hirdetés
hirdetés
hirdetés

Videó

Zimbardo: "Ne csak inspiráld, tanítsd is az embereket!"

Philip Zimbardo a Hősök Tere kezdeményezés kapcsán a közelmúltban ismét ellátogatott Magyarországra, ebből az alkalomból készített vele videointerjút a Laikus. Az alábbiakban a stanfordi börtönkísérletéről elhíresült világhírű szociálpszichológusnak az interjúban elhangzott legfontosabb kijelentéseit közöljük.

Zimbardo azt mondja, "ez egy rossz felfogás a mi évszázadukban", hogy a vezetők gyakran azt akarják megmutatni, hogy ők a dominánsak, azaz hogy ők az erősebbek. Ezzel szemben az együttérzés képességét lenne nagyon fontos elsajátítani, de ez még mindig csak az első lépés, ahhoz, hogy változtassunk: "A változást a tettek hozzák el, nem szavak és érzések."

A két legfontosabb dolog, amire a szülőknek oda kel figyelniük

Mi a legnagyobb hiba, amit a szülők elkövetnek a gyerekeikkel, és hogyan tudják jóvá tenni a későbbiekben? A legnagyobb hiba talán az, hogy nem ösztönzik a gyerekeiket arra hogy annyit tanuljanak, amennyit csak lehetséges. A tanulás nemcsak a későbbi munkába állásra készít fel, ahogy azt sok szülő feltételezi, hanem pozitív irányba változtatja meg a látásmódunkat, többek leszünk tőle. Másrészt ma, az internet világában a közös beszélgetések fontosságát emelte ki Zimbardo: fontos, hogy a családok este leüljenek egy közös asztalhoz vacsorázni, és közben osszák meg egymással az aznap szerzett tapasztalataikat.

Tegyük a másokon segítést normává!

A magyarországi Hősök Tere kezdeményezéshez Zimbardo kifejlesztett egy részletes tananyagot, amelyet többek közt párokban (úgynevezett "hero squad"-okban) lehet tanulni. Így tudnak a résztvevők olyasmiket megtanulni, mint például hogyan legyenek passzív nézőkből aktív cselekvők. Ha valakinek segítségre van szüksége, és két ember csak elmegy mellette, de nem segít, akkor a társadalmi norma az, hogy nem segítünk. Ha viszont egy ember odamegy segíteni neki, akkor a többiek is azonnal rohannak és segítenek.

Tehát Zimbardo és munkatársai azt az üzenetet igyekeznek átadni: legyünk mi az az egy ember, aki odamegy és segít! Nemcsak az utcán az elesetteknek, de éppígy a munkahelyen is az elárvultan álldogáló frissen felvett kollégának vagy annak a munkatársnak, aki túlterhelt, vagy otthoni problémái adódtak: ha egy ember segíteni kezd, akkor a segítés válik a normává, ez pedig egészségesebb szervezethez és hosszabb távon az egészségesebb társadalmi működéshez járul hozzá. "Legyél te az az egy, aki a negatív környezetben pozitívan cselekszik!" – mondja Zimbardo. Úgy gondolja, hogy nem csak inspirálni, hanem konkrétan meg is kell tanítani az embereket erre (például az általa kifejlesztett módszerekkel, amelyekből a videóban is láthatunk ízelítőt).

Ne nyugodjunk bele, hogy nem vagyunk képesek valamire!

Mindenkinek de főleg az üzleti világban dolgozóknak el kell sajátítaniuk a fejlődésközpontú gondolkodást. Ez azt jelenti, hogyan gondolkodom saját magamról, mit gondolok a saját képességeimről és a teljesítményemről. Például: "Jól írok, de nem vagyok otthon az idegennyelvekben." Ez rólam szól ugyan, de ezeket a gondolatokat másoknak is átadjuk, és sztereotípiákat gyártunk belőlük. Ezt el kell felejteni, el kell engedni ezeket a folyamatosan magunkkal hordozott üzeneteket; ehelyett ki kell nyitnunk az elménket, és például megkérdezni magunktól: "Miért is nem vagyok jó az idegennyelvekben?"

És kiderül, hogy például azért, mert amikor gyerek voltam, és franciát tanultam az iskolában, akkor nem tudtam jól kiejteni a szavakat, és mindenki nevetett rajtam – és abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nem tanulok több idegen nyelvet. De könnyen lehet, hogy ma ezt már másképp látom, így csak annyira lenne szükség hogy belevágjak újra, esetleg egy másik nyelv tanulásában kezdjek bele. A fejlődésközpontú gondolkodás arra mutat rá, hogy minden képesség fejleszthető gyakorlással és erőfeszítéssel.

Malcolm Gladwell híres amerikai író ezt kérdezi: Mi a különbség két átlagos gyerek között, akik zenélnek, zongoráznak vagy hegedülnek? Az egyik híres zenész lesz, a másik nem. És azt feleli: a különbség a 10 000 óra gyakorlás. És ez minden képességünkre igaz. Nem az számít, hogy jók vagy rosszak vagyunk valamiben, hanem az, hogy mennyit tettünk bele, és hogy mennyire fejlesztettük a képességünket.

Mi az egó, és szükségünk van-e rá?

Az egó csak a múltam gyűjteménye (honnan indultam, hogyan kerültem ide, mit tettem jól és rosszul az életemben, miért vagyok itt ma), és mint ilyenre, szükségünk van rá – mondja Zimbardo. Az egó segít abban, hogy tovább tudjuk adni az üzenetünket másoknak. Minden ember egyedi valamilyen módon, és az egó a saját egyedi jó és rossz élményeink gyűjteménye. És minden, ami engem meghatároz, arra szolgál, hogy egy pozitív jövőképet alakítsak ki. Ezt a pozitív jövőképet oszthatjuk meg aztán másokkal, ők pedig ezt segíthetnek nekünk elérni.

Nézd meg a videót itt:

(forrás: Laikus)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Nap című konferenciát. A nap, amikor az employer branding szakma találkozik.

hirdetés