hirdetés
hirdetés
hirdetés

Tehetségkutatás

Átlátni a szitán

Hiába áll rendelkezésünkre rengeteg alternatív kiválasztási módszer, személyiség- és képességteszt, illetve AC módszertanok, a személyes interjú sosem fog kimaradni egy felvételi folyamatból. Joggal érezhetjük ugyanis, hogy az illetővel mindenképpen személyesen is érdemes elbeszélgetnünk, mielőtt több évre elkötelezzük magunkat mellette.

Ami az interjúztatást illeti, sokan gondolják azt, hogy az ő érzékük nem csal: született emberismerők, akik átlátnak a szitán: elég egy interjú, és megmondják, ki vagy. Az igazság azonban az, hogy az embereknek sokkal több lehetőségük van a színlelésre, a szerepjátszásra – szakszerűen: benyomásformálásra – egy személyes interjún, mint egy személyiségteszt vagy Assessment Center során. Az emberek számára ugyanis teljesen természetes, hogy igyekeznek másokkal jól kijönni és mások által elfogadottá válni, hiszen történelmünk során az emberi csoportok, társadalmak minden esetben kiközösítették azt, aki nem volt képes beilleszkedni. Ennek az evolúciós jelentőségét kár lenne vitatni.

Ne értsük félre, egyáltalán nem arról van szó, hogy feleslegesek az interjúk. Csupán gondoljunk bele abba, hogy ha ilyen kevés időnk van arra, hogy évekre szóló döntést hozzunk, akkor azt érdemes jól csinálnunk. Munkáltatóként vagy kiválasztást végző szakemberként hogyan küszöbölhetjük ki tehát a fent említett torzítást vagy „vetítést”?

Az egyik leghatékonyabb dolog, amit tehetünk, az a strukturáltság bevezetése az ad hoc kérdések helyett. Az egyik ilyen jól bevált módszer az úgynevezett Behavioural Event Interview (viselkedéses esemény interjú, BEI) módszere, mely alapvetően azon az elven nyugszik, mely szerint a jövőbeli teljesítmény legjobb előrejelzői a múltbeli cselekedetek. Hiszen az emberek általában következetesen hasonlóan cselekednek az egymáshoz hasonló szituációkban. Szkeptikusok kedvéért: igen, létezik olyan, hogy hangulat, stressz vagy trauma, ami befolyással lehet cselekedeteinkre, ettől függetlenül az emberi viselkedés legfőbb oka egy viszonylag stabil és mélyen gyökerező dologra vezethető vissza, amit személyiségnek nevezünk.

Nem érdemes tehát azt kérdezni, hogy a személy jónak gondolja-e magát bizonyos kompetenciákban, vagy mit gondol, meg fog-e tudni birkózni a feladattal a jövőben. Ezekre a kérdésekre általában igen válasz érkezik. Sőt, ha a memóriánk mélyére nézünk, alighanem még találunk is olyan eseményt, amire rá lehet fogni, hogy az adott képességeket használtuk benne.

A BEI lényege mindezek miatt abban rejlik, hogy a múltra kérdez rá, és a történések mélyére megy. Körüljárja a szituációt, az elvégzett feladatot, a konkrét cselekedeteket, és végül az eredményt is. És mindeközben az „én”-en tartja a hangsúlyt. Ez utóbbi azért fontos, mert az egyik leggyakoribb torzító technika, amit a jelöltek bevetnek, hogy önmagukról önmaguk helyett többes számban beszélnek. Elmondják, hogy a csapatukban mi ment jól, hogy mi volt a szokás, vagy, hogy mit oldottak meg együtt. A figyelmes interjúztató azonban tudja, hogy ez „vetítés”, és hogy semmit nem mond a személy saját képességeiről.

Egy hasonlóan gyakori trükk, hogy a jelöltek a folyamatokról beszélnek a valóság helyett, tehát arról, hogy mi volt az előírás, hogyan kellett volna eljárniuk, de hogy miként is cselekedtek valójában, arról ebből megint csak nem értesülünk.

Hogy mindezt kiküszöböljük, tehát nem árt résen lenni, figyelni a ragozásra és az általánosításra, illetve mindenképpen előre kell készülni azokra a kompetenciákra, amelyekről tudni szeretnénk. Természetesen nem azért, hogy egyenesen rájuk kérdezzünk, hanem, hogy tudjuk, milyen cselekedetekről akarunk hallani. Az emberekre ugyanis jellemző, hogy egy eldöntendő és egyben sugalmazó kérdésre, mint amilyen az „eredményorientált-e Ön?” vagy a „jellemző Önre az alaposság?”, 90%-ban igennel válaszolnak. Ha viszont azt kérdezzük, hogy: „Előfordult-e már Önnel az, hogy egy elháríthatatlannak tűnő akadály miatt nem tudta elvégezni a feladatát? Mi történt pontosan? Mit tett Ön? Mi volt a végkifejlet?”, akkor sokkal kisebb esélyt adunk a tudatos vagy éppen tudattalan torzításoknak, és valós információt kaphatunk a döntésünk támogatásához.

Azzal tehát, ha konkrét cselekedetekre kérdezünk rá, jó eséllyel sikerülhet kiküszöbölnünk a benyomásformálást. Megtörtént események elbeszélésben ugyanis kevesebb lehetőség van a szépítésre, főként úgy, hogy az illető előtte nem készülhetett fel arra, hogy mit is fog mondani. Persze ez is egy technika, amit meg kell tanulni, és hosszú gyakorlással válhatunk benne igazán profivá. És nem is beszéltünk még az olyan non-verbális elemekről, mint például a jelölt külseje, hanglejtése vagy mimikája, ami viselkedéses eseménytől független, viszont mind-mind befolyással lehetnek ránk, és a jelöltről kialakított benyomásunkra…

Marossy Dóra
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés