hirdetés
hirdetés

A Zoom-kifáradás háttere

Ez a 4 ok felel azért, amiért úgy elfáradunk az online meetingeken

Az utóbbi egy évben jelentősen megnőtt az online meetingekkel eltöltött idő. Sokunk megtapasztalta, hogy gyakran öt percünk sincs két megbeszélés között, szinte egyikből esünk a másikba... A nap végén pedig extrém kimerültséget érzünk. A Stanfordi Egyetem kutatói négy okot azonosítottak, melyek hozzájárulnak a „Zoom-kifáradáshoz”.

1. Drámaian megnőtt a szemkontaktus aránya

Gondoljunk csak bele: egy normál, személyes meetingen nem csupán a többiek arcát monitorozzuk, hanem jegyzetelünk, illetve folyamatosan váltogatjuk a tekintetünket. Az online térben sokszor hosszú időn keresztül egy pontra koncentrálunk, és az a mennyiségű szemkontaktus-arány, amit tartunk, nem természetes és rendkívül fárasztó. Ráadásul a képernyőn megjelenő arcokat túl nagynak és közelinek láthatjuk, és úgy érezhetjük, nem tudjuk megtartani a kellő távolságot, így agyunk ezt a helyzetet egy intenzív, feszültségkeltő szituációként értelmezi – aminek következtében könnyebben kialakulnak konfliktusok.

Megoldási javaslat: Ha lehetőségünk adódik, ne tegyük ki teljes képernyőre a meetinget, ezzel tudjuk optimalizálni az arcok méretét, és üljünk hátrébb a székünkkel is, hogy a személyes terünket növeljük.

2. Fárasztó, ha folyamatosan magunkat látjuk a videóhívások során

A virtuális térben való sorozatos meetingek előtt sosem szembesültünk ennyit saját magunkkal és a tükörképünkkel. Senki nem követett minket egy tükörrel, miközben visszajelzést adtunk vagy kaptunk, vagy döntéseket hoztunk... Az utóbbi időszakban megváltozott a személyészlelésünk. Ez a helyzet növeli a saját magunkkal kapcsolatos kritikát, illetve negatív érzelmi következményekkel jár, ha túl sokat nézzük magunkat.

Megoldási javaslat: Ha lehet,rejtsük el a saját nézetünket és csak a többiekre fókuszáljunk – így nem kell folyamatosan saját magunkat monitorozni.

3.  A videochatelés csökkenti a mobilitásunkat

Egy-egy videós megbeszélés során egy meghatározott helyhez vagyunk kötve, így nem tudunk mozogni közben, pedig a kutatások bebizonyították, hogy jobb a kognitív teljesítményünk, ha mozoghatunk, ráadásul kreatívabbak is vagyunk ilyenkor.

Megoldási javaslat: Igyekezzünk minél nagyobb mozgásteret biztosítani magunk számára, pl. elhelyezhetünk távolabb egy külső kamerát. A hosszabb meetingek során engedjük meg, hogy a résztvevők rövid időre olykor kikapcsolják a kamerájukat, hogy nonverbálisan meg tudjanak pihenni.

4. Nagyobb a kognitív terhelésünk

Alapvetően a nonverbális jeleket (gesztusok, mimika, testtartás stb.) tudattalanul és természetes módon értelmezzük. A virtuális térben azonban nagyobb erőfeszítést kell tennünk ezeknek a jelzéseknek fogadására és küldésére is: figyelnünk kell arra, hogy látszanak-e a reakcióink és több energiát kell fektetnünk ezeknek a továbbítására is. Az ebben a környezetben megjelenő jelzéseket könnyebben félreértelmezzük, hamarabb jutunk téves következtetésekre, mert alapvetően nehezebb értelmeznünk őket.

Megoldási javaslat: Engedjük meg a résztvevőknek a hosszabb meetingek során, hogy  olykor kikapcsolják a kamerájukat - így hatékonyabban fognak tudni koncentrálni.

Novák Dóra, online szerkesztő, újságíró
a szerző cikkei

(forrás: Stanford News)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Szerkesztőségi, független vagy márkázott podcastok, videók, dokusorozatok versenye.

hirdetés