hirdetés
hirdetés

A koronavírus árnyékában – egy pszichológus meglátásai

Visszarendeződés – de hova vissza?

A krízistől senki nem lesz szakértő, a krízis „csak” tapasztalatot ad. Az idézőjel fontos és indokolt, ugyanis nem lehet és szabad elhazudni vagy lebecsülni annak a tapasztalatnak az erejét és főként személyes vonatkozását, amit válsághelyzetek okozhatnak, de ahogy egy akut műtéten átesett sérült nem lesz sebész, egy krónikus fülgyulladással kezelt páciens nem lesz fül-orr-gégész, egy rákot legyőző beteg nem lesz onkológus, egy depresszióból kigyógyult kliens nem lesz pszichológus, úgy a járványügyi krízisen átesett országból sem lesz válságszakértő.

Régi poén, hogy a focihoz és a lélektanhoz mindenki ért, de márciusban láthattuk, amint tízmillió virológus bukkant elő a semmiből, s így mostanában hajlamosak vagyunk azt tapasztalni, hogy mindenki felhatalmazva érzi magát különféle kinyilatkoztatásokra makro- vagy mikroközösségi értelemben – kiszabadulva a karanténból –, elvégre mennyi mindenre megtanította őt ez a néhány hónap. 

Nem könnyű a lélekváltozás

Még egyszer hangsúlyozzuk, a személyes tapasztalat óriási, de a változáshoz ennél jóval több kell. Terentius örök érvényű mondatát citáljuk gyorsan ide: „Csak égboltot, s nem lelket vált, aki áthajózik a tengeren.” A lelkünk tehát ugyanaz, mint év elején. A lélek nem változik ilyen könnyen és ilyen gyorsan, máshogy van „bekötve”, annak változásához jóval több kell.

Mind a kulturális erőtérben, mind a politikai közéletben, mind a magánéleti beszélgetésekben, mind a közösségi média celebekkel és ismert emberekkel teli téridejében számos ígéret, fogadkozás, bizodalom, ambíció jelenik meg, hogy mennyire más lesz az élet és mennyire megváltoztunk. Az élet valóban más lesz, ez könnyen lehet, bár ezt csak a váteszek tudják igazán, de hogy megváltoztunk-e, ebben a kérdésben legyünk nagyon-nagyon óvatosak. Sokszor négy-öt évnyi pszichoanalízis vagy egy kicsit rövidebb, két-három éves pszichoterápia sem garancia arra, hogy az egyén valóban át tudja írni azokat az érzelmi lenyomatokat, amit hordoz magában, vagy ki tudja cserélni eredeti működési sémáit s mindazt, ahogy a világot látja, érzékeli és főként: értékeli. A mély lelki változáshoz több kell, mint két hónap intenzív bezártság. Naiv az, aki ezt a könnyed változást elhiteti magával vagy a környezetével. 

Nem lehet persze tagadni, hogy egyes esetekben egy traumatikus élmény valóban képes drasztikus pszichés változást elérni, de ez semmiképpen sem tömeges tendencia, inkább unikális színfolt, amikor például a trauma nem PTSD-t (poszttaumás stresszzavart), hanem PTN-t (poszttraumás növekedést) hoz létre.

Felkapott szóvá kezd avanzsálni a „visszarendeződés” szlogenje. Izgalmas hipotézist zár ez a jelenség magába: annak a feltételezését, hogy korábban rend volt, s most ekképp oda tagozódunk vissza. De tegyük fel a kérdést: a januári énünk valóban úgy élte meg a saját életének mókuskerék-hangulatát és szürke hétköznapjait, hogy rend van? Ha a válasz igen, akkor valóban indokolt és szükségszerű a „visszarendeződés” kifejezés ilyen használata. Ha azonban a válasz nem, akkor a helyénvaló kérdés ez: mit jelentene életünkben (végre először) a „rendeződés” szó? Kicsit magyarosabban: minek kellene végre a helyére kerülnie? Mit kell ehhez a helyén kezelnünk? Hogyan tudjuk magunkat megfelelően helyzetbe hozni, hogy pár hónap – de inkább év– múlva azt érezzük: valóban a helyünkön vagyunk?

S ahogy a krízis nem tett szakértővé, nem tett asszertívvé sem bennünket. Az másból fakad. Az önmagunkért való kiállásnak ellenben kulcsszerepe lesz a következő hónapokban. Ne tagadjuk el azon tömegek helyzetét sem, akik az előző pár hónapban valóban jól voltak. Sokuk még meg is kérdezte: baj-e az, ha jól van, amikor mindenki s főleg a média a maga szuggesztív erejével meglehetősen a pánik irányába hergeli és tematizálja az életünket? 

