hirdetés
hirdetés

Görgetés mint új dohányzás

Nem akarunk kimaradni, végül a saját életünkből maradunk ki

Soha nem volt még ekkora szabadságunk, hogy elmondhatjuk a véleményünket, és számunkra fontos ügyekről beszélhetünk, ráadásul mindezt az otthonunkból, a kanapén ülve – azonban mi is történik valójában a social mediában? Figyeljük egymást, próbálunk hasonulni az cyberismerőseinkhez, akik egyáltalán nem biztos, hogy ‘valós’ érzelmeket, image-t közvetítenek, negatív hangvételű kommenteket teszünk, idegenekkel kerülünk minősíthetetlen stílusú vitába, kuncogunk a mémeken.

Mindennapi dopamin betevőnk

Ha valaha használtál social mediát, biztos, hogy volt olyan időszakod, amikor elragadtak a hírfolyam hullámok, és csak görgettél hosszú perceken, órákon át. Sokan érzik függőnek magukat, hiszen a telefon folyamatosan kézben van, és bambulás, várakozás, egy mosoly, esetleg fontos beszélgetés helyett/közben is görgetünk. Csakúgy, miért ne, mert egyszerűbb. De tényleg – mit keresünk, mire várunk? Mitől félünk? Boldogok leszünk tőle, megnyugszunk, pihenünk, energiát gyűjtünk, Aha-élményt szerzünk? Egyik sem – és mindegyik.

Neuropszichológiai szempontból, dopamin löketet kapunk, ha like, comment érkezik egy posztunkra – azaz elismerést kapunk, amire természetünknél fogva éhezünk. Egyre nagyobb dózisra van szükségünk, hiszen megszoktuk, hogy kapjuk, ha felmegyünk a kedvenc social media oldalunkra. Ráadásul kiszámíthatatlan, hogy mikor mi vár ránk, ha belépünk az oldalra, ezért válunk a rabjává, és véletlenszerűen, egyre többször keressük az ingert. A mechanizmus hasonló a játékgépek nyerési kiszámíthatatlanságához – ettől a véletlenszerű jutalomtól leszünk függők.

Az egyik legelemibb mozgatórugónk, hogy nem szeretnénk kimaradni valamiből (FOMO- fear of missing out), ezért nézzük folyamatosan a social mediát. Ráadásul, a görgetésnek soha nincs vége, mindig van új bejegyzés, hír és reklám az oldaladon, természetesen mind a mi érdeklődési körünkre szabva. A jelen illúziója, a meglepetés kiszámíthatatlansága pedig tovább fokozza, hogy ujjunk még lázasabban görget, mert azt gondoljuk, hogy minden most történik, nem is kell kimozdulnunk, találkoznunk az ismerőseinkkel, üzenetet sem kell írnunk, hiszen látjuk, és megleshetjük, hogy épp most mit csinálnak, vagy milyen események zajlanak a világban. De valóban az az igazi jelen, amit a telefonunk képernyőjén látunk?

Halogatunk, tehát Facebookozunk

Amikor a social media felületünket nézegetjük, mentális energiát spórolunk meg, nem nevezhető komplex feldolgozási mechanizmusnak, amikor görgetünk. Nagyon hasznos, hogy spórolunk a mentális energiánkkal, és a komolyabb döntésekre tartogatjuk a szisztematikus feldolgozást, azonban a folyamatos social media használattal kognitív és érzelmi kapacitásunkat túlfárasztjuk.

Sokszor a halogatás áll a folyamatos social media nézegetés mögött. Ez egy ördögi kör: minél többet nézzük, annál jobban fogy a figyelmi terjedelmünk; minél jobban elfáradunk, annál többet nézzük. Hasznos lehet sokszor szünetet tartani (lásd pomodoro technika), azonban nem az agyunk túlingerlése a megoldás. A halogatás is lehet hasznos, hiszen addig ötleteket gyűjtünk, érik a koncepciónk, az újonnan tanult dolgok beépülnek, azonban a social media inkább szűkíti a gondolkodásunkat, bármennyire is szerteágazó információval találkozunk. 

Tudjuk, hogy így van kitalálva, és azt is tudjuk, hogy igazából nem is vagyunk függők, hiszen bármikor abba tudnánk hagyni. Nyugtatjuk magunkat. Mentségünk is van: a munkánkhoz kell, kicsit pihenünk, fontos, hogy up-to-date-ek legyünk, innen tájékozódunk. 

