hirdetés
hirdetés

Interjú dr. Márky Ádámmal

Kétféle embertípus van, és ez a halál közelében egyértelműen megmutatkozik

Dr. Márky Ádám, Magyarország első életmódorvostan szakorvosa egykor az ENSZ főtitkára akart lenni, de inkább mentős lett. A gyógyításnál is jobban érdekli a betegségek megelőzése. Szakterülete a vállalatok egészségkultúrájának kialakítása. Úgy véli, a pszichológiai rugalmasság, a mindfulness szupererő lehet a 21. században.

Világéletében fitt volt, és egészségtudatos? Már gyerekkorában hajnalban edzett, és zöldséget ebédelt?

Anyukám testnevelő tanár, egészséges életmódra nevelt, mindig is rendszeresen mozogtam. Elsőre nem vettek fel az orvosi egyetemre, ezért kimentem Németországba bébiszitternek. Megtetszett a kinti multikulti világ, érdekeltek a nemzetközi kapcsolatok, az emberi jogok, akkoriban az ENSZ főtitkára szerettem volna lenni, vagy a WHO elnöke. Másodszorra fölvettek az egyetemre, de untam a rengeteg elméleti órát, úgyhogy jelentkeztem a jogi egyetemre is levelezőn, két félévig párhuzamosan végeztem a két egyetemet. Bekerültem egy diplomata diákegyesületbe is, de láttam, hogy a leendő diplomaták már a kis pozíciókért is mennyit gyilkolásszák egymást, úgyhogy inkább hagytam az egészet. Mivel nem tudtam, mit kezdjek magammal, így mentőzni kezdtem, ott legalább a gyakorlatban foglalkozhattam a betegekkel. Fél évet terveztem, de annyira megszerettem, hogy több mint hat év lett belőle.  

Pedig a mentőzés nagyon stresszes. Mit tanított az a sok haláleset, amit látott? 

Fontos tapasztalat volt számomra, hogy kétféle embertípus van, és ez a halál közelében egyértelműen megmutatkozik: az egyik, akinek okés volt az élete, rendben van önmagával. Ők méltósággal viselik az állapotukat, felkészültek a halálra is. Ám akik nem tudtak a sorsukkal megbékülni, ők kétségbeestek, rettegtek, hisztériáztak. 

Az ön élete sem lehetett túlságosan harmonikus: egyik előadásán bevallotta, hogy 25 évesen már kiégési tünetekkel küzdött. 

Az egyetem mellett éjjel mentőztem, nappal vizsgáztam, közben megnősültem, jöttek a gyerekek, pénzt kellett keresni. Sok volt a feszültség. A SOTE-n kezdtem relaxációs technikákat tanulni, és azt vettem észre, hogy jobban vagyok. De továbbra sem találtam a helyemet a bürokratikus egészségügyben, és azt tapasztaltam, hogy orvosként gyakran nem tudunk érdemben segíteni a betegnek, a gyógyszerek legfeljebb átmenetileg javítják az állapotukat. Előfordult, hogy a mentővel bevittünk a kórházba egy infarktusos beteget, megmentettük az életét, majd másfél év múlva ugyanőt szállítottuk a rohamkocsin a második infarktusával. A hazai egészségügy nem az egészséggel foglalkozik, hanem a már kialakult betegségekkel. Pedig a szív- és érrendszeri problémák, a magas vérnyomás, az elhízásból adódó cukorbetegség mind a helytelen életmód és valahol a stressz következményei. Úgy döntöttem, inkább a megelőzésre helyezem a hangsúlyt, és saját vállalkozásban mindfulness tréningeket kezdtem tartani.

Sokan próbálnak életmódot váltani, de keveseknek sikerül. A sportolást vagy el sem kezdik, vagy abbahagyják. Akaratgyengék vagyunk, vagy nem elég pozitívak?

