hirdetés
hirdetés
hirdetés

Pygmalion hatás

Az előítélet kötelez. Vagy mégsem?

Az előítéles gondolkodás sok esetben megkönnyíti a világban való eligazodást, ugyanakkor le is szűkíti a látókörünk horizontját. Hogyan válnak sztereotípiáink önbeteljesítő jóslattá? Milyen torzításokkal találkozhatunk a munkahelyünkön?

Előzetes elvárásaink és sztereotípiáink több módon befolyásolhatják észlelésünket a minket körülvevő világról. Nemcsak keressük a sztereotípiával megegyező viselkedést, hanem ki is válthatjuk azokat. Ha ezek az előfeltevések olyan tettekre ösztönöznek minket, amelyek az elvárásainkat megerősítő tényleges viselkedést hoznak létre, a sztereotípia önbeteljesítő jóslattá válik.

Önbeteljesítő jóslatok a munka világában

Ezek a jóslatok a munkahelyen is működnek. Például a kiválasztás területén, ha egy interjúkészítőnek előzetes elvárásai vannak arról, hogy egy bizonyos pályázó nem alkalmas egy pozícióra, akkor valószínűleg inkább a negatív információkat fogja keresni. Míg, ha pozitív előfeltevésekkel rendelkeznek, több időt fordítanak az adott jelöltre, és a saját vélekedéseik igazolásként a pozitív információk után kutatnak. 

Azonban az önbeteljesítő jóslatok a már dolgozó alkalmazottak lehetőségeit is korlátozzák. Például, ha egy vezető nem elégedett egy munkatársával és ennek jelét is adja, (például: folyamatosan közbevág a szavába, nem hallja meg az ötleteit, nem kedves vele) egy idő után ők maguk is így fognak magukra tekinteni és romlik a teljesítményük. Ezután a főnök igazolva fogja látni az előítéletét, miszerint az adott munkatárs valóban nem elég jó.

A nők alkalmatlanok lennének a vezetésre?

Másokkal folytatott interakcióink és kapcsolataink nemcsak azt befolyásolják, hogyan kategorizáljuk az embereket, hanem gondolkodásmódunkra és érzelmeinkre is hatnak az adott csoportokkal kapcsolatban. Ha egy munkahelyen kizárólag nők töltenek be alárendelt pozíciókat, míg a vezetőség főként férfiakból áll, akkor ebből a társas interakcióból eredő minta megerősíti azt az előítéletet, hogy a nők függő és kiszolgáltatott szerephez juthatnak csak, és alkalmatlanok a vezető pozíciók betöltésére.

Ez a fajta sztereotip gondolkodás tehát azt is magyarázza, hogy miért töltik be többségében fehér férfiak a vezető szerepeket a politikában, az üzleti életben, vallási szervezetekben és egyéb helyeken. A vezető pozíció betöltéséhez gyakran kapcsoljuk a rátermettséget és a magabiztosságot. Úgy gondoljuk, hogy inkább a férfiak teljesítik ezeket a kulcskompetenciákat, így őket részesítjük előnyben a vezetői szerepek betöltésére. Az elvárás, hogy a férfiak jó vezetők, tehát ily módon önbeteljesítő jóslattá válik, mivel a férfiak kerülnek legtöbbször vezetői szerepbe.

Jellemzően akkor preferáljuk a női vezetőket, ha a feladat erőteljesen igényel szociális-emocionális készségeket, pl. konszenzuskeresés esetén. Sok ember még ma is megkérdőjelezi a nők vezetői szerepre való rátermettségét, egyszerűen azért, mert a nők nem illenek a főnökökről kialakított sztereotípiák skatulyájába. Azonban ezek a sztereotípiák sokszor tévútra vihetnek. Ezért fordulhat elő, hogy élete során legalább egyszer mindenki dolgozott már együtt nem kompetens és megbízhatatlan vezetővel. Azonban a munkával való elégedettség egyik legjelentősebb tényezője a vezetővel való együttműködés. Mivel tehát a főnököknek kardinális szerepe van a társas és a feladathoz köthető kölcsönös függés irányításában, ideje lenne a sztereotip vélekedéseinket elrakni gondolataink könyvtárának legeldugottabb polcára!

Sas Eszter Krisztina, online szerkesztő/újságíró
a szerző cikkei

(forrás: Smith, E. R., & Mackie, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HRKOMM Award 2018 nyertes pályázatainak bemutatása február 20-án. SAVE THE DATE!

hirdetés