hirdetés
hirdetés
hirdetés

Előbb találd meg, mielőtt kilépnél belőle!

Hagyjuk ezt a komfortzóna-kilépést!

Manapság mást sem lehet hallani, mint hogy a fejlődés lehetősége a komfortzóna elhagyásában rejlik. Ezért hát rengetegszer hagytam el a komfortzónám (hol tudatosan, hol tudattalanul), a teljesség igénye nélkül megemlítenék párat… na és persze ezek következményeit. 

Tiéd a színpad! Biztos?

Szépen énekeltem, amire az iskolában hamar fel is figyeltek. Észbe sem kaptam, máris az Operaház gyermekkarában vágtam ki a magas C-ket. A színpad gyerekfejjel játszótér volt. De felnőttem, és bár éreztem, hogy a szereplés feszélyez, tehetségem okán haladtam tovább az énekesi pályán. Imádtam énekelni, de gyűlöltem szerepeket eljátszani, például a szerelmes nőt, miközben cseppet sem vonzódtam a partneremhez. A színjáték frusztrált, úgy éreztem, nem tudok természetes önmagam lenni. Mégis újra és újra kiálltam a színpadra, a cél az volt, hogy kilépjek a komfortzónából, fejlődjek abban, ami nehezen megy. De nem ment, a szorongás maradt, én pedig végül nem a komfortzónából, hanem az énekesi pályáról léptem ki. Ha nem is rögtön, de végül megtaláltam a saját hangom. Másban. 

Konklúzió: a tehetségem kibontakoztatásához nem feltétlenül kell megerőszakolnom magam!

Tériszony legyőzése pipa – na és?

„Ági, gyere fel, muszáj. A tériszonyt úgy lehet legyőzni, ha szembenézel vele!” – kiáltja Gergő a toronyból. Mivel annyira odavoltam Gergőért, bizonyítani akartam a bátorságomat, hittem neki: ha lenézek fentről, elmúlik a tériszony. Felmásztam tehát, majd elhánytam magam, kis híján elájultam, de néztem ki remegve abból az elképesztően magas toronyból. Gergő büszke volt rám, legalább ő. Én ugyanis csak agyban voltam büszke. Megcsináltam, pipa, és ezentúl vidáman élem az életet tovább tériszony nélkül. Na de ekkor hasított belém a gondolat: Miért lesz ez jobb nekem?

Sem addig, sem azóta nem keresem a lehetőséget, hogy magas helyeken ácsorogjak. És ha tehetem, márpedig miért ne tehetném, nem én csukom be a nyolcadik emeleti tárgyaló panorámaablakát.

Konklúzió: ha az élet nem kényszerít valamire, amihez nincs kedvem, nem kell nekem megkeresnem. Ha pedig más kényszerít, nem muszáj megtennem. 

….

Utazás… a lakásomba

Menj és utazz, ismerj meg más kultúrákat. Mentem is, érdekes is volt, izgalmas helyeken jártam. Aztán egyszer csak azon kaptam magam a Karib-szigeteken, hogy én ezt rohadtul unom. Állandóan jövök-megyek, keresem az ingereket, szinte menekülök otthonról. Eldöntöttem, a lakásomba utazom el néhány hétre!

Létezésünk a lakásban olyan evidencia, hogy szinte minden benne végzett tevékenység rutinná és kötelességszerű, öntudatlan szokássá korlátozódik. Úgy döntöttem, hogy nem elvonulok, hanem bevonulok – a saját lakásomba. Két hónapos önterápiába kezdtem, ez lett az én zarándokutam. Csak magamra és a lakás adta lehetőségekre korlátoztam életvitelemet. Tévé, internet és egyéb, figyelemelterelő vásárolgatások, programok kizárásra kerültek, ahogy a társasági élet és a munka is. A lakásomban szerettem volna felfedezni a meditációt, a mozgás örömét és az ellazulást is. Az első egy-két hét kínkeserves szenvedése után átbillentem, és az ágyazás, takarítás, mosogatás és vasalás a „legyünk gyorsan túl rajta” kapkodásból higgadt gyakorlattá, a tárgyakra szánt figyelmem pedig minőségi figyelemmé vált.

Konklúzió: előbb találd meg a komfortzónát, mielőtt átlépnéd.

De mi is az a komfortzóna? 

Amiben jól érzem magam? Vagy az a langyos víz, amit megszoktam, és azt hiszem, hogy jól érzem benne magam? Komfortzóna = kontrollzóna?

Amíg nem tudod, miért és legfőképp honnan akarsz kilépni, addig maradj!

Nehéz úgy kilépni, hogy valójában sosem voltál benne. Mielőtt elhagynád, találd meg! Mielőtt kilépnél, lépj be!

És végezetül elárulok egy óriási titkot: CSAK KOMFORTZÓNA LÉTEZIK! Tehát egy bődületes illúzió, hogy el lehet hagyni. Csak egy másik komfortzónába lehet átlépni! Mindenképpen komfortzónában fogjuk leélni az életünket, hiszen egy már meglévő komfortzónán túl is csak egy újabb vár.

Tehát a kiút az a felfogás, hogy mindig a komfortzónádban vagy, csak épp még nem ismerted fel! Minden helyzet a fejlődés lehetőségét hordozza magában! A fejlődés alapja azt a szándékot megerősíteni, hogy az élet bármit hoz, fejlődésnek tekinted azt. 

 

A cikk teljes terjedelmében az  Üzlet és Pszichológia 2019. október-november havi számában jelent meg. 

Halász Ágnes, mediátor, életvezetési és szervezetfejlesztési tanácsadó
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Az Üzlet és Pszichológia/HRPWR.HU és a Brandfizz bemutatja: a Nagy Employer Branding Nap című konferenciát. A nap, amikor az employer branding szakma találkozik.

hirdetés