hirdetés
hirdetés

Online kihívások

Zoom-fáradtság: inkább az extrovertáltak isszák meg a levét?

Mindkét személyiségtípust megviseli az online kapcsolattartás, de ez különböző, és olykor meglepő módokon jelentkezhet az introvertáltak és az extrovertáltak esetében.

A pandémia második évében egyre többeknek ismerős a Zoom-fáradtság jelensége. Azt már kevesebben tudják, hogy a jelenség eltérően érinti az embereket attól függően, hogy extrovertáltak – akiknek több külső ingerre van szükségük a feltöltődéshez –, vagy introvertáltak, akiket kimerít a túl sok inger.

Meglepő módon egyes egészségügyi szakértők azt állítják, hogy az extrovertáltak számára kimerítőbb lehet a videós kapcsolattartási eszközök huzamosabb ideig tartó használata. A valóságban mindkét személyiségtípus az élőben történő szocializációt részesíti előnyben, még akkor is, ha ezt különbözőképpen teszik. Íme a különbségek a tekintetben, hogy milyen nehézségeket tapasztalnak az extrovertáltak és az introvertáltak a videokonferenciázások alkalmával, és pár ideiglenes megoldási javaslat!

Extrovertáltak: csökkenő nyereségek

Miután beütött a pandémia, sokan videokonferenciákkal és virtuális happy hour-ökkel töltötték fel a naptárjukat. Sokaknak – és különösen így voltak ezzel az extrovertáltak – ez egy okos megoldásnak, valamint szórakoztató és biztonságos lehetőségnek tűnt arra, hogy ebben az időszakban is találkozhassanak másokkal.

Ehhez képest a gyakorlatban számos extrovertált számára nem bizonyult kielégítőnek ez a megoldás. „A Zoom nem ugyanazt a zsigeri feedbacket nyújtja, mint egy élő beszélgetés, így aztán kevésbé is kielégítő” – fogalmazza meg Roger McIntyre, a Torontói Egyetem pszichiátria- és farmakológusprofesszora.

Egy videokonferencia során nincs jelen teljes mértékben a testbeszédünk és más olyan vizuális jelek, amelyek az élőben való beszélgetés fontos részeit képezik. Ez pedig különösen az extrovertáltaknak lehet megterhelő.

Ők ugyanis rendszerint éppen abban teljesítenek kiemelkedően, hogy ezeket a testi jelzéseket, gesztusokat nagyon gyorsan dolgozzák fel – magyarázza William Lamson, a New York-i Weill Cornell Orvostudományi Egyetem pszichológus adjunktusa. És mivel a videohívásokban leginkább beszélő fejeket látunk, az extrovertáltak végül is többet fókuszálnak, viszont kevesebbet nyernek a beszélgetésből, mint egy élő interakció során.

Az extrovertáltakat felőrölheti az a struktúra és kontrollált környezet is, amit a videokonferenciákat lehetővé tevő platformok rájuk kényszerítenek – mutat rá Elias Aboujaoude, a Stanford Egyedem pszichiátriaprofesszora. Az olyan funkciók például, mint a némítás, olyan módon kontrollálják a beszélgetést, ami élőben nem történhetne meg.

Dr. McIntyre azt javasolja, hogy azok az extrovertáltak, akik szeretnének javítani a videokonferencia-élményükön, igyekezzenek jobban „elmélyíteni”, lebilincselőbbé tenni a hívásaikat. Vagyis a nagyobb képernyő, a hangosabb audió és az olyan közös tevékenységek mint például a közös zenehallgatás, segíthetnek.

Másoknak a különféle virtuális hátterek vagy a nagyobb csoportokban való részvétel segíthetnek, ami megnöveli a stimulusok mennyiségét – tanácsolja Allison Baker, a Massachusettsi Kórház gyermekpszichiátere. „Az extrovertáltak olyan interakciókat keresnek, és azok az interakciók hozzák lázba őket, amelyekben sok emberrel léphetnek kapcsolatba, és sok inger éri őket” – fogalmaz dr. Baker. „A virtuális meetingplatformok így különösen energizálók lehetnek számukra, mivel ezeken keresztül egyszerre akár több mint száz másik személlyel léphetünk kapcsolatba.”

Ám a kielégítőbb Zoom-élmény nem érhető el pusztán több videohívás beiktatásával – figyelmeztetnek a szakemberek. Mindenkinek egyénileg kell megtalálnia a számára megfelel egyensúlyt. Ken Schmitt, aki executive recruiterként dolgozik San Diegóban, például azt mondja: régebben szocializációs célzattal használta a Zoomot, és tavaly még negyven fős Zoom-ünnepséget is szervezett a saját és felesége ötvenedik születésnapjának megünneplésére. Mostanra azonban visszavett a tempóból, ugyanis a virtuális munkahelyi megbeszélései nyomán mára jelentős Zoom-fáradtságot él meg. Ezért mára inkább miniedzésekkel szabdalja fel a napjait, például tíz perces lépcsőzéseket és kutyasétáltatásokat iktat be a hívások közé.

