hirdetés
hirdetés
hirdetés

Összeillünk?

Az ellentétek… nem vonzzák egymást!

Pedig hány romantikus történet szól erről! Sokan ábrándoztunk már a tökéletes partnerről, aki hiányosságainkat kiegészítve segít nekünk jobb emberré válni. A valóságban azonban úgy tűnik, bármennyire is egy komplementerre vágyunk, mégsem az ellentétünk az, akit igazából keresünk. 

HR-tanácsadói munkánk során sokszor találkozunk ügyfeleinknél azzal a jelenséggel, hogy a különböző, nagyon jól körülhatárolt munkaköri elvárások ellenére a vezetők a hozzájuk hasonló személyiséggel rendelkező jelöltre szavaznak – persze ezt ők nem feltétlenül ismerik fel tudatosan. Ez teljesen természetes jelenség, hiszen könnyebben tudunk olyannal együttműködni, aki hozzánk hasonlóan viselkedik, és hasonlóan gondolkodik az élet dolgairól, mint mi. Az már persze más kérdés, hogy a vállalat sikeressége szempontjából mennyire releváns, hogy mi magunk hogyan tudunk kijönni a kollégánkkal.

Annak ellenére, hogy nagyrészt hasonlóan viselkedünk a magánéletben és a munkahelyen, a két szituáció között van egy lényeges különbség: a szimpátia mint kiválasztási kritérium. A munkahelyen az elsődleges cél nem feltétlenül az, hogy kedveljük a munkatársunkat, amennyiben a pozíció elvárásait maximálisan teljesíti. Míg a magánéletben a „pozíciókiírás” valójában egy dolgot takar: a kiválasztott jelöltnek velünk kell hosszú távon kijönnie.

Csak 18 százalék utazik pénzre, külsőre

Szerencsére abban a legtöbben egyetértünk, hogy jövőbeli partnerünk személyisége az egyik legfontosabb a párválasztás során: a Hogan Assessments 2013-as felmérése alapján a válaszadók 82 százaléka találta partnere személyiségét a legfontosabb tényezőnek egy kapcsolatban, lekörözve olyan mutatókat, mint az anyagi javak és a vonzó külső.

A személyiségbeli hasonlóság mindemellett jelentős előrejelzője a kapcsolat sikerességének és az azzal való elégedettségnek. Barelds és Dijkstra (2007) kutatásuk során a résztvevőket arra kérték, hogy rangsorolják a különböző személyiségjellemzőket aszerint, hogy mit tartanak fontosnak egy lehetséges partner szempontjából. Az eredmények szerint a résztvevők hajlamosabbak voltak azokat a tulajdonságokat magasabbra értékelni, amelyekkel ők maguk is rendelkeztek. Ennek ellenére, amikor a résztvevőket nyíltan megkérdezték, hogy milyen partnert részesítenek előnyben: aki hasonló hozzájuk, vagy aki inkább kiegészíti őket, 85 százalék az utóbbit választotta. Vagyis bár tudat alatt a hasonlókhoz vonzódunk, mégis úgy gondoljuk, hogy a tőlünk különböző partner lenne ideális számunkra. A kutatók szerint nem meglepő, hogy az emberek úgy vélik, az ellentétek vonzzák egymást, hiszen ez az, amit a média és különböző városi legendák sugároznak felénk. Divatos azt mondani, hogy „a párom ebben meg abban a szöges ellentétem”. Még ha valóban így is gondoljuk, tegyük a szívünkre a kezünket: tényleg több dologban különbözünk párunktól, mint ahányban hasonlítunk?

Egy huszárvágással a cél felé

Az emberek tehát nem mindig vannak tisztában azzal, hogy mit is keresnek a jövendőbelijükben, a tudomány azonban segít pontot tenni az i-re. Egy másik kutatás szerint is (Luo és Klohnen, 2005) jobb minőségű kapcsolatok alakulnak ki az egymáshoz hasonló értékrenddel, hozzáállással rendelkező párok, mint az egymástól sok mindenben különbözők közt. Logikus is, mennyire frusztráló lehet hosszú távon, ha párunk teljesen máshogy látja a világot, mint mi.

Talán ezek után kijelenthetjük, hogy érdemes tudatosan is a hasonló személyiséggel, elképzelésekkel és látásmóddal rendelkezők körében keresgélnünk, ha párt szeretnénk találni. Rossz hír azonban, hogy sajnos nem mindig olyan könnyű a kezdeti szakaszban megítélni a másik valós személyiségét, hiszen az agyunk mindent elkövet annak érdekében, hogy a másikat jobb színben tűntesse fel előttünk. Elég például, ha valakiről pozitív információkkal rendelkezünk, máris hajlamosabbak leszünk az illetőt vékonyabbnak, csinosabbnak látni (Chamorro-Premuzic, 2010), anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna vele.

Veszélyes az első benyomás

Emellett léteznek olyan személyek, akik (nem feltétlenül tudatosan) kifejezetten jók az első benyomások kialakításában. Ez a tulajdonság sokszor a munkahelyi kiválasztások során is veszélyes lehet, hiszen objektív módszerek hiányában hajlamosak lehetünk bedőlni a holdudvarhatásnak: vagyis ha valaki kezdetben szimpatikus, azt elménk gyakran felruházza egyéb olyan pozitív tulajdonságokkal, amelyekkel az illető nem biztos, hogy rendelkezik. Például a kedves embereket szebbnek, a nem kedveseket pedig csúnyábbnak érzékeljük. És fordítva, a szép emberekről több egyéb pozitív tulajdonságot is feltételezünk, mint kevésbé vonzó külsejű társaikról. Ha azonban valaki a kedvessége miatt vonzó számunkra, nem biztos, hogy minden egyébbel is rendelkezik, amit keresünk.

Mindemellett az extrovertált, drámai fellépésű, figyelemkereső személyek (akik nem mellesleg sokszor interjúkon is jobban teljesítenek) szintén vonzóbbnak tűnnek, annak ellenére, hogy sokszor öncélúan viselkednek így. Gondoljunk csak bele, hányan rajonganak ismert emberekért anélkül, hogy bármit is tudnának a valós személyiségükről.

És mi az, amit mi tehetünk, ha van egy „betöltetlen pozíciónk” a romantikus partner munkakörére? Első lépésként talán érdemes lehet az elme szubjektív torzításait egy kicsit előnyünkre fordítani: vagyis ha kedvesek, barátságosak, beszédesek vagyunk egy társaságban, akkor nagyobb az esélyünk, hogy mások vonzóbbnak lássanak. Hosszú távon azonban a leghatékonyabb módszer az önismeretünk fejlesztése: ha odafigyelünk mások visszajelzéseire, és tudatosítjuk, hogy milyennek látnak minket kívülről, akkor pontosabban fogjuk tudni megítélni azokat a tulajdonságokat is, amelyeket valójában a másikban keresünk. 

Magyarosi Dóra, Munkapszichológus-tanácsadó
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Ismét HR konferencia: ez alkalommal a kékgalléros kihívásokat vesszük górcső alá. Save the date: szeptember 20.

Tervezzük meg együtt a munkavállalód élményét! Időpont: szeptember 28.

Célja, hogy díjazza a Magyarországon futó, munkáltatói tevékenységhez kötődő különféle kampányokat, kommunikációs aktivitásokat. Díjátadó: október 9., 19.00

Coaching eszközök a gyakorlatban hr-eseknek, coaching szemléletű vezetőknek és coachoknak október 11-én.

Gyakorlati útmutató lépésről lépésre október 16-án.

Részletes program hamarosan! 2018. november 15.

hirdetés