tréner, tanácsadó, szakpszichológus Limpár Imre cikkei

A kérdés újra és újra ez: a saját életünknek főszereplői, epizodistái vagy egyszerű statisztái vagyunk? Tehát nem a nagybetűs ÉLET-nek, végképp nem a közéletnek, hanem a saját, egyszerű, olykor emelkedetten pátoszias, máskor végtelen esendő és alantas mindennapjainknak? Régi idők determinációinak foglyaiként sínylődünk, vagy igenis tudjuk-hisszük, képesek vagyunk hatni saját hétköznapjainak forgatagára?

A krízistől senki nem lesz szakértő, a krízis „csak” tapasztalatot ad. Az idézőjel fontos és indokolt, ugyanis nem lehet és szabad elhazudni vagy lebecsülni annak a tapasztalatnak az erejét és főként személyes vonatkozását, amit válsághelyzetek okozhatnak, de ahogy egy akut műtéten átesett sérült nem lesz sebész, egy krónikus fülgyulladással kezelt páciens nem lesz fül-orr-gégész, egy rákot legyőző beteg nem lesz onkológus, egy depresszióból kigyógyult kliens nem lesz pszichológus, úgy a járványügyi krízisen átesett országból sem lesz válságszakértő.

„Telnek-múlnak a napok, hetek, sőt az évek. Egyszer csak arra eszmélek, hogy az életem valahol nagyon máshol tart, mint azt korábban elképzeltem/ahol lennem kellene/amit várnak tőlem, netán amit épp megálmodtam évtizedekkel ezelőtt. Hol szúrtam el? Én hibáztam? Más sodort bajba? Ki tehet róla, hogy ide jutottam? Vagy nem is jutottam sehova?” 

Kezdjük Carl Gustav Junggal: „Nem az vagyok, ami történt velem. Az vagyok, amit döntöttem, hogy legyek.” Ennyi a nagy titok, azonban a hétköznapok nyelvére lefordítani már nem ilyen könnyű. Mit is jelent ennek az állításnak a veleje egy egyszerű hétfő este vagy egy mezei kedd reggelén?

Már a XX. század vége sejtette velünk, de a XXI. század aztán teljes mértékben beigazolta, hogy a hajszoltság rabigájában sínylődünk. Egyszerűen nincs idő. Hiába a rengeteg önsegítő könyv, a számos kiváló képzés – divatosan csak workshop –, valami kicsúszott a kezünkből: a hit, hogy érdemben hathatunk a saját életünkre. Helyette ugyanis minden csak történik, s már nem alakítói, hanem passzív elszenvedői lettünk ennek az eszeveszett hajszoltságnak.

Érdekes kódszó: hffp. Mit is jelent? Keletkezéstörténete módfelett profán. Bármilyen időgazdálkodási elv bevezetésénél fontos a megjegyezhetőség. Ekképp legközelebb, amikor a böngészőben a „www” előtt a „http”-t látod, azonnal bevillanhat ez a különös rövidítés is: amely arra hivatott, hogy egy mezei hétfőn vagy egy normál kedden életünket a saját kezünkbe vegyük, és viszonyítani tudjunk, mit, hol, hogyan és miért kellene tenni vagy épp egyáltalán nem tenni.