hirdetés
hirdetés

A közösségi média pszichológiája

Akinek az élete egy ponton hiányt szenved, azt könnyebben beszippanthatja a közösségi média...

Interjú Koronczai Beatrix, klinikai és mentálhigiéniai gyermek- és ifjúsági szakpszichológussal a közösségi média pszichológiai hatásairól.

A mai gyermekek egyre korábban találkoznak a közösségi médiával. Hány éves kortól jellemző általánosságban, hogy aktív felhasználók lesznek?

Erre biztosan nincsen reális statisztika, hiszen elvileg nem is használhatnák a gyermekek 13 éves kor alatt a közösségimédia-felületeket. Az egyértelmű, hogy a felsős évfolyamokban már megjelenik és minél közelebb vannak a serdülőkorhoz, annál gyakoribb. Ennek persze különböző formái lehetnek, nem mindenki a Facebookot használja, sokan egyéb chatelő programokat alkalmaznak, mint a Viber, aminek a célja az ismerősökkel történő csevegés. Ennek más funkciója van, mint az Instagramnak vagy a Facebooknak, így a hatása is különböző lehet. A kisebb gyermekek körében ritkább a közösségi média használata, hiszen többnyire még nincsenek saját eszközeik. Emellett sokkal nagyobb a valószínűsége ebben a korban, hogy a szülők szabályokat hoznak a használatra vonatkozóan. A szülők fejében a közösségi média és azok használata egy vörös zóna, azt gondolják, ez veszélyes a gyermekekre, így van olyan család, ahol ez tiltólistára kerül. Ebben a korban ezenkívül az is szűkítő tényező lehet – amennyiben mégis használják ezeket a felületeket –, hogy mennyi ismerőse lesz a gyermeknek, hiszen a Facebook például úgy működik, hogy ismerősöket kell szerezni, és közöttük történik a kommunikáció. A kisebb gyermekeknek eleve kevesebb lesz az ismerőse (hiszen a korosztályukból kevesebben felhasználók), így nincs miért annyit fent lógni. Ami tipikusabb az ő körükben, az a YouTube vagy a TikTok, ezeknek is inkább passzív használói, azaz nem hoznak létre tartalmakat, csak követik őket.

Hogyan hat a közösségi média a gyermekek személyiségfejlődésére? Mik a legtipikusabb panaszok?

Ami a legtipikusabb lehet a szülők részéről, hogy beszippantja a gyermeket és elhanyagolja az egyéb teendőit. Kiszorítja a hobbitevékenységek közül a többit, a gyerekek kevesebbet mozognak, kevesebbet olvasnak és most már kevesebbet is tévéznek... Régen mindig azt kívánták a szülők, hogy a gyerek kevesebbet tévézzen, ami be is következett, de ez átment egy másik screen time-ba. Most már inkább a YouTube a divat, amit a szülő egyébként képes befolyásolni, ami a tartalmat illeti, van már például gyerek YouTube. Ha a szülő nem szabályozza, hogy a gyermek milyen tartalmat követhet, nincsenek erre beállítások és bármit elérhet, akkor kerülhet olyan tartalom a gyermek elé, ami nem az életkorának megfelelő, akár riasztó, erőszakos vagy szexuális tartalmú. Emiatt ezek szorongáskeltők lehetnek. 

Kiskamaszkorban – amikortól egyre gyakoribb a közösségimédia-használat –, fokozódik a társas összehasonlítás folyamata, ami egyébként a felnőtteknél is jellemző. Az a különbség a két korosztály között, hogy a serdülők erre különösen ki vannak élezve, kifejezetten fontos nekik az az információ, amit a másikkal való összehasonlításból nyernek, mert ezen keresztül kapnak képet saját magukról, ennek segítségével építik a saját identitásukat. Ez az életkoruknak a legfőbb feladata, hogy rájöjjenek, kik ők és merre tart az életük. Ami nehézség, hogy sokszor nem kalkulálják be azt, hogy a közösségi média csal. Bár ez nem egy titok és a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a közösségi médiában megjelenő dolgok a valóságnak egy konstruált másai, mégis akaratlanul is hatással vannak az ott megjelenő képek és tartalmak az énképükre. Akkor is, ha tudják, hogy XY nem így néz ki, ha meglátják a fotóját, hajlamosak magukat rosszul érezni, hogy ők miért nem néznek így ki. Ez depresszióhoz vagy negatív önértékeléshez, negatív testképhez vezethet.

Mekkora szerepe van az önértékelésnek ebben a folyamatban? Mondható, hogy akinek rendben van az önértékelése, az kevésbé sérül az online térben?

Itt egy kölcsönös hatás van. A kutatások azt mondják, hogy akinek alacsony az önértékelése, az lehet, hogy többet van fenn a közösségi médián, mert folyamatosan keresi a visszaigazolást önmagával kapcsolatban, vagy igyekszik elterelni a negatív gondolatairól, érzéseiről a figyelmét az internethasználattal. Persze minél többet van fent az interneten, annál többet szembesül azzal, hogy miben nem olyan, mint mások. Ez visszahathat és még negatívabb lehet az önértékelése. Akinek magas az önértékelése, vagy akinek nagyobb a társas hálója, azt kevésbé érik el ezek a negatív hatások, mert jobban egyensúlyba tud kerülni az online és az offline időtöltés aránya.

Koronczai Beatrix

Hogyan tudunk szülőként szabályokat felállítani és azokat hatékonyan átadni, hogy gyermekeink ne tiltásként vagy korlátozásként éljék meg őket? Hogyan tudjuk megtalálni az arany középutat?

Főként, amíg a gyermek fiatalabb, a szülők azok, akik irányítják a használatot, ők hozzák meg a szabályokat. Hasznos lehet, ha együtt is használják ezeket az eszközöket, hiszen így a szülő is megismeri, mit csinál a gyermeke az interneten és a gyermek is lát pozitív mintákat, hogy hogyan lehet jól használni. Ha a gyermek azt érzi, a szülőt érdekli a véleménye, nemcsak szabályokat állít, hanem meg is magyarázza azokat és a gyereknek is van beleszólása a szabályok kialakításába, akkor valószínűbb, hogy jobban be is tartja azokat. Minél idősebb a gyermek, ez annál fontosabb. Egy serdülő esetében azt is figyelembe kell venni, hogy számára a telefonja nem csak egy szabadidős tevékenység a sok közül, hanem a legfontosabb dolog minden közül. Erre a szülőnek nagyon érzékenynek kell lennie, mert különben a serdülő lázadni fog. A serdülővel a szabályozásban nagyon finoman kell együttműködni. Egyre több önállóságot kell adni nekik, ez azt is jelenti, hogy megbízunk bennük. Ha azt mondom, hogy 11-kor feküdj le, akkor nem nyitok rá, hogy még a telefonját nyomkodja-e akkor. A szülőnek meg kell tanulnia, hogyan biztosítson autonómiát a gyermeknek. Alapvetően azt a nevelési elvet javaslom, amelyben párbeszéd zajlik, és nem csak a szülő felől jön egy kinyilatkoztatás. Utóbbival ugyanis nem tudjuk segíteni a jó szülő-gyerek kapcsolatot, sem azt, hogy a serdülő jobban használja a közösségi médiát.

Mit tehetünk akkor, ha azt látjuk, a gyermekünk bajban van? Hogyan előzhetjük meg ezt vagy hogyan ismerhetjük fel, ha például cyberbullying áldozata lesz?

Ez a veszély már kiskamasz korban is megjelenhet, főleg, mivel még nincsenek is teljesen tisztában a gyermekek azzal, mire lehet használni a közösségi médiát, mit lehet ott csinálni. Itt lehet a szülőknek feladata, hogy a tiltás helyett azt tanítsák meg a gyermekeket, hogyan érdemes biztonságosan használni ezeket a platformokat, például hogyan állítsák be, hogy amit feltöltenek, azt ki láthassa. A jó szülő-gyermek kapcsolat megőrzése a legjobb prevenciós beavatkozás. Ha a gyermek bízik abban, hogy a szülő tud neki segíteni és nem leszidja, hanem mellé áll, akkor nagyobb esély van arra, hogy a gyermek beavatja a szülőt, hogy cyberbullying áldozata. Fontos lehet az a tapasztalat is, ha a szülő korábban bebizonyította már, hogy bajban a gyermeke mellett van. Cyberbullying esetén a legvészesebb forgatókönyv, az az öngyilkosság. Ez egy olyan beszűkült állapotban történik, amikor az egyén azt hiszi, egyedül van, senki nem tud rajta segíteni és reménytelennek lát mindent. Ha a gyermek nem érzi magát magányosnak, mert azt érzi, a szülő mellette áll, ha segítséget kér, ez is jó eséllyel kikerülhető.

