hirdetés
hirdetés
hirdetés

Interjú Orvos-Tóth Noémivel

Több száz lájk és magányos esték…

Énkép, önbecsülés, önbizalom – fogalmak, amelyeket sokszor összemosunk. Ám a definiálásnál sokkal fontosabb kérdés, hogy ezek hogyan alakulnak ki, és hogyan változtathatók meg. Ha egyáltalán. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal beszélgettünk minderről, na és persze a lájkvadászat pszichológiájáról is.

Idefele jövet olvastam egy cikket valakiről, aki itthon ismert, jól menő vállalkozónak számított, majd feladott mindent, reményekkel telve kiment Amerikába, ahol teljesen tönkrement. Nincstelenül, lelkileg összeroppanva tért haza. Egy ilyen eset mindenki önbizalmát le tudja nullázni? Még akkor is, ha az erős alapokon áll?

Ideig-óráig biztosan. A kérdés, hogy meddig. Az erős önbecsülés, énkép nem véd meg teljesen a csalódásoktól, de segít, hogy az ember gyorsabban felálljon, összeszedje magát.

Orvos-Tóth Noémi
Itt most több fogalmat is említettél, de ezekhez még hozzávehetjük az önbizalmat is. Először is tegyük tisztába ezeket a fogalmakat, mielőtt tovább beszélgetünk róluk!

Kezdjük az énképtől, ahonnan indul ez a történet. Az énkép azt fejezi ki, hogy mi az, amit magamról hiszek, gondolok – és ez a tudás a személyiségfejlődésünk során folyamatosan alakul a környezettel való interakcióinknak köszönhetően. Az első néhány életévünkben kerülnek le az alapok. Három tényező kulcsfontosságú a kialakulásában: 1. Saját, önálló tevékenységeink során szerzett tapasztalatok, például amikor megpróbálok felállni, sikerül-e, képes vagyok-e felmászni a mászókára, vagy beletalálok-e a formabeillesztőbe. 2. A társas környezet, vagyis a szülők, nagyszülők, barátok, pedagógusok mit tükröznek vissza, hogyan reagálnak rám. 3. A kortársaimmal való társas összehasonlítás során milyennek látom magam, tehát milyen vagyok én Katikához vagy Pistikéhez képest.

Már babaként figyeljük egymást?

Igen, már egészen kicsi kortól számon tartjuk, hogy mit tud a másik, és ehhez képest mi mit tudunk. Ezeket az élményeket később persze nem tudjuk tudatosan felidézni, mégis mélyen belénk égnek.  

Anyuka feszültsége mennyiben fokozza a babák feszültségét, és alakítja ki a későbbiekben a bizonyos helyzetektől való félelmet?

Anyuka vagy a gondozó feszültsége mindenre nagy hatással van. Fontos leszögezni, hogy az elején nem tudunk anyáról és gyerekről különálló egységként beszélni, hiszen folyamatosan oda-vissza hatnak egymásra. A szülő (vagy gondozó) egyik legfontosabb feladata az lenne, hogy segítsen a gyereknek kialakítania a saját érzelmi szabályozó működését, vagyis hogy idővel képes legyen önmagát is megnyugtatni, ne szoruljon állandóan külső segítségre ebben. Szerencsés esetben a szülő (gondozó) és a gyerek temperamentuma, ami egy veleszületett dolog, jól illeszkedik egymáshoz, és könnyen egymásra hangolódnak. Ilyenkor mondhatjuk, hogy a gyerek jó kezekben van. Olyan kezekben, amik képesek őt megtartani, nem fizikai, hanem érzelmi értelemben. Ha nem alakul ki az illeszkedés, ha a szülő nem érti pontosan a gyerek igényét, ha a legtöbb esetben korlátozni és szabályozni igyekszik, vagy nem rezonál rá, nem ad neki figyelmet, amikor neki arra szüksége lenne, akkor kialakul egy olyan kapcsolati félreértés, ami hatással lesz a gyerek egész életére. Felnőtt emberek párkapcsolati, munkahelyi emberi nehézségei könnyen megérthetők, ha rákérdezünk gyerekkori élményeikre, emlékeikre.  