Introvertáltak: a kontroll visszanyerése

Az introvertáltak számára a fent említett struktúra és kontroll inkább megnyugtató, és kényelmesebb lehet a megszokott élő munkahelyi interakciókhoz képest. Kevesebb a spontán kávéfőző melletti eszmecsere, ami nekik nem feltétlenül volt erősségük, és esetleg olykor szorongást is keltett bennük – fogalmaz dr. Aboujaoude.

A videomeetingek során az el-eltünedező kép és hang, a technikai bakik jó kibúvót, megkönnyebbülést is jelenthetnek az introvertáltaknak, akik gyakran aggodalmaskodnak amiatt, hogy hogyan látják őket mások. Az introvertáltak kemény kritikusai lehetnek a saját társasági teljesítményüknek, és gyakran sokat gondolkodnak utólag azon, hogyan teljesítettek egyes társas helyzetekben – mondja dr. Aboujaoude. Az online térben, ahol mindenki elfogadta, hogy gyakran csúsznak be apró bakik, mint például hogy lefagy a kép, ez segíthet nekik abban, hogy kevésbé érezzék nyomasztónak a felelősséget a saját teljesítményükért.

Bizonyos szociális helyzetekben, mint például első randik alkalmával, sok introvertált még előnyben is részesíti a videós találkozót – állítja Wes Colton, aki introvertáltak coacholásával foglalkozik. Ez ugyanis pont jó átmenetet képez az élő randi felé, ahol ki lehet iktatni az extra nyomást, ami az élő találkozásból következne, és ugyanakkor mégis lehet gyakorolni a társalgást – mondja Colton, aki saját magára is introvertáltként tekint.

Ugyanakkor a videohívások is tartogatnak speciális nehézségeket az introvertáltaknak is – ha nem is ugyanazokat, mint az extrovertáltaknak. Egyrészt a legtöbb virtuális meetingen, ahol számos résztvevő nézi egymást, az introvertált úgy érezheti, hogy folyamatosan számos szempár szegeződik rá – mondj dr. McIntyre. Az introvertáltak márpedig szeretik kontroll alatt tartani, hogy kit engednek be a személyes terükbe, és mennyi időre. Ugyanakkor egy 15 fős Zoom-hívás kimerítőbbnek bizonyulhat olyankor is, ha személyesen két fős vagy kiscsoportos találkozókon veszünk részt szívesebben.

Sőt mi több: a csoport előtti beszéd ritkán megy könnyen az introvertáltaknak, akik egyébként szívesebben vesznek részt kétfős párbeszédekben. Az élő beszélgetésekben emellett lehetőség van szüneteket tartani, ami alatt át lehet gondolni egy új gondolatot. Ugyanezek a szünetek a képernyőn keresztül sokkal furcsábban, egyenesen megzavaróan hathatnak: vajon befejezte a mondandóját? Vagy esetleg lefagyott a képernyője? Nehezebb online elviselni a gondolatok vagy témakörök közt tartott szüneteket – mutat rá dr. Lamson.

A videós meetingek nehezített terepet jelentenek az introvertáltaknak egy másik szempontból is: amikor a gyerekek, kisállatok vagy lakótársak megjelennek a háttérben. „Egyik pillanatban pszichológus vagyok, aztán apa, aztán férj” – sorolja dr. Lamson. „A folyamatos váltogatás egyikről a másikra fáradtságot okozhat.”

A fenti problémák csökkentésére jó első lépést jelenthet az introvertáltaknak, hogy kiiktassák a videós hívást, ahol csak lehet, és Zoom helyett inkább telefonáljanak – mondja dr. McIntyre.

Segíthet a videohívások lerövidítése vagy az is, ha a videó bekapcsolását opcionálissá teszik.

A nem elkerülhető videohívások esetében, és amelyeknél nagy vagy különösen beszédes csoporttal kell megbirkóznia az introvertált résztvevőnek, életmentő lehet a kézfelemelés gomb vagy a chat használata: így könnyebben észrevehetik a többiek, ha beszélni akar – mutat rá dr. Baker.

A határok előzetes felállítása is segíthet dr. Lamson szerint. Ez megtörténhet például úgy, hogy egy hívás kezdetén elmondjuk a többieknek, meddig tudunk hívásban maradni, így később nem ütközünk majd nehézségekbe, amikor jelezni akarjuk, hogy kilépnénk.

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Szerkesztőségi, független vagy márkázott podcastok, videók, dokusorozatok versenye.

hirdetés