hirdetés
hirdetés

Tenni vagy nem tenni?

Mi fán terem a kognitív disszonancia?

A minap véletlenül fültanúja voltam egy mondatnak: „Veszek egy kakaós csigát, bár tudom, hogy nem kellene ilyesmit ennem”. Másik hasonló eset, amikor a főnök megkér egy olyan feladatra, amely nincs éppen ínyünkre, mert ellentmond belső értékeinknek, de mégis elfogadjuk a felkérést. Például írunk egy beszámolót, amiről tudjuk, hogy a valósággal nehezen összeegyeztethető.

Mi a közös a két esetben? Miután megvettük a péksüteményt vagy megírtuk a beszámolót, kényelmetlenül, esetleg feszültnek érezzük magunkat, mert legbelül érezzük, hogy ez a saját értékrendünknek nem felel meg. A kakaós csiga vásárlása ellenkezik a diétánkkal kapcsolatos elveinkkel, a beszámolóban pedig gyakorlatilag hazudunk. Mindkettőtől rosszul érezzük magunkat – legbelül.

A mindennapokban többször eshetünk efféle csapdába, amikor belső értékrendünk, attitűdünk, meggyőződésünk ellenére cselekszünk. Gondoljunk csak arra, amikor autóba szállunk reggel, pedig tudjuk, hogy ezzel károsítjuk környezetünket, vagy rágyújtunk egy cigarettára, de közben tisztában vagyunk egészségkárosító következményeivel.

Festinger: a cél egy ellentmondásmentes világrend

Ezt a kellemetlen állapotot Leon Festinger 1957-es elméletében kognitív disszonanciának nevezte el, és a jelenség akkor jelentkezik, ha egy számunkra fontos vélekedésünk, attitűdünk szembekerül a cselekvésünkkel. A kényelmetlen érzés oka, hogy az emberek alapvetően egy ellentmondásmentes világrendre törekszenek, de ez a valóságban nem mindig valósulhat meg. Ilyenkor az „össze nem illőség” kellemetlen érzését valahogyan csökkenteni próbáljuk (kognitív disszonancia redukciója). Vagy lehetőség szerint elkerüljük az olyan helyzeteket, amelyek kellemetlen, disszonáns érzéseket keltenek, annak érdekében, hogy a belső egyensúly mégis megmaradjon.

Cselekvés vs. pozitív énkép

Mikor alakul ki bennünk a disszonancia? Legnagyobb eséllyel akkor, amikor a cselekvésünk az énképünk valamely számunkra nagyon fontos és pozitív elemével kerül szembe. Például azt tartjuk magunkról, hogy becsületesek vagyunk, a vizsgán mégis csalunk és belenézünk az otthon készített segédanyagunkba. Ilyenkor szembekerülünk a saját magunkról eddig alkotott képpel, és megfogalmazódik a kérdés: mégsem vagyunk becsületes emberek?

A te döntésed

A kognitív disszonancia kialakulásának másik fontos tényezője, hogy azt észleljük, hogy önszántunkból viselkedünk belső értékeinkkel ellentétesen. Azaz kényszerítés vagy jutalom ígérete nélkül, saját döntésünktől vezérelve cselekszünk. Ellenben ha a főnök kihasználva felsőbbségét, akár fizetéscsökkentéssel fenyegetve rákényszerít egy hazugságokat tartalmazó beszámoló megírására, akkor cselekvésünket külső okokkal magyarázhatjuk, így nem kerülünk magunkkal viaskodó helyzetbe, nem érezzük az említett disszonanciát.

Feszült vagy? Ezért lehet…

A disszonancia harmadik összetevője Festinger szerint a kellemetlen testi állapot, egyfajta feszültség-, idegességérzés. Ezt Robert Croyle és Joel Cooper is bizonyította 1983-as kísérletében. Ujjukra helyezett elektródák segítségével mutattak ki fokozottabb izgalmi állapotot (arousal) a szervezetükben azoknál a diákoknál, akiknek nézeteikkel ellentétesen kellett érvelniük esszéjükben, ezzel kellemetlen érzést keltve bennük.

Belső egyensúlyra törekszünk

Ahogyan az éhség és a szomjúság kellemetlen fiziológiai érzését is igyekszünk mihamarabb csökkenteni, így teszünk a kognitív disszonanciával is. Vegyük a dohányos példáját. Az egyik lehetősége, hogy a viselkedését változtatja meg, azaz leszokik a dohányzásról. Így a belső értékei (hogy a dohányzás káros) és cselekvése (örökre eldobta a cigarettát) összhangba kerülnek. Vagy a dohányos egyszerűen elutasítja a cigaretta káros voltát, és csak azokat az érveket hallja meg (például XY is végigdohányozta az életét, és milyen sokáig élt, vagy ugyanolyan káros, mint a légszennyezettség egy nagyvárosban stb.), amivel meg tudja magát nyugtatni, és feloldja a belső feszültséget. Utóbbi esetben a dohányzás hatásaival kapcsolatos tudását változtatja meg. Ez is egy megoldás lehet számára, hogy tudattartalmait módosítsa, és ezzel csökkentse a cselekvése és belső érzései közötti ellentét miatt fellépő kellemetlen érzést. Persze egyik út sem könnyű, és az is lehet, hogy a disszonáns érzés végül megmarad.

Fontos a pozitív önértékelés!

Ha olyat tettünk, ami nincs összhangban az énképünkkel, és viselkedésünkön, döntésünkön már nem tudunk változtatni, a disszonanciát csökkenthetjük úgy is, ha a pozitív önértékelésünket megerősítjük, és elhisszük, hogy tettünk ellenére nem vagyunk rossz emberek.

A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia 2020. április–májusi számában jelent meg. Az újság megrendelhető itt.

Vitéz Veronika
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

DIGITALIZÁLVA – ÚJ MEGOLDÁSOK SAVE THE DATE 07.23. 14:00

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

hirdetés