hirdetés
hirdetés
hirdetés

Informális kapcsolatok ereje

Foghíjas családi napok, félórás füstölgések… Mire figyeljen a vezető?

Baráti kapcsolatok, informális csoportok, rejtett hálózatok minden vállalatban vannak – ez törvényszerű jelenség. Sem csodálkozni, sem háborogni nem érdemes miatta, hiszen emberek vagyunk, és nemcsak a beosztásunk, hanem rokonszenveink (és ellenszenveink) is meghatározzák, hogy kivel szeretünk együttműködni – és kivel nem.

Gyakran tréfálkozva csapatépítőnek hívják azt is, ha pénteken, munka után néhány kolléga, akik jóban vannak, beülnek egy sörözőbe pár órára – vagy akár a családjukkal együtt közösen „vonulnak el” hétvégi bográcsozásra.

Intő jelek

Az informális jellegnek azonban van egy olyan mértéke és tartalma, ami már több mint figyelemre méltó, azaz kezelést igényel. Ha ez elmarad a vezetőség részéről, olyan folyamatok indulhatnak be, amelyek a hatékonyműködést, és ezzel a negyedéves számokat is veszélyeztethetik.

Melyek az intő jelek egy vezető számára – mi mondja el vagy mutatja meg, hogy az általa vezetett csapattal valami nincs rendben? Hogy olyan jelenségek szökkentek szárba, burjánoztak el, amelyek negatívan hatnak a teljesítményre, a csapatmunkára? Mivel rejtett és többnyire láthatatlan folyamatokról van szó, nem árt, ha észben tartjuk, melyek a tipikus tünetei a kettős kultúrának.

1. Foghíjas családi napok

Vezetőként érdemes gyanút fogni, ha például csak a dolgozók harmada jön el a családi napra, sokan ráadásul úgy maradnak távol, hogy előzetesen azért regisztráltak az eseményre. A hiányzás lehet foghíjas – minden területről néhányan maradnak távol – vagy „osztályszintű”: ha a beszerzésről vagy a pénzügyről csak a vezető jön el (vagy ő sem). Ez a passzivitás többnyire előre egyeztetett: „Te sem jössz? Akkor én sem…” Ha valakinek az a benyomása, hogy kevesen lesznek az eseményen, akkor ő sem akar kínos helyzetbe kerülni, inkább távol marad.

2. Dermedt csend, amikor a főnök belép

Intő jel lehet az is, amikor a vezető belép az irodába, és az addig a folyosóra is kihallatszó zsinatolást mintha elvágták volna. Nem a hirtelen beálló csönd a probléma, ez természetes más hasonló helyzetekben is, hanem az, ha nem indul újra a beszélgetés, vagy csak akadozva, döcögve, kínlódva, mesterkélten. Akkor bizony olyasmiről lehetett szó a főnök belépése előtt, amiről ő semmiképp nem tudhat – a kollégái szerint.

3. After-meeting a folyosón

Akkor is érdemes résen lenni, ha már kijöttek a munkatársak a tárgyalóból egy megbeszélés után, de még egyikük sem ért vissza a szobájába. Ilyenkor megeshet, hogy a jellegzetes after-meetingről van szó. A kollégák az értekezlet után még megállnak egy kicsit a folyosón vagy a büfében, és értékelik a megbeszélést, mondhatjuk: értekeznek a hallottakról.

4. Heves chatelés megbeszélés közben

Értekezni nemcsak utólag és szóban lehet, hanem írásban is, egyidejűleg. A meetingen körbeülik a meghívottak az asztalt, mindenki előtt felcsapva a laptop, s buzgón kaparásszák a billentyűzetet, mintha csak jegyzetelnének. Miközben nem erről van szó: a megjelentek közül páran saját kis privát chat roomjukban füstölögnek azon, hogy már megint milyen rosszul indítja a projektet a főnök, s ennek persze majd ők isszák meg a levét. Így lesz a tervezett buy-inből passzív rezisztencia, ami pedig igencsak lassítja az üzleti, a vállalati folyamatot, a nap végén pedig csökkenti a profitot.

5. Félórás füstölgések

Apropó füstölgés: nincs az a cigaretta, amit félóráig lehetne szívni. Pedig sokszor elindul a „láncreakció” – spontán meeting alakul a dohányzósarkokon, előtte akár egy körüzenettel, hogy akkor találkozunk lent, és megbeszélünk mindent!

Hangsúlyozom: nem az informális kapcsolatokkal van a gond – hanem azzal, ha a vezető nem tudja uralni a szervezet kommunikációs terét. Ha kimarad valamiből, amibe rajta kívül sokan beletartoznak. (Itt természetesen nem az úgynevezett special interest groupokra gondolok: ők a tollasozók, az üvegfestők, a motorosok spontán vagy „felülről” jótékonyan segített hobbicsoportosulásai.) A megtartás egyik legerősebb pillére ugyanis a közösség. Barátokat, érzelmeket, hangulatot nehéz otthagyni, hiszen a többség tudja, milyen különbség van aközött, ha vidáman, vagy ha épp ellenkezőleg, görcsbe állt gyomorral, befeszült vállal, a torokban gombóccal megy az ember dolgozni. A jó közösség összetartó, és ez a csoport kapcsolatainak a minőségén múlik. A kapcsolatok ápolására szánható energiánk azonban véges, és ha az informális hálózatok elszívják a forrásokat, akkor a munkakapcsolatok sorvadásnak indulhatnak, vagy akár el is mérgesedhetnek.

Ugyanakkor egy másik kockázat is felmerül: hogy az informális csoportok átveszik a formálistól a tevékenységeket, saját íratlan szabályokat hoznak, önjáró működésbe kezdenek. Az önálló munkatárs minden vezető álma – de nem az, aki megkérdőjelezi és a főnöke tudta nélkül felülírja az előírást.

A jó vezető megfelelő mértékben kommunikál, és megfelelő mértékben vesz részt a munkatársai kommunikációjában is. Ezzel mindig kitölti a teret a saját elképzelései artikulációjával, így nem marad hely az önjelölt próféták – sokszor baljóslatú – kombinációi számára. Továbbá tisztában lesz azzal is, hogy az egyes témák mentén merre gravitál a többség véleménye. Röviden: módot ad a beosztottaknak, hogy megtudják az álláspontját, és ő is megismeri – mert rendszeresen szondázza – a véleményüket. Márpedig a Big Picture is pixelekből áll…

A cikket teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia magazin 2018–2019. december–januári számában olvashatjátok el, amely itt rendelhető meg.

Szvetelszky Zsuzsa
a szerző cikkei

(forrás: ÜPSZI)
hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés
hirdetés