A karantén vívmányai – megmaradnak? 

Márciussal ezrek és tízezrek érezték azt, végre nem kell bemennem a munkahelyemre, végre nem kell zötykölődnöm a buszon, metrón, villamoson és baltaarcú búskomor embereket néznem hétfő reggel az irodába menet. A krízis persze éreztette hatását. A krízis ugyanis attól krízis, s több egy szimpla konfliktus- vagy stresszhelyzetnél, hogy a hagyományos coping mechanizmusaink, vagyis megküzdő repertoárunk nem működik, nem kielégítő vagy egyszerűen nem hozzáférhető pszichénk számára. Elveszünk az események sodrásában, és csak a régi zsigeri mélyebb reflexeink maradnak. Mindeközben kiesik a struktúra és a napunk tematizáltságának megtartó ereje. Emiatt tovább mélyült sokak home-office érája. De nem mindenkinél. Ha bárki képes volt struktúrát és belső témát adni saját mindennapjainak, akkor ezzel ritmust, ütemet adott önmagának és indirekt a családjának. 

A mostani „visszarendeződés” azonban a kivívott egyensúlyt – még ha törékeny is – egyértelműen veszélyezteti. S mivel nem lettünk asszertívebbek, nem biztos, hogy vállaljuk majd a konfliktust és a beleállást a vitába a főnökkel, menedzsmenttel, vezetőkkel, hogy kivívjuk azt a munkarendet, amit valóban életigenlőnek érzünk saját létezésünkben. Belekortyoltunk egy másik életstílus lehetőségébe, többen megéreztük önmagunk normaképző erejét a mindennapjaink forgatagára, de a következő hetek és hónapok kérdése, hogy meg tudjuk-e őrizni ezeket a vívmányokat.

(Megjegyzés: Ha egyáltalán lesz még munkahelyünk, ahova vissza kellene tagozódnunk, hiszen világszinten sok-sok millió ember veszítette már el az állását, így esetükben valójában krízisből krízisbe lépésről beszélhetünk, s ez tovább bonyolítja az élet feletti kontroll vagy annak illúziójának lehetőségét. De ez már egy másik cikk témája.) 

Nem mindegy, hogy két csúcs vagy két gödör közt élünk

A magam részéről Periklész mondata heteken keresztül újra és újra eszembe ötlött: „Nem az a dolgunk, hogy megjósoljuk a jövőt, hanem hogy felkészüljünk rá.” Vagyis nem az a kérdés, hogy lesz-e guillotine-pillanat a jövőnkben. A válasz egyértelmű: megannyi guillotine csap még le ránk, mindannyiunkra, hiszen ez az életünk: válságok és krízisek sokasága. Csak nem mindegy, hogy közben az életünk csúcstól csúcsig vagy gödörtől gödörig tartott. Ugyanazt a személyes és társadalmi kálváriát járjuk be; a függvény, a görbe ugyanaz, de nem mindegy, az életút mely szakaszát húzzuk alá és tulajdonítunk neki jelentőséget. 

A vezetők, a szülők, a véleményformálók felelőssége így abban áll, hogy milyen narratívát adunk a velünk történt eseményeknek. Pont, mint az antik világ kétértelmű jósdáiban. Ugyanaz a mondat mindenben, s egyetlen vessző képes megváltoztatni az egész kontextust. „Ibis, redibis nunquam, per bella peribis.” /„Ibis, redibis, nunquam per bella peribis.” Előbbinél a jelentés: „Elmész, sosem térsz vissza, a háborúban elesel.” Utóbbi esetén ellenben: „Elmész, visszatérsz, sosem veszel el a csatában.”

Figyeljünk tehát, hogyan, s miként súlyozzuk a velünk történt életeseményeket, s hogy hova is tesszük a fókuszpontot, ebben áll minden érett, felnőtt ember felelőssége. S ekképp elérhető lenne, hogy észrevegyük, az abszolút optimizmus továbbra is az, hogy a félig üres, félig tele pohár vitájánál mi hangosan csattanjunk fel: „Nem, van pohár! S ez a lényeg!”

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. június–júliusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Limpár Imre, tréner, tanácsadó, szakpszichológus
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Tarts velünk szeptember 10-én online, a „Kreatív álláshirdetés” workshopon! Előadó: Földi Miklós Dániel, reklám- és neuropszichológus Minden résztvevőnek exkluzív ajándék: ingyen hirdetési lehetőség, ingyen szövegezés

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

Jelentkezzetek új versenyünkre, hogy megmutassátok, a CSR-ral valóban lehet jót tenni! Bármilyen Magyarországon tevékenykedő vállalat jelentkezhet. Nevezési határidő: 2020. november 6.

hirdetés