hirdetés
hirdetés
hirdetés

Nárcizmus a gyakorlatban

Mihez kezdj, ha összeakadtál egy nárcisztikus emberrel?

Egy nárcisztikus személyiségzavaros emberrel való találkozás a legtöbbünkből értetlenséget, bosszankodást, döbbenetet; akár dühöt vagy megbántottságot vált ki. Nehezen hisszük el, hogy ő maga nem látja, milyen disszonáns a viselkedése. De vajon mitől az? És hogyan az? És mit kezdjünk vele?

A nárcisztikus zavarnak sokféle arca van, de kettő legalább. A nyíltan nagyzásos, feljogosítottságot érző, másokat leértékelő típusú személyiség (más néven vastagbőrű, nyílt nárcisztikusok) mellett létezik egy másik típus, amelyben a nagyzásos, egoisztikus vágyak és meggyőződések rejtettek, tudattalanok maradnak, de erős hatást gyakorolnak a személy gondolkodására, viselkedésére. Ezt a típust nevezik törékeny, fedett vagy vékonybőrű nárcizmusnak. A viselkedése sokszor kifejezetten visszahúzódó lehet, konfliktuskerülő, sőt, akár önfeláldozó, mártír. Ez a típus rendkívül érzékeny, könnyű megbántani, és árgus szemmel figyeli a környezetét, hogy kiderüljön, mit gondolnak róla. Nagyon tart a megítéléstől, ezért legtöbbször kerüli a nyílt megmérettetést. Ám pszichoterápiában gyakran kiderül, hogy önértékelési zavarától úgy szabadult meg, hogy az egész munkahelyi versenyt leértékeli, a fantáziáiba menekül, ahol egy alternatív világban ő maga sokkal fontosabb szerepet tölt be, nincsenek vetélytársai, elismerik és csodálják.

Röviden az okokról

Minden nárcisztikus zavarban közös, hogy egy érzékeny, korai időszakban a gyerek nem kapta meg azt a szükséges mennyiségű és minőségű tükrözést, visszajelzést, sőt, korspecifikusan egészséges csodálatot, ami a normális, stabil önérzet kifejlődéséhez szükséges. Nem tudta megélni, hogy az, amit ő átél, gondol, csinál, vagy csak a puszta léte is elég fontos. Sokféle ok miatt sérülhet a szülői, gondozói környezetnek ez a tükröző, visszajelző működése. Például a szülők maguk is valamilyen súlyos nyomás alatt állnak (tartós betegség, anyagi nehézség, valamilyen elhúzódó konfliktus a családban), vagy a szülő, akinek általában magának is van valamilyen mértékű nárcisztikus sérülése, nem kapott mintát arra, hogyan is kéne a saját gyermeke énfejlődését támogatni.

Így keletkezik egy űr, egy érthetetlen, megmagyarázhatatlan hiány a gyerekben: magára marad a belső dilemmáival, és nincs evidenciaérzése azzal kapcsolatban, hogy ő maga elég fontos, értékes ahhoz, hogy mások időt szánjanak rá. Sokszor a teljesítmény marad az egyetlen terület, ahol pozitív visszajelzést kap. Ez történik például az éltanuló, de a kortársaiktól izolálódó, csak a felnőtt világhoz igazodó eminensekkel.

Amit a későbbi nárcisztikus zavarokban látunk, az ennek a kínos, nehezen kibírható élménynek a helyreállítási törekvése. A siker azonban csak átmenetileg nyugtatja meg őket: a legkisebb, hétköznapi kudarc újra összetöri az önértékelésüket, és elborítja őket a nárcizmus alapvető kísérő érzése: a szégyen.

Nárcizmus a munkahelyen – néhány jellegzetes típus

Az Öntelt Főnök/Legjobb Kolléga

A korábban már nyílt vagy feljogosított/vastagbőrű nárcisztikusként leírt típus. Mindig neki van igaza, tévedhetetlen, csodálatos – aki nem látja ezt, az vak vagy pimasz, akit meg kell leckéztetni. Az egyik legnehezebben tolerálható személyiségtípus, de tiszta formában elég ritka.

A Nélkülözhetetlen

Rejtett meggyőződése, hogy az egész cég az ő vállán nyugszik, és előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor ez mindenkinek nyilvánvalóvá válik. Amíg ezt főnökei és kollégái elismerik, addig megelégszik a szürke eminenciás szerepével. Amikor viszont mellőzik, vagy valaki nyíltan szembesíti azzal, hogy nem pótolhatatlan, meglepően erős harag és sértettség törhet elő belőle. Ezt a típust nem lehet egyértelműen besorolni a vékony- vagy vastagbőrűek közé. Általában magasabb szinten szervezett személyiség, ehhez a munkahelyi szerephez ugyanis elengedhetetlen, hogy kommunikáljon másokkal. Sokszor mások feladataiban, munkakörében is jártas, ennek azonban a rejtett oka az, hogy titkon vagy nyíltan mindenkit ellenőriz, ugyanis nem hiszi el, hogy más önállóan is képes megoldani valamit anélkül, hogy elrontaná. Vagyis mások leértékelése rejtve ugyan, de jelen van.

....

Hogyan viszonyuljunk a nárcisztikusan sérült emberhez?

Mivel a zavar mögött fájó hiány, bizonytalanság és elhanyagoltságérzés áll, nem sokra megyünk vele, ha megtoroljuk rajta a sérelmeinket. A bosszantás sokszor tudattalan játszma a nárcisztikus részéről: ha sikerül elérnie, hogy kijöjjünk a sodrunkból, akkor ő győzött, bebizonyította, hogy az önuralmunk kevésbé jól működik, mint az övé, és ismét talált egy okot, amiért lenézhet bennünket.

Általában a nyugodt, határozott, tárgyilagos viszonyulás a célravezető, amelyben próbálunk ügyelni arra, hogy ne menjünk bele a provokációkba, és amely nem a másiknak való törlesztést célozza meg, csak a határainkat védi. Vita esetén maradjunk a konkrét helyzetnél, ne menjünk bele általánosításba, vádaskodásba.

A cikket teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia magazin 2018–2019. december–januári számában olvashatjátok el, amely itt rendelhető meg.

Dr. Mailáth Nóra, klinikai szakpszichológus
a szerző cikkei

(forrás: ÜPSZI)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Nyerő SSC people-management stratégiák. Fluktuációcsökkentő minikonferencia június 7-én.

Idén is Sales&Pszichológia konferencia. Foglald le helyed most! 2019.05.28.

Toborzási kampányok létrehozása és eredményes működtetése a LinkedIn-en: gyakorlati workshop június 6-án, limitált létszámmal.

Burnout - Ismerd fel, ismerd meg és lábalj ki belőle Csatlós Csillával június 12-én!

hirdetés