hirdetés
hirdetés

A kiégés praktikus ellenszerei

Hűtsd le magad – 100 fokban elfelejtesz élni!

A kiégés elég forró téma az elmúlt években. Ha belegondolunk, soha ennyi inger nem ért minket, és talán soha ennyi elvárásnak nem kellett megfelelnünk, mint ma. A legtöbbet szeretnénk kihozni mindenből és mindenkiből. Kifacsarni, versenyezni, győzni, a maximumot nyújtani. Ezek a szavak vezérfonalként mutatják az utat annak, aki úgy dönt, benevez a 21. századi kiégés-sprintversenyre. 

A kiégés olyan fizikális, mentális és érzelmi kimerültséget jelent, amely párosul egyfajta kiábrándultsággal és általános cinizmussal. A hosszantartó és magas érzelmi igénybevételt követelő élethelyzetek következtében alakulhat ki, és alattomos módon hálózza be mindennapjainkat. Rátelepszik a hangulatunkra, és átitatja mind munkahelyi, mind magánéletünket a közöny, az érdektelenség és a céltalanság mérgével. A jó hír viszont, hogy egy kis odafigyeléssel elébe mehetünk a bajnak: alábbi cikkünkben a munkahelyi kiégés megelőzését célzó technikákat mutatjuk be. 

A munkahelyeken a legtehetségesebb, legtapasztaltabb, legprecízebb dolgozókat keresik. Még jobb, ha minél fiatalabb és überlelkes az illető – gondoljunk csak bele az egyre több irreális álláshirdetésbe: “tíz év tapasztalattal keresünk huszonéves kollégát, bevezető fizetésért”. Munkavállalóként életünk során szintén internalizálunk egy sor olyan elvárást, amelyeknek szinte lehetetlen maradéktalanul eleget tenni. Igyekszünk profik, tévedhetetlenek, törekvők és proaktívak lenni. Csak közben néha elfelejtünk élni. Ha minden erőnkkel arra koncentrálunk, hogy megfeleljünk másoknak vagy az időközben sajátunkká vált külső igényeknek, aligha marad időnk és energiánk arra, hogy újratermeljük magunkban azokat a pozitív erőforrásokat, amelyek hajtóerőként szolgálnak a mindennapokban.

Egészség, kipihentség, nyugalom, kreativitás, motiváltság és örömteli hozzáállás az élethez. Ezt mind visszaveti, csorbítja vagy szétzúzza a kiégés. Képzeljük el, hogy az ember egy megművelt földdarab. Ha folyamatosan szántják és vetik, idővel kimerül és elveszíti termőképességét. Tulajdonképpen azt kellene ma fel- és beismernünk, amire a középkor embere már réges-rég rájött: ha termőképes földet szeretnénk, amely gabonát és zöldséget ad, akkor muszáj pihentetni egy részét, vagyis ugaron hagyni egy időre. Ugyanezt kellene tennünk saját magunkkal: ugaron hagyni magunkból egy kis részt, hogy abból később erőt tudjunk meríteni. De hogyan? A következőkben beszéljünk azokról a területekről, ahol a legeredményesebben tudunk hatni a kiégés ellen!

A testről – a kevés is több mint a nulla 

A kiégés miatti egészségromlás az állandósuló fáradtságban, motiválatlanságban, fejfájásban és alvászavarokban manifesztálódik leggyakrabban. Ezek a tünetek felerősödhetnek, ha nem vesszük figyelembe a megfelelő étkezés, mozgás és elegendő alvás jelentőségét. Ezért kiemelt fontosságú, hogy ügyeljünk arra, hogy tápanyagban gazdag étrendet kövessünk (pl. a gyorsétteremből rendelés helyett üssünk össze magunknak valami tápláló és könnyed ebédet), naponta legalább fél órát mozogjunk. Embere válogatja, hogy kihez milyen sport passzol, valaki futni szeret, más jógázni. Egy a lényeg: valamilyen formában biztosítsuk testünknek a mozgást, és ha csak egy buszmegállónyit sétálunk, már az is több, mint a semmi. A fizikai egészség másik fontos aspektusa az alvás, lehetőség szerint minden nap aludjunk 7-9 órát. A mennyiség mellett ne feledkezzünk meg az alvásminőségről sem: a kényelmes ágy, egy megfelelő kialakítású párna és egy zavartalan alvóhelyiség ugyanolyan előkelő rangú szereplői egy pihentető éjszakának.