A függőség ott kezdődik, hogy…

A dohányosok, az alkoholfogyasztók, a vásárlásmániások, a testedzésrajongók, a munkamániások is nyugtatják magukat, és meg tudják magyarázni, hogy miért van szükségük a harmincadik nadrágra és a heti hatszori 15 kilométeres futásra. A függőség azonban ott kezdődik, ha már nem mi irányítunk, hanem a mániánk; amikor felemészti az időnket, a pénzünket, a kapcsolatainkat, és amikor nemcsak mi szenvedünk tőle, hanem a körülöttünk élők is szenvednek tőle/tőlünk, mert nem marad pénz a családi bankszámlán, vagy a programjainkat, a baráti találkozásokat mondjuk le, hogy helyette a mániánknak éljünk.

Ha azt érezzük, hogy a social media használatunkkal már-már a függőség küszöbén táncolunk, akkor érdemes megkérdezni magunktól: mit keresünk. Mi hiányzik az életünkből – mit próbálunk pótolni? Persze a válasz nem azonnal jön, hanem hosszú beszélgetések vezetnek el hozzá.

A valahova tartozás mindent elsöprő vágya

A social media csillogó-villogó világa azért vonz bennünket elemi erővel, mert tartozni szeretnénk valahova. Szeretnénk látni, hogy mások hogyan élnek, mit csinálnak – szeretnénk bepillantani a kulisszák mögé. Ráadásul, a pletyka iránti vágyunk is kielégül – elég csak véletlenül elcsípni a hírfolyamban, hogy melyik ismerősünk kivel és hol nyaral.

A social media világa az érzelmek spektrumán nagyon szűk téren mozog. Mindenki boldog pillanatokat posztol, így beindul a társas összehasonlítás folyamata, és kergetjük a boldogság illúzióját, rögtön leértékeljük magunkat, rossz hangulatunk lesz, mert a látott posztok nem egyeznek a hétköznapokban megélt érzelmeinkkel. Az influencerek szupererőkkel ruházzák fel magukat, amelyek csupán egy hashtagnek köszönhetnek, vagy egy szponzorált autó, cipő, tech felszerelésnek. Gyorsan rápillantva a boldogság mámorában úszó ismeretlen ismerőseinkre azt gondoljuk, hogy ők valóban ilyen boldogok, okosak és szépek, azonban jobb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez az alapvető attribúciós hiba: megfigyelünk valakit, és azt gondoljuk, hogy a viselkedése belső tulajdonságoknak köszönhető, míg elfelejtjük, hogy a környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak benne.

Mi az eredménye, hogy rákattanunk a social mediára?

Az egyik legszembetűnőbb hatás a konformitás. Jobban hasonulunk a referencia csoportunkhoz, emberekhez, akiket példaképnek tartunk, mint gondolnánk. Folyamatosan látjuk, hogy mit gondolnak, hogyan viselkednek, és ez befolyásol minket is. Felerősíti a csoporttagságunkat, és a tőlünk eltérő gondolkodók ellen radikálisabban lépünk fel, pl. negatív kommentek, letiltás formájában.

Paradox módon azt gondoljuk, hogy nem akarunk kimaradni semmiből, azonban pont a saját életünkből maradunk ki, mert a sok felesleges info felemészti a mentális energiánkat, és saját életünk itt és mostjára már nem tudunk koncentrálni. Nem halljuk a saját belső hangunkat, érzelmeinket, mert túl zajos és zűrös a social media által közvetített külvilág. A túlzott social media használattal szabotáljuk önmagunkat. A saját céljainkat ássuk alá azáltal, hogy valami olyasmire koncentrálunk, aminek nincs hozzáadott értéke a céljainkhoz. Elképzelhető, hogy bűntudatot is érzünk, mint a fogyókúrázó, aki hétvégenként lazít a diétáján.

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. december-januári számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Magos Anna
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Január végén ismét megrendezzük a Kreatív szaklap PR-workshopját, ahol első kézből ismerkedhettek meg a 2020-as év kiemelkedő PR-kampányaival.

Február 4-én bemutatkoznak a HRKOMM Award 2020 nyertes pályázatai! Stay tuned! A programot folyamatosan frissítjük!

Milyen régi, új és régiúj, azaz a változásokkal együtt frissülő szolgáltatásokat tudnak nyújtani 2021-ben a HR-szolgáltatók? Február 16-án megtudhatjátok az év első szakmai rapid találkozóján!

Épülj, hogy építhess! – Alkalmazottpszichológia-tudás a hétköznapokra HR-eseknek, cégvezetőknek, coachoknak! Féléves képzés péntekenként: 10 oktatási nap + 9 konzultációs alkalom! 2021. februártól júliusig!

hirdetés