hirdetés
hirdetés
hirdetés

A hosszú és tartalmas élet záloga

Te szoktál beszélgetni a postással? Ha sokáig szeretnél élni, kellene!

Van egy eldugott hely a világon az olasz partoknál, ahol hatszor többen élik meg a századik életévüket, mint az olasz csizmán. Ha az USA statisztikáival vetjük össze, akkor pedig tízszer annyi százévessel találkozhatunk, mint az államokban. Sőt, ez az egyetlen hely, ahol a férfiak és nők átlagélettartama között nincs számottevő különbség. De mi lehet a hosszú élet titka? A jó levegő, a finom ételek, vagy valami egészen más? Susan Pinker TED-előadásában ennek járt utána.

A fejlett világban mindenhol a nők átlagosan 6-8 évvel élnek tovább a férfiaknál. Ez bizony jelentős eltérés. Egy 2015-ös tanulmány szerint a gazdag országokban a férfiak bármely életkorban kétszer nagyobb az eséllyel halnak meg, mint a nők. Viszont van egy hely, ahol a férfiak annyit élnek, mint a nők. Ez Szardínia, egy mediterrán olasz sziget Korzika és Tunézia között, amely Susan Pinker pszichológus érdeklődésének is kereszttűzébe került, és kutatásba kezdett a hosszú élet titka után.

Pinker megvizsgálta a helyi körülményeket és szokásokat, valamint a genetikai profilt. Kiderült, hogy a gének csupán huszonöt százalékban magyarázzák a hosszú életet. Ezzel szemben az életstílus hetvenöt százalékban.

Mi kell ahhoz, hogy több mint száz évet éljünk?

Villagrande. Kép forrása: sardiniapost.it

A képen Villagrande, Szardínia egyik központi falucskája látható madártávlatból. Egyből feltűnik a közelség egymáshoz: szűkre szabott házak, tekervényes sikátorok és utcák. Tehát, a falubeliek élete összefonódik. Az ősi falvakhoz hasonlóan, Villagrande sem élne túl e faluszerkezet nélkül. E szerkezetet az önvédelem és a társadalmi kohézió alakította ki.

Az ipari forradalom korára megváltoztak a városi prioritások, mert e korra jellemzőek voltak a fertőző betegségek. Mi a helyzet most? Jelenlegi korunk legnagyobb kihívása a társadalmi elszigeteltség. Most a népesség egyharmada azt mondja, csupán egy-két személyre számíthat. Az elszigeteltség pszichológiai és fiziológiai hatásairól, korábban itt írtunk már részletesen.

Pinker felkereste a falu százéveseit, hogy interjút készítsen velük. Rövidesen kezdett körvonalazódni benne, mi az, ami minden falubeli idősnél közös vonás. Ez pedig nem más, mint, hogy Szardínia szigetén az embereket időskorukban, de egész életük során állandóan körülveszi a népes családjuk, barátaik, szomszédaik. Sosem hagyják, hogy magányban élj. Nem úgy, mint a fejlett világ többi részén, ahol George Burns szerint: "A boldogság titka egy nagy, szerető család, amely egy másik városban él."

Az olasz százévesek történetei és az azt megerősítő kutatások egyértelművé tették, hogy a hosszú élet két fő előrejelzője a  társas kapcsolataink szorossága és a társadalmi beilleszkedés. Előbbi azoknak az embereknek a köre, akikhez kölcsönért folyamodhatunk, ha megszorulunk, vagy akik kihívják az orvost, ha nem érezzük jól magunkat. Minél több van belőlük, annál nagyobb esélyünk van a hosszú és tartalmas életre. A társadalmi beilleszkedés nem más jelent, mint hogy mennyire léptünk kapcsolatba másokkal a nap folyamán. Hány emberrel állunk szóba? És ez nem csak azokat, jelenti akikhez nagyon közel állunk, akik fontosak nekünk, hanem például, hogy szóba elegyedünk azzal, aki a napi kávénkat készíti? Beszélgetünk-e a postással? Megszólítjuk-e a hölgyet, aki naponta sétáltatja a kutyáját a házunk előtt? Kártyázunk-e rendszeresen, járunk-e könyvklubba? Ezen kölcsönhatások a legjobb előjelzői, hogy milyen hosszú életűek leszünk.

Kapcsolódás a XXI. században

Érdekes belegondolni, hogy manapság, mikor az időnk nagyrészét online töltjük, van-e a bármi különbség a személyes és a virtuális kapcsolódás között? A válasz egyértelműen igen. Hiába chatelünk egész nap a barátainkkal, SMS-zünk a gyerekkel, az mégsem ugyanaz, mintha élőben tennénk. A személyes kapcsolat egy egész seregnyi neurotranszmittert szabadít fel, amelyek hatása sokáig érződik. Így hát az egyszerű szemkontaktus valakivel, a kézfogás, lepacsizás bőven elég az oxitocin képzéséhez, amely növeli a bizalom szintjét, és csökkenti a kortizolszintet. Vagyis csökkenti a stresszt. Ugyanakkor dopamin termelődik, ami kissé feldob, és elűzi a fájdalmat. Mint egy természetes morfium.

Férfi-női különbségek

Arra a kérdésre, hogy miért élnek a nők tovább, mint a férfiak, ismerve a korábbi megállapításokat pofonegyszerű a válasz: a nők sokkal hajlamosabbak előtérbe helyezni és ápolni személyes kapcsolataikat életük során. A legfrissebb adatok szerint ezen személyes barátságok olyan biológiai erőmezőt hoznak létre, amely megvéd a betegségek és a hanyatlás ellen.

Tehát a személyes kapcsolat ereje teszi, hogy kevesebb az mentális betegség a társas életben résztvevők között. Ez az oka annak, hogy a mellrákos nőknek négyszer nagyobb a túlélési esélyük, ha nem magányosak. Ezért van az, hogy agyvérzés után azok a férfiak, akik rendszeresen összejönnek pókerezni, kávézni vagy  sörözni a haverjaikkal, jobban védve vannak e társas kapcsolataik által, mintha gyógyszert szednének. A közvetlen kapcsolat elképesztő előnyökkel jár, mégis a lakosság majdnem negyede azt állítja, nincs kivel beszélgessen.

Valahova tartozni létszükséglet

Tehetünk ez ellen. Mint a szardíniai faluban, biológiai szükséglet, hogy tudjuk, tartozunk valahová, és ez nem csak a nőkre érvényes. Ha beépítjük teendőink közé a személyes kapcsolatok ápolását városunkban, munkahelyünkön, azzal erősítjük immunrendszerünket, 'jól érzem magam' hormonokat küldünk a véráramba és az agyba, és hosszabb életre számíthatunk. 

Nézd meg a teljes TED-Talkot itt!

(forrás: ted.com)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés
hirdetés