hirdetés
hirdetés
hirdetés

Pszichológia

Egy megküzdési stratégia: amikor túlkompezáljuk hiányosságainkat

Mi állhat az indokolatlanul agresszív vagy épp a túláradóan negédes viselkedések mögött? 

Mindenkinek van megküzdési stratégiája, akár több is. E viselkedés eredője, hogy amikor olyan belső tartalmat fedezünk fel magunkban, ami bennünket rosszul érint, vagy tudjuk, hogy másoknak nem fog tetszeni, vagy bármi más okból stresszt vagy fájdalmat okoz nekünk, akkor azt a tartalmat megpróbáljuk „legyőzni”.

A legismertebb coping technika például, amikor elfojtjuk magunkban ezeket az érzéseket, gondolatokat. (Ez hosszú távon általában nem túl kifizetődő, de mivel ezt többnyire a tudatalattink intézi helyettünk, nehéz nyomon követni a folyamatot.) Ha ugyanezt egy fél fokkal a tudatunk felé közelítve csináljuk, akkor már beszélhetünk például a tagadásról, vagy racionalizálásról, mint megküzdési módszerről.

A pszichológia számos megküzdési stratégiát nevez meg, ez csak három a tucatnyi közül. A stratégiákat besorolja érett és éretlen csoportba, azaz a személyiség érettségi szintjétől függ, hogy az illető milyen megküzdési stratégiával bánik el a benne megszületett stresszhelyzettel. (A legérettebb megküzdési mód a humor vagy a kreatív alkotás.)

Homofób vagy homoszexuális?   

A fent említetteknél kevésbé közismert megküzdési stratégia a reakcióképzés, vagy túlkompenzálás. A történet a szokásos módon kezdődik: van egy érzésünk arról, hogy amilyenek vagyunk, az nem fog megfelelni a környezetnek, és számunkra is elfogadhatatlan. Klasszikus példa, amikor egy rejtett homoszexuális ember nem tudja feldolgozni magában a saját neme iránti vonzalmat, még talán a tudatos felismerésig sem jut el magában, és (a reakcióképzés jegyében) olthatatlan gyűlöletet érez és kommunikál homoszexuális embertársai felé. Ezért nem meglepő, amikor véres szájú homofóbokat kapnak rajta meleg bárokban, rendszeresen.

A túlkompezálás is hasonlóképp működik: az ember érzi magában, hogy nem lenne nyerő kimutatni a belső tartalmát (például a bizonytalanságát, vagy rosszindulatú hozzáállását a többiekhez), így ezeket a tulajdonságokat elkezdi túlkompenzálni. Ilyenkor születnek például a túláradóan kedves, szinte negédes viselkedések, (amikor egy kapcsolat valójában még nem tart ott, hogy becézzük a másikat, vagy bármi más módon túláradóan dicsérjük, kifejezzük, hogy mennyire közel állunk hozzá.) A magas empátiával bíró emberek erre kellemetlenül is szoktak reagálni a másik oldalon, mert érzik a verbalitás és a belső tartalom közti feszültséget… De ugyanígy érdemes a függöny mögé lesni, amikor valaki nagyon fitogtatja az erejét, dominanciáját.

 

 

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet és Pszichológia - hrpwr.hu
a szerző cikkei

hirdetés

Címkék

IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés