hirdetés
hirdetés
hirdetés

Mindennapi konfliktusaink

Ellenszerek a játszmák mérge ellen

„A háború természetes állapot" - fogalmazta meg Thomas Hobbes. Ahogyan makrokörnyezetünket is áthatja ez a szellem, a mikrokörnyezetünk is sokszor kisebb-nagyobb csatákkal tarkított. Az ELTE Karrierközpont szervezésében tartott előadást a játszmákról Limpár Imre, tréner, tanácsadó szakpszichológus. 

A játszmák átszövik a mindennapjainkat. Játszmázunk anyával, apával, tesóval, anyóssal, apóssal, férjjel, feleséggel, szerelemmel, szeretővel, főnökkel, beosztottal. Egyszóval játszmákról szól az egész világ. A játszmák dinamikáját egy Babits-idézettel lehet megragadni:

„A múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden jelen pillanat magában foglalja az egész múltat, és valamit ad hozzá.”

A játszmáink nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, hanem hosszú évek kemény munkájának eredményei. Az évek során berögződnek bizonyos viselkedéses reakciók, amiket meghatározott ún. „csalimondatok”, gesztusok vagy akár sóhajok hívnak elő. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy ha valaki bizonyos módon szólt hozzánk, attól egyből a falra másztunk és már bele is estünk a játszma csapdájába.

Mi különbözteti meg a játszmákat a konfliktusoktól?

A játszma definíció szerint rejtett kommunikációban zajló folyamat, aminek a hátterében rejtett motívumok állnak. Kívül esik a realitáson és a felekben mindig negatív érzelmekkel zárul. Ezek a negatív érzelmek parazitaként maradnak az emóciók felfutó szakaszában, és nem csengenek le. A játszmák során régi mintákat élünk újra és újra, amiket igazolni akarunk. „Rajtam úgysem lehet segíteni, és maga (a segítő – a szerk.) sem fog.” – hangozhat el egy terápiás vagy tanácsadási helyzetben a kliens szájából. „Én úgysem vagyok szerethető.” – párkapcsolati mintáink egyik klasszikus mondata lehet ez, előbb-utóbb pedig valóban olyan helyzeteket idézhetünk elő, amelyekkel beteljesítjük ezt a jóslatot.

Limpár Imre, forrás: limparimre.com

Status quo fenntartása iránti szükségletünk

A család az a szociokulturális közegünk, ami a játszmák gyakori színtere. Biztosan hallottad már te is anyától, vagy a nagyitól, azt a bizonyos „Eszel te rendesen?” kérdést. Ez is egy tipikus játszmacsalogató kérdés, amire a legjobb, amit tehetünk, hogy egyszerűen nem válaszolunk.

A játszmák legyőzését az is nehezíti, hogy sokszor ragaszkodunk hozzájuk. A régi ismerős mintázatok erősítik bennünk a status quo fenntartására való törekvést. Hajlamosak vagyunk inkább benne maradni valami régi rosszban, mint sem belépni az ismeretlen újba.

„A legyőzésükhöz mindenek előtt tudatosításra van szükség! Amikor a másik kijátssza a bizonyos játszma behívó kártyát, akkor rá kell ébrednünk, hogy »aha, most megyek bele«” – emelte ki Limpár Imre.

Használati útmutató a főnökhöz

Az elkerülést segíti, ha végig gondoljuk, hogyan szoktak zajlani a leggyakoribb játszmáink. Kivel szoktunk a legtöbbet játszmázni? Jellemzően hol? Az önmagunkkal történő játszmák (bizony, ilyen is van) milyen téma köré összpontosulnak? A játszma-analízist segítheti, ha készítünk egy excel-táblát arról a személyről, akivel a legtöbb játszmánk zajlik. Ez lehet az egyik vagy mindkét szülőnk, a párunk, a munkatársaink, bárki. „Gyűjtsd össze az excelben, hogy milyen az az ember. Mennyire ismered? Hogyan viselkedik bizonyos helyzetekben? Milyen ő és hogyan működik? Készíts hozzá használati útmutatót! Ebben jelöld be, az adott személy »tyúkszemeit«, amikre jobb nem rálépni! Ez egyfajta empátiagyakorlat, ami egyrészt segít abban, hogy ráhangolódj a másikra, és feltárd azokat a tényezőket, amikkel jobb vigyázni. Ezzel csökkentheted a jövőbeli játszmázási lehetőségeket, hiszen sokkal tudatosabban ismerheted fel, amikor a másik be akar hívni.” – hangsúlyozta Limpár.

Ellenszerek a játszmák mérge ellen

Limpár Imre beszélt néhány praktikáról, amikkel semlegesíthetők a játszmák. Fontos kiemelni, hogy egyik sem tuti tipp! Fontos, hogy először tesztüzemben próbálgassuk őket, kísérletezzünk, hogy melyik működik és milyen helyzetekben.

1. „Igazad van” technika

Ez az egyik legegyszerűbb és leghatásosabb fegyver. Amikor a másik fél a csalimondatokkal tarkított nagymonológja végére ér, egyszerűen mondd ki, hogy „Igazad van.”. Ezzel nem lehet tovább vitatkozni, valamint az újdonság erejével hathat a másikra, hogy igazat adtál neki.

2. A másik kizökkentése

Hatásos lehet, ha valami nagyon meghökkentő, nem odaillő, váratlan dolgot mondunk a másiknak, hiszen ezzel keresztbevágjuk a játszma menetét.

3. Humor

A humor sok konfliktuózus helyzetben bír feszültségoldó hatással, ugyanakkor az irónia és a cinizmus kerülendő, mivel csak olaj lehet a tűzre.

4. „Ez nem rólam szól”

Ha már benne vagyunk a játszmában, segíthet az, ha távolítjuk magunktól. Rá kell ébrednünk, hogy ez igazából nem rólunk szól, csak a szerepeinkhez kötődik. Így elkerülhetővé válik, hogy beszippantson a játszma örvénye.

5. Elkerülés

Egyszerű és nagyszerű praktika lehet, ha szimplán elkerüljük azokat a személyeket és helyzeteket, akik és amik játszmára hívnak be. Természetesen ez nem minden helyzetben működik, hiszen a családtagjainkat, vagy párunkat nehéz lenne elkerülni, de a szomszédnénivel vagy a ház portásával űzött játszmáink megelőzhetők.

6. Laza kommunikáció

Ha apró kommenteket szúrunk a beszélgetésbe, megúszhatjuk a játszmázást. Ilyen lehet pl. az „aha, értem”, „nahát”, „érdekes, amit mondasz”, „természetesen jogod van a véleményedhez” és a „kár, hogy nem így gondolod”. Fontos, hogy ezeket csak akkor alkalmazzuk, ha illik a beszélgetés kontextusához, és hitelesen be tudjuk illeszteni a karakterünkbe.

7. Játszmából konfliktus

Ez a megoldás azért szerencsés, mert átfordítja a játszma jellemzőit. A rejtett kommunikáció nyílttá válik, a rejtett motívumok helyett valós szükségletek juthatnak érvényre, parazita érzelmek helyett, felfutó majd lecsengő érzelmeket élhetünk át. Ez alapvetően egy tüneti kezelés, de néha az is jól jöhet.

8. Mások gyenge pontjaink feltérképezése

Erre jó módszer a korábban említett használati útmutató elkészítése.

9. Saját gyenge pontok feltárása

Gondoljuk át, hogy minket milyen mondatokkal, gesztusokkal lehet egy pillanat alatt a plafonra küldeni. Az előzőhöz hasonlóan a saját triggerként működő „tyúkszemeinkkel” való tisztába kerülés is segíthet abban, hogy ha a másik egy ilyenre próbál rátaposni, ne ösztönösen reagálva szálljunk bele a játékba.

10. A játszma tudatos véghezvitele

A legutolsó módszer nem igazi kezelés, hiszen ebben végig kell játszani a játszmát. Azonban, ha tudatosan megyünk bele és döntés kérdésévé tesszük, hogy belemegyünk, egyből élvezhetjük a választás szabadságát. Elkerülhető az érzelmi bevonódás, és hidegfejjel reagálhatunk partnerünkre.

Végül Limpár Imre kiemelte, hogy a legfontosabb, hogy türelmesek legyünk magunkkal. A gyakorlási fázis során jellemzően hamarabb szakad el a cérna, mint, hogy tudatosan alkalmazni tudnánk az előbb felsorolt praktikákat, azonban igyekeznünk kell kitörni a játszmák börtönéből.

Sas Eszter Krisztina, online szerkesztő/újságíró
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés
hirdetés