A lélekről – határkijelölés

Lelki egészségünk és mentális egyensúlyunk megtartása a másik záloga annak, hogy ne érjen utol minket a kiégés alattomos szörnyetege, vagy hogy még időben meg tudjunk szabadulni tőle. Ezért amikor érzékeljük magunkon a kiégés első tüneteit, kapjunk észbe: most kell nagyon odafigyelnem a saját érzéseimre, hallgatnom a testem és lelkem jelzéseire! Ehhez szükséges kifejlesztenünk egy nagyfokú érzékenységet magunkkal kapcsolatban. Az érzékenység itt azt jelenti, hogy ismerjük annyira magunkat, hogy egy-egy rezdülésünkből és élményünkből le tudjuk vonni a következtetést: tetszik-e ez nekem, ha igen, miért, ha nem, miért… Például, ha figyelem magamat és elég önismeretem van, akkor meg tudom állapítani, hogy: “Ma feszült vagyok. Az okozza a feszültségemet, hogy nem pihentem ki magam az éjjel. Attól lennék jobban, ha ma korábban lefeküdnék”. Fontos, hogy a gyakorlatba is ültessük át a következtetésünket, tehát valóban feküdjünk le korábban, ténylegesen tegyük meg azt, amitől azt gondoljuk, jobban lehetünk. A lelki egészségünket erősíti még egy “módszer”, amely amilyen egyszerűen hangzik, annál nehezebb jól csinálni: a határkijelölés.

Önfejlesztés – tudjuk, hogy meddig

Manapság az önfejlesztés iránt érdeklődők körében egyre többet olvasni és hallani a határok jelentőségéről. Ez nem véletlen, hiszen egy kulcseleme a lelki egészségnek. Rengeteg tényező befolyásolja azt, hogy kinek hogy megy a saját határainak a meghatározása és védelme, nem mindig egyszerű kitapasztalni, hogy egyáltalán hol húzódik számunkra az a bizonyos “eddig-és-ne-tovább”. Mindez függ a neveltetéstől, genetikai háttértől, a felnőttkorban kialakult szokásainktól és a minket körülvevő emberektől. Éppen ezért nem olyan egyszerű univerzálisan használható receptet írni, hogy “tessék, így működik az egészséges határkijelölés, ezt kell tenned”. Amire viszont érdemes újra és újra felhívni a figyelmet, hogy a határok és a nemet mondás jó dolog. Miért? Azért, mert az ember úgy lett teremtve, hogy erőforrásai végesek: ha rohanunk, egyszer kifáradunk, ha ébren vagyunk, hamarosan aludnunk kell, és ha élünk, egyszer meghalunk. A határhúzás azért elképesztően fontos, mert kikövezi az utunkat, megmutatja, hogy merre menjünk és mibe invesztáljunk a drága energiánkból.  

Hogy néz ki ez a munkahelyen? Minden a kommunikáción és a következetességen múlik. Vegyünk például egy munkavállalót, aki eddig minden nap túlórázott, 8 helyett 10-12 órát dolgozott. Egy nap ráébred, hogy ezen változtatni szeretne, mert a prioritása az, hogy jól legyen, teljes értékű szülője legyen a gyerekeinek és jó párja a társának. Ehhez nulladik lépésként a saját elhatározása szükséges, majd ennek a kommunikálása a kollégák és felettesek felé. Ezen a ponton hasznos ismerni az asszertív kommunikáció csínját-bínját: “én is oké vagyok, te is oké vagy” – egy frappáns jelmondata ennek a közlésformának. A lényeg, hogy úgy közöljük valakivel az érzéseinket, igényeinket és döntéseinket, hogy közben végig tiszteletben tartjuk a másikat, és nem vonjuk kétségbe az ő saját megélését ugyanarról a helyzetről. Mivel a változást elég nehezen fogadja az emberi természet, kitartónak és türelmesnek kell lennünk mind magunkkal, mind a kollégákkal, akik hirtelen nem értik, miért változtunk meg egyről a kettőre. A következetesség tehát kulcsfontosságú az egészséges határok kijelölésében, mert enélkül hamar visszaáll a régi “rend”.

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2021. február–márciusi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Csike Tekla, pszichológus
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tarts velünk április 22-én, hogy megtudd, hogy mitől működik a mentoring és nagyköveti rendszer – és mitől nem!

Mindenkit meggyötört a pandémia, a motiváltságukat vesztett, kiégett és akár még fizikailag is megviselt munkatársak aránya lényegesen nőtt a szervezeteken belül. Milyen eszközei vannak erre egy vállalatnak? Gyere el ingyenes szakmai randinkra, ahol több tucat javaslatot adunk a kezedbe!

Az élet megállt ugyan, de a toborzás nem: bizonyos ágazatokban ugyanúgy kellett a munkaerő, a kampányok, kiválasztások és interjúk ugyanúgy folytak tovább az elmúlt egy évben is, mégis rengeteg dolog változott. Ennek tanulságait foglaljuk össze május 20-án!

hirdetés