Tehát az énkép kialakulásában meghatározó szerep jut a környezetnek. Hogy jutunk el innen az önbecsülés és az önbizalom fogalmához?

Az önbecsülés kapcsán van egy hitünk abban, hogy értelme van a létezésünknek, helyünk van a világban, értjük a világot, és szerethetők vagyunk. Ez egy személyiségvonás, ami viszonylag állandó. A kezdeti, jellemzően az elsődleges gondozóval való kötődési kapcsolatban alakul ki.

Az édesanyák azért többségében (már csak ösztönösen is) szeretik a gyereküket. Ehhez képest kicsit sok az önbizalom-problémával küzdő ember…

Azért, mert a szeretet és a biztonságos kötődés két különböző dolog, és nem feltétlen jár együtt. Szerethetem én a gyerekemet, de ha tele vagyok szorongással, ha nem tudok neki egy stabil biztonságélményt adni, vagy a bennem lévő szeretetet nem tudom elfogadássá, ráhangolódássá konvertálni, akkor az negatívan befolyásolja majd, amit a gyerek önmagáról és a világról gondol. Ha én, a szülő gyerekkoromban nem kaptam meg azt a biztonságélményt, ami kialakította volna az önbecsülésemet, akkor nagyon nehezen tudom a saját gyerekemben elmélyíteni ezt. Tehát a szülői gondozási minőségben tetten érhető az, ahogy a szülőt nevelték. Egy szerető anya sem biztos, hogy rá tud hangolódni a gyerek valódi igényeire, aktuális szükségleteire, márpedig ez a ráhangolódás a kulcsa mindennek. Hogy az anya értse a gyerek valós igényét, megbízhatóan arra reagáljon, és ezáltal meg tudja nyugtatni őt. Ha tehát például azért sír, mert testközelségre vágyik, akkor ne enni adjon neki – és fordítva. Ekkor tud kialakulni a biztonságos kötődés.

Ez akkor egy gyerekkorban lezárt kérdés?

A kötődés mintázata a fogantatástól számított körülbelül ezer napban alakul ki. Ez az alapkőletétel. Amikor is eldől, hogy mennyire érzi a gyerek azt, hogy jó, hogy ő van, megbízhat a másikban, a világ egy alapvetően jó hely, ahol ugyan történhetnek rossz dolgok is, de azokon mind túl lehet lépni.

Ha ezt valaki (azaz főleg a szülei) sikeresen megugrották, mire számíthat? Azaz mi mindent határoz meg ez az alap a későbbiekben?

A megfelelő kötődés egyfajta pufferként, védőfaktorként működik az életünkben a nehézségek esetén. És itt keresendő a válasz a legelső kérdésre, azaz ez az érzelmi háló az alap, és ettől függ, hogy ki mennyi kudarcot, csalódást bír el.

Azért kamaszkorban, felnőttkorban is sokat változunk…

Az énképünk is folyamatosan változik. Gyerekkorban általában irreálisan pozitív, aztán ez kamaszkorban drasztikusan csökken. Felnőttkorra aztán jó esetben kialakul a reális énképünk, tisztában leszünk a képességeinkkel és a határainkkal is. Ha ez nincs túl messze az elvárásainktól, vagyis az ideális énképünktől, akkor egészen jól tudjuk magunkat érezni a bőrünkben, és ekkor tudunk reális, elérhető célokat kitűzni magunk elé.

A reális énkép ideális esetben meddig alakul ki?

„Normális” esetben a harmincas éveinkre már tisztázzuk magunkban, hogy mire vágyunk, és mire vagyunk képesek. Ugyanakkor ma azt látjuk, hogy felborult a korábban megszokott rend...

...

 

Ugyanakkor már babaként, gyerekként, kamaszként is visszajelzéseket kapunk a külsőnkre (akár jót, akár rosszat). Ez mennyire épül be az önbizalmunkba?

