Tényleg kizárólag maguk a munkavállalók saját munka-magánélet egyensúlyuk kovácsai? Mi motiválja őket abban, hogy még több munkára használják fel a rugalmasságot? És hol van ebben a szervezetek felelőssége?

Mire kell figyelni, amikor az emberünk már eldöntötte, hogy elköszön a szervezettől? Mit tehet ilyenkor a vezető, aki elvesztett egy jó szakembert, de közben az ottmaradókra is oda kellene figyelnie?

Home office, távmunka, rugalmas munkaidő… a munkavállalói elégedettség növelésének jól ismert szervezeti eszközei. De vajon tényleg ennyire egyszerű és univerzális a munkavállalói elköteleződés receptje?

De akkor miben? És mi is a különbség pontosan elköteleződés és hűség között?

A távmunkások leggyakoribb problémája a magány  és az együttműködés, kommunikáció nehézségei. Az alábbi tippek abban segítenek, hogyan iktathatod ki ezeket munkáltatóként.

Avagy hogyan jön a Sixtus-kápolna szemet gyönyörködtető mennyezeti freskója a fizikai munkaerőhöz?

Miért megy el a kékgalléros munkavállaló, és mivel bírhatjuk mégis maradásra?

Kidurranó lufik, sáros cipők, tányérzsonglőrködés és változatos stresszmegküzdési megoldások egy tanulságos előadásba sűrítve – a Pszinapszison jártunk.

A munkahelyi értékelés művészete.

Elkötelezett, motiválatlan és könnyen elcsábítható kollégák: ezek a munkatárstípusok nemcsak Bikinifenéken fordulnak elő... Nálatok melyik típusból van több? Az adatok elárulják.

Amikor a szakembernek mindenhez IS kell érteni... Ismerős? Mi a baj ezzel a céges hozzáállással, és miért nagyon nem jó az, ha „nálunk mindenki csinál mindent”?