tréner, tanácsadó, szakpszichológus Limpár Imre cikkei

„Telnek-múlnak a napok, hetek, sőt az évek. Egyszer csak arra eszmélek, hogy az életem valahol nagyon máshol tart, mint azt korábban elképzeltem/ahol lennem kellene/amit várnak tőlem, netán amit épp megálmodtam évtizedekkel ezelőtt. Hol szúrtam el? Én hibáztam? Más sodort bajba? Ki tehet róla, hogy ide jutottam? Vagy nem is jutottam sehova?” 

Kezdjük Carl Gustav Junggal: „Nem az vagyok, ami történt velem. Az vagyok, amit döntöttem, hogy legyek.” Ennyi a nagy titok, azonban a hétköznapok nyelvére lefordítani már nem ilyen könnyű. Mit is jelent ennek az állításnak a veleje egy egyszerű hétfő este vagy egy mezei kedd reggelén?

Már a XX. század vége sejtette velünk, de a XXI. század aztán teljes mértékben beigazolta, hogy a hajszoltság rabigájában sínylődünk. Egyszerűen nincs idő. Hiába a rengeteg önsegítő könyv, a számos kiváló képzés – divatosan csak workshop –, valami kicsúszott a kezünkből: a hit, hogy érdemben hathatunk a saját életünkre. Helyette ugyanis minden csak történik, s már nem alakítói, hanem passzív elszenvedői lettünk ennek az eszeveszett hajszoltságnak.

Érdekes kódszó: hffp. Mit is jelent? Keletkezéstörténete módfelett profán. Bármilyen időgazdálkodási elv bevezetésénél fontos a megjegyezhetőség. Ekképp legközelebb, amikor a böngészőben a „www” előtt a „http”-t látod, azonnal bevillanhat ez a különös rövidítés is: amely arra hivatott, hogy egy mezei hétfőn vagy egy normál kedden életünket a saját kezünkbe vegyük, és viszonyítani tudjunk, mit, hol, hogyan és miért kellene tenni vagy épp egyáltalán nem tenni.