amelyeket a korábbi századok is megpróbáltak rendszerbe illeszteni. Ebből ugyanakkor egy fontos következtetés is adódik, amelyet a legújabb rendszer létrehozásakor fel is használtak a kutatók. Ez pedig nem más, miszerint az emberi jellemtár nem igazán változott a történelem folyamán és a nyelv ezáltal képes volt és képes ma is megőrizni mindent, ami fontos a másik vagy önmagunk leírása során. Éppen ezért a XX. században a kutatók a szótárak kinyitásával kezdték a modellezési folyamatot, ahonnan kiírták az összes egymás jellemzésére használt szót. Ezután a megfelelő szelekció után arra kértek embereket, hogy ezek segítségével írják le ismerőseiket. A statisztikai analízist követő eredmény gyakorlatilag országoktól függetlenül 5 dimenzió jelenlétére utalt, amelyről a modell a Big Five nevet kapta. Ha tehát ma valakiről az érzelmi stabilitás, extroverzió, barátságosság, lelkiismeretesség és tapasztalatokra való nyitottság tekintetében nyilatkozunk, lényegében leírtuk őt minden fontos területen.

Trükkös kérdések

Az azonban, hogy mit mérünk, csupán az érem egyik oldala. A másik, hogy miként mérjük ezeket, hogy hogyan jutunk el ahhoz, hogy valakiről egy teszt vagy egy találkozás alapján is helyes következtetéseket vonjunk le. Ráadásul anélkül, hogy őt ehhez számos helyzeten keresztül szisztematikusan megfigyelnénk. A megfelelő kérdezés és a fenti dimenziók leképezése véges számú szituációra minden olyan helyzetben, ahol a kitöltőnek vagy jelöltnek érdekében állhat a torzítás, óriási kihívást jelent. Ha túl keveset kérdezünk, nem biztos, hogy a kérdésekkel felleljük a viselkedésében megjelenő stabil trendet, azaz a személyiséget. Ha viszont túl sokat kérdezünk, már inkább monotóniatűrést vizsgálunk, semmint jellemvonásokat.  A tesztszerkesztésnek mindezek miatt nem meglepő módon mára külön tudományága fejlődött ki egy meglehetősen rigorózus módszertannal. Ennek következtében a személyiségtesztek piaca – kiváltképp a munkában használatosaké – néhány alkalmazásra szűkül, és ezek közül is a legjobbak olyan kérdésekkel operálnak, amelyekről a laikusok nem feltétlenül tudják kitalálni, hogy mivel is állnak kapcsolatban. Az olyan kérdések ugyanis, hogy Értékorientált Ön? vagy Stabilnak tartja Ön magát? egyértelműen utalhatnak arra a tulajdonsághalmazra, amit rajtuk keresztül próbálunk kideríteni. A legjobb helyzetben éppen ezért akkor lennénk, ha például sikerülne egy olyan összefüggés birtokába jutni, mint például az, hogy azok, akik szeretik a tökfőzeléket, mind társaságkedvelők. Egy ilyen esetben a naiv kitöltő aligha tudná befolyásolni az eredményeit, hiszen elképzelése sem lehetne arról, hogy mire megy ki a játék, amikor megválaszolja ezt a kérdést. Egy jó példa a mai gyakorlatból éppen ezért így hangozhat: „Minden nap más útvonalon megyek haza”, de ide tartozik a címben szereplő választás is, azazhogy Ön inkább zuhanyozik vagy fürdőkádban fürdik, de folytathatnánk a felsorolást a Kossuth és Széchenyi közti választással is.

Mindehhez természetesen rengeteg megfigyelésre és maguknak a kérdéseknek a tesztelésére is szükség van amellett, hogy a kérdéseket megfogalmazóknak ismerniük kell magát a fogalmat, amit körbe akarnak járni. Egy jó teszt kifejlesztése éppen ezért általában hónapokban vagy években mérhető és a folyamat gyakorlatilag soha nem áll meg. A jó tesztnek ugyanis frissülnie kell és követnie kell a társadalmi változásokat, a technológiai fejlődést és a történelmet. Ellenkező esetben a kérdések elavulnak vagy éppen tolakodóvá válnak, ahogy az a fenti zuhany vagy fürdőkád kérdéssel is történt, de hasonló sorsra jutott a székelési szokásokat firtató tétel is. Hiába tényszerű ugyanis, hogy a teszt kiértékelésénél nem a konkrét kérdésekre adott válasz a fontos, és valójában senki sem fogja megnézni, hogy valóban a zuhanyra vagy a fürdőkádra esik-e otthon a választás, a jelölt mégis okkal háborodhat fel. Végül is mi köze az aktuális vagy leendő munkaadójának ehhez? A jó kérdés éppen ezért olyan, ami akár egy interjú során is elhangozhatna, és nem teremtene kínos helyzetet.
Nem véletlenül ajánlják tehát annak, aki kérdőívet szerkeszt, hogy legalább kétszer annyi kérdéssel induljon neki a szerkesztés és vizsgálat folyamatának, mint amennyit összesen a tesztbe beilleszteni tervezett. Kimondottan a kreatív és bátor szerkesztőknek ajánlott viszont a kérdések helyett alternatív utakon próbálkozni, és például képekkel helyettesíteni a szavakat.

Nem egy kutató gondolja ugyanis, hogy az embert igazán csak ábrákkal és az azokra adott válaszok elemzésével lehet torzításoktól mentesen feltérképezni. Bár ennek az irányzatnak mára szintén nagy múltja van, hiszen elég a híres Rorschach féle tintapacákra gondolni, alkalmazásukat a munkapszichológiában sokan megkérdőjelezik. Ez annyiban mindenképpen igaz, hogy az ilyen nonverbális teszteknek a munkahelyi teljesítményhez való viszonyát nem lehet éppen bizonyítottnak tekinteni. A munkahelyi helyzetekben (kiválasztás, fejlesztés, felmérés) használt teszteknél ugyanis alapvető, hogy ne egyszerűen a jelölt személyiségéről nyilatkozzanak, hanem arról, hogy a munkahelyen mi várható tőle. Ezáltal nem az a fontos, hogy valaki például extrovertált vagy sem, hanem, hogy ez mit fog jelenteni, amikor dolgoznia kell a különböző munkakörökben. Például introvertáltként inkább egyedül szeret dolgozni, az írásos kommunikációt kedveli és az információt kereséssel leli fel kérdezés helyett. Tekintettel pedig arra, hogy minden kérdőív más kérdésekkel járja körül az extroverzió témakörét, nem elég az általános összefüggéseket ismerni, hanem minden tesztnél külön érdemes felkutatni, hogy azokon a kérdéseken keresztül hova jutunk el.

Ettől persze a tesztalkotás folyamata csak még hosszabbá válik, viszont biztosra vehető, hogy az eredmény legalább annyi tapasztalatot, időt, energiát és szaktudást ötvöz, amit csak hosszú évek vagy évtizedek interjúztatása és önfejlesztése árán szerezhet az ember. Érdemes tehát a tesztekre, mint egyféle multidiszciplináris tudásközpontokra gondolni, ahol felhasználóként nem szabad elfelejteni ellenőrizni a következőket: érvényesség, megbízhatóság, norma, frissesség, teljesítményt érintő következtetések és esettanulmányok.

Füzér Gábor
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Nevezési határidő: 09.22.

Az első benyomás megismételhetetlen. Légy rá felkészülve! Konferencia a POME-ról és fontosságáról szeptember 21-én.

A verseny célja, hogy megtaláljuk a legjobb hazai PR-projekteket és ügynökségeket, valamint hogy a PR kiemelt kommunikációs szerepét tudatosítsuk. Nevezési határidő: október 6.

Workshop a Kreatív szervezésében a Sakkom Interaktív szakmai támogatásával. Október 11.

hirdetés

A rovat további cikkei