hirdetés
hirdetés

Mun-ka-ma-gán-é-let elválasztása

Amikor a magánéletünk éppen szétesőben, de a munkában helyt kell állnunk...

Életünk két meghatározó területének történéseit olykor nem lehet szétválasztani. Bár a munka-magánélet egyensúly fenntartásához temérdek irodalom ad iránymutatást, van olyan élethelyzet, amikor nem várhatjuk el magunktól, hogy egyik ne legyen hatással a másikra. Mindannyiunk életében előfordul, hogy a magánéletünk éppen válságban van, legyen szó szakításról, válásról, betegségről... Ilyenkor az a veszély fenyegethet minket, hogy ezek a problémák a munkától is elvonják a figyelmünket, hiszen azalatt az idő alatt sem tudjuk ezeket az érzéseket és gondolatokat elzárni egy fiókba. Mi a legjobb ilyenkor, amit tehetünk? Hogyan tarthatjuk fenn a teljesítményünket egy nehéz időszakban? Tájékoztassuk a vezetőnket és a kollégáinkat arról, hogy mi történik velünk?

Amikor a magánéletünkben komolyabb, akár hosszabb távon fennálló problémával küzdünk, úgy érezhetjük, veszélyben a munkában nyújtott produktivitásunk és teljesítményünk. Negatív érzéseinket tovább tetézheti az ahhoz kapcsolódó félelem, hogy mi lesz, ha még a munkánkat is elveszítjük, hiszen képtelenek vagyunk megfelelően koncentrálni, teljesíteni... 

Fontoljuk meg, mit szeretnénk megosztani!

Természetesen nem mindenki szeretne beszélni arról, mi is történik vele a munkahely falain kívül. Számos oka lehet annak, ha valaki a magánélete megőrzése mellett dönt: fél a reakcióktól, a meg nem értettségtől vagy a megbélyegzéstől. A szervezeti kultúra és a munkatársak közti bizalmi viszony nagyban meghatározhatja, hogy a dolgozók mennyit mernek megosztani magánéletükből. Ha úgy érezzük, nem szívesen beszélnénk arról, ami velünk történik, akkor megfogalmazhatjuk úgy is, hogy nehéz időszakon megyünk most keresztül, de nem szeretnénk részletezni/nehéz róla beszélni. Így a többiek tudni fogják, hogy miért vagyunk szomorúak/frusztráltak/fáradtak stb., és tudnak minket támogatni is.

Mielőtt feltárjuk a részleteket, alaposan gondoljuk át, kivel osztjuk meg személyes életünk történéseit. Ajánlott olyanokhoz fordulni, akikhez közelebb állunk, akikben megbízunk, és felvethetjük, hogy egy ideig segítsenek minket tehermentesíteni, amennyiben van erre lehetőség. 

Húzzuk meg a határokat!

Előfordulhat, hogy egy ilyen énfeltárás után a munkatársak rendszeresen elkezdenek érdeklődni, kérdéseket feltenni, hogy hogy vagyunk, javult-e helyzet stb. Néha azonban ettől besokallhatunk. A munkavégzés egy nehéz, nyomasztó időszakban olykor terhes lehet, máskor viszont éppen, hogy segíthet elterelni a gondolatainkat és végre azt érezhetjük, máshol járunk fejben. Nyugodtan adjunk annak hangot, ha mások túlzásba viszik az aggódást, jelezzük, hogy szeretnénk témát váltani.

Figyeljünk oda fizikai egészségünkre!

Amikor lelki krízisen megyünk keresztül, kiemelten érdemes testi egészségünkre figyelmet fordítani, még akkor is, ha erre nehéz magunkat rávenni. Egyszerűbb lehet gyorsételt, fagyit vagy csokit enni rendes, tápláló ételek helyett, de hosszú távon ez sajnos még lejjebb ránthat minket a negatív spirálban. Bármennyire is nehéz, igyekezzünk minél többet mozogni, mert az nem tud nem pozitív érzésekkel elárasztani minket: mozgás közben szervezetünk boldogsághormont termel. Ezen kívül figyeljünk oda arra, hogy aludjunk, amennyit csak lehet! Amikor érzelmileg megterhelő időszakot élünk, gyorsabban fáradunk, mintha a háttérben folyamatosan merítene minket egy alkalmazás. Így nagyon fontos odafigyelni arra, hogy visszatöltsük akkumulátorunkat! 

Ragaszkodjunk napi rutinunkhoz!

Ha bizonytalannak és kiszámíthatatlannak érezzük napjainkat az érzelmi hullámvasút miatt, érdemes olyan fix dolgokhoz ragaszkodni, mint a napi rutin. Ezek – gyakran észrevétlenül – keretezik a napunkat és stabilitást adnak.  

Használjuk ki a munka előnyös hatását! 

Amikor az egyik életterületünk sérül, segíthet, ha belekapaszkodunk egy másikba. Így ahelyett, hogy elkezdenénk azon aggódni, hogyan tudunk helytállni a munkában, törekedjünk arra, hogy amikor a munkánkkal foglalkozunk, engedjük bele magunkat. Ilyenkor kerüljük a közösségi médiát, némítsuk le a telefonunkat és igyekezzünk kizárólag a feladatokra koncentrálni. Lehet, hogy először nehéz belemerülni, de aztán a legtöbbször magától megtörténik ez, és utána hálásak leszünk, hogy egy ideig megszabadultunk a nyomasztó gondolatainktól. Hasznos lehet a nagyobb, jelen helyzetben ijesztő, hosszabb projekteket kisebb, emészthetőbb feladatokra bontani, és 15-20 perces egységekben gondolkodni, amennyit megbízhatóan tudunk koncentrálni.

Ha pedig úgy érezzük, kikívánkozik a sírás és sok az aggasztó gondolat, adjunk magunknak 15-20 percet, amikor elvonulunk valahova és engedjük, hogy potyogjanak a könnyeink. Ezután kicsit megkönnyebbülve könnyebb lesz ismét a munkához visszatérni.

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. október-novemberi számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

Novák Dóra, online szerkesztő, újságíró
a szerző cikkei

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

A HR és a vezetés szerves része, hogy értsük a munkavállalóban végbemenő folyamatokat. Webináriumunkon azok a szolgáltatók mutatják be gyakorlati megoldásaikat, akik egy szervezet emberi működésével kapcsolatos kérdésekre adnak válaszokat. HR-eseknek ingyenes!

hirdetés