Egyáltalán nem biztos, hogy több az önbizalma annak, aki folyamatosan kapta a pozitív visszajelzéseket a külsejére. Már egy gyerek is tisztában van azzal, hogy a szépség mögött nincs mögöttes képesség. Ez egy adottság. Rendszeresen ülnek nálam világszép lányok, fiúk, akik pontosan tudják, hogy a szépség önmagában kevés, viszont mindenki leginkább csak ezt veszi észre bennük. Ők pedig kétségbeesve keresik, hogy kik is ők valójában. A közösségi média még inkább felerősíti ezt a problémát.

Pontosan hogyan?

Elkezdenek az emberek arra hajtani, hogy minél több visszajelzést kapjanak magukra, akkor is, ha adott esetben az csak egy jól beállított fotó, és csak a külsőségről szól. Könnyen bele lehet kerülni ebbe a mókuskerékbe, mert ezek a külső visszajelzések nagyon illékonyak, a hatásuk rendkívül gyorsan elpárolog, nem tudnak beépülni a személyiség mélyrétegeibe. Ma kapsz 500 lájkot, de nem marad ebből holnapra semmi, mert nem tudod beépíteni. Sokan kapják a lájkokat, miközben magányosan töltik az estéiket… Ha nincs meg a biztos, gyerekkorban kialakult tudásod arról, hogy értékes vagy, akkor nagyon sok munka ezt kívülről „beszerezni”. Aki jól érzi magát a bőrében, abban fel sem merül az igény, hogy külső támasztékokat keressen a saját értékességének. Megvan ez belülről is. Természetesen rendben van időnként örülni a dicséretnek, de ettől függeni és számon tartani, az már inkább egy kompenzáció. A posztok tartalmából és mennyiségéből pontosan lehet látni, hogy ki mire használja a közösségi médiát, ki az, aki csak a narcisztikus köreit futkorássza. A közösségi média erős eszköz a társas összehasonlításra. Az alacsony önbecsülésű emberek pedig rosszul jönnek ki ebből.

Tehát sem a lájkok, sem más gyors módszer (például tréningek) nem tudják megváltoztatni ezeket a mélyben gyökerező struktúrákat. Azonban van, ami meg tudja? Tudunk még felnőttkorban valódi fejlődést elérni a saját önbecsülésünkkel, képességeinkbe vetett hitünkkel kapcsolatban?

Nehezen, mert az énkép stabilitásra törekszik, és azokat az információkat engedjük be, amik ezt a stabilitást szolgálják. Tehát egy negatív énképpel rendelkező ember hiába ér el sikert, a véletlen művének fogja tartani. Vagy valaki, aki meg van győződve arról, hogy alkalmatlan a tartós párkapcsolatra, mindenkit el fog „kergetni” maga mellől, természetesen tudattalanul. Ennek ellenére lehet fejlődni ebben. Ugyanis az énkép kapcsolatokban alakul. Ha képesek vagyunk támogató, erőforrást jelentő kapcsolatokat találni (akár egy terápiás folyamat is ide tartozhat), akkor nagyon sok mindent pozitív irányba tudunk fordítani. A kulcsszó: a kapcsolat.

A cikket teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia c. újság 2019. június-júliusi lapszámában olvashatják. Az újság megvásárolható a nagyobb újságárusoknál, vagy megrendelhető itt.

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet és Pszichológia - hrpwr.hu
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2019. augusztus 30.

Hogyan győzhető le az időstressz? Energiamenedzsment 4 lépésben. A szeptember 6-i tanfolyam során rövid, közös mindfulness gyakorlást tartunk, amit aztán beépíthetsz a hétköznapjaidba.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop szeptember 12-én, limitált létszámmal.

Az Üzlet és Pszichológia és a hrpwr.hu ismét bemutatja a nagy sikerű „kékgalléros” konferenciát! Kékgalléros HR kihívások 3.0 szakmai konferencia szeptember 26-án.

Meg akarsz tanulni gyilkosan jó álláshirdetést írni? Gyere el „Kreatív álláshirdetés” workshopunkra október 9-én! Előadó: Földi Miklós Dániel reklám- és neuropszichológus

hirdetés