Először azt kellene tisztázni önmagunkkal, hogy miért akarunk életmódot váltani. A többség azért, mert fél a betegségektől, a haláltól. Csakhogy a negatív dolgok elkerülése csak rövid ideig motivál. Például a szív- és érrendszeri problémák megelőzésére az orvosok gyakran írnak fel koleszterincsökkentőt. Az Amerikai Kardiológiai Társaság felmérése szerint két év múlva a betegeknek már csak 45 százaléka veszi be a gyógyszert, holott tudják, hogy ezzel veszélyeztetik az életüket. A hosszú távú változtatáshoz motiválóbb, ha valaki pozitív célt talál magának. Például, hogy szeretné látni az unokáját felnőni. De bármilyen értéket választhatunk, ami fontos nekünk. A pozitív hozzáállás abban segíthet, hogy a gondjainkat ne tragédiáknak, hanem kihívásoknak éljük meg. Ugyanakkor a túlerőltetett pozitív gondolkodás, miszerint 0–24 órában legyünk vidámak és elégedettek, teljesen fals elképzelés, ráadásul kudarchoz vezet, mivel megvalósíthatatlan. Bármennyit erőlködünk, nem tudjuk a gondolatainkat, érzelmeinket megváltoztatni. Az emberek hihetetlen energiát fordítanak arra, hogy elmeneküljenek a feszültségeik és a rossz érzéseik elől. Az összes rossz szokásunk – a dohányzás, az ivás, a falás vagy a mobilfüggés – mind kísérlet arra, hogy a negatív érzéseinket eltüntessük. És ennek súlyos következményei lehetnek.  

Mit tanácsol? Kezdjünk meditálni, az mindent megold?

A meditáció egy eszköz arra, hogy fejlesszük a pszichológiai rugalmasságunkat, és megtanuljunk perspektívát váltani, azaz picit kívülről, elfogadóbban tekinteni önmagunkra. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valódi változásokat érjünk el. 

A meditáció eredetileg ősi indiai gyógymód, amit a nyugati orvoslás újra felfedezett és átnevezett mindfulness meditációnak. De mitől tud ez hatékony lenni a 21. században is? 

A módszert nyilván a mai életformához kell igazítani, de a lényeg ugyanaz. Túlhajszoltan is lehet napi tíz percet találni arra, hogy az ember egyedül maradhasson, és befelé figyeljen. Hunyjuk le a szemünket, figyeljünk, mondjuk a légzésünkre. Nem baj, ha a figyelmünk elkalandozik, csak tereljük vissza. Figyeljük meg azt is, hogy mi történik bennünk, milyen érzések, gondolatok jelennek meg. Ha képesek vagyunk a rossz élményeinkre, a feszültségekre is elfogadóan tekinteni, és nem akarjuk mindenáron azonnal „kezelni” ezeket, a negatív érzéseknek jóval kisebb lesz az életünkre gyakorolt hatásuk. Megnyílhat a lehetőség arra, hogy azzal foglalkozzunk, amivel igazán szeretnénk, az éppen aktuális feszültségeink ellenére is. 

Csakhogy nem mindenki szeret magába fordulva üldögélni, jobban kikapcsolja az aktív pihenés. Ez pótolhatja a meditációt?

Ha valaki azért nem akar befelé figyelni, mert fél a saját érzéseitől, helyette inkább elmegy, mondjuk, kutyát sétáltatni vagy futni, ezzel is az elkerülést folytatja. Persze sokkal jobb, mint ha inna. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy nem tudnak meditálni. De ez inkább csak azt jelenti, hogy van egy történet a fejükben a meditációval kapcsolatban, aminek semmi köze a valósághoz. Például ezt is teljesítményként fogják fel, elgondolják, hogyan kell jól meditálni, és ehhez mérik magukat. Türelmetlenül várják az eredményt. Csakhogy ez tévút. Amikor én elkezdtem meditálni, eleinte mindig sikerült elmulasztanom a fejfájásomat gyakorlással. Amint ez elvárásom lett, a fejfájás maradt. A meditáció csakis akkor működik, ha elvárások és minősítések nélkül, megengedően vagyunk jelen a saját valóságunkban. És ez egyáltalán nem könnyű. 

(...) 

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2019. december-január havi számában olvasható. Az újság megvásárolható a nagyobb újságárusoknál, vagy megrendelhető itt.

Sándor Zsuzsa
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

DIGITALIZÁLVA – ÚJ MEGOLDÁSOK SAVE THE DATE 07.23. 14:00

A HRKOMM Award célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Pontszerzés a PR Toplistán! Nevezési határidő: 2020. szeptember 4.

hirdetés