Kik azok, akik a leggyakrabban lesznek cyberbullying áldozatai?

A cyberbullying gyakran kapcsolatban van azzal, hogy kik azok, akik amúgy is bullying áldozatok lesznek. Bár az is igaz, hogy gyakran azok lesznek a cyberbullyingban elkövetők, akik a való életben a bullying áldozatai, hiszen itt sokkal kisebb a lebukás veszélye és nem kell, hogy fizikai erőt fejtsenek ki. Az online térben kiegyenlítődnek a fizikai erőnléti különbségek. Abban az esetben, ha a cyberbullying elkövetői a valós iskolai környezetből valók, akkor azért arról is kell beszélni, hogy egy adott iskolai közösségben milyen a hangulat és az értékrend. A bullying egy közösségben történik, tehát annak vannak tanúi, van egy kontextusa. Ha egy olyan csoportban történik ez, ahol az agresszió megengedett, nagyobb valószínűséggel fog kitermelődni a bullying is. A cyberbullyinggal kapcsolatban az is veszélyes, hogy a közösségi média felerősíti az agresszív reakciókat. Az interneten indulatosabbak vagyunk, kevesebb az önkontrollunk, erősebben fogalmazunk, mintha szemtől-szemben találkoznánk. Ez a közeg emiatt gerjeszti is az agressziót. Főként azok a gyermekek lehetnek áldozatok, akik sokat vannak fent a közösségi médián és akik az offline bullyingban is érintettek lehetnek, tehát akik izoláltabbak, kevésbé népszerűbbek. A népszerűtlenség az internetes közegben is rizikófaktor, ott is mérhető a népszerűség a követők, kommentek, lájkok számával. Emellett az alacsony önértékelés, a szorongás és a depresszió előzménye is, és nem csak következménye lehet az áldozatiságnak.

Ma a társas kapcsolatokat nagymértékben online ápoljuk. A gyermekek azt érezhetik, hogy egyszerre sok mindenkit elérhetnek, mégis a Z generáció a legmagányosabb generáció egyes felmérések szerint. Hogyan lehet egyfajta egyensúlyt kialakítani?

Nehéz ez, mert nap mint nap azt lehet tapasztalni, hogy hamarabb beszélik meg a fiatalok online a dolgokat, minthogy találkoznának. Sajnos a szülők között is egyre gyakoribb, hogy túlvédik a gyermekeket, mert jobban örülnek, ha otthon van a gyerek és nyomkodja a telefonját, mintha a játszótéren bandázna a többiekkel. Ez azt a hamis biztonságérzetet kelti, hogy a gyerekkel minden rendben van, hiszen ott ül a szobájában és szemmel tudom tartani. Azoknál a serdülőknél, akik jó szociális készségekkel rendelkeznek, azaz képesek kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, talán nem okoz ez olyan nagy problémát. Azoknál viszont inkább, akik menekülő útvonalnak látják a közösségi médiát, akik azért ismerkednek inkább interneten, mert azt gondolják, ott magabiztosabbak. Ám így nem fogják megtanulni a szemtől szembeni kommunikációt, hiszen elkerülik ezeket a helyzeteket. Ezek a gyerekek felmennek az internetre, találkoznak az IBF-jükkel (internetes best friend) és ezekben a kapcsolatokban merülnek el.

Megfigyelhető, hogy a mai fiatalok nem tudják visszatartani az információkat, nem tudják nem egyből kimondani, ami bennük zajlik. A személyes találkozókra szinte már nem is marad téma, mindent tudnak egymásról… Mit gondol erről a jelenségről? 

Ez inkább negatív hatású. Egyrészt, csökkenti az arra való nyomást, hogy én küzdjek meg a saját erőforrásaimmal az érzelmi nehézségeimmel. Nem csak az a megoldás, hogy azonnal ventillálok, át is gondolhatom a dolgokat. Például, ha hirtelen dühös leszek a tanárra, mert egyest kaptam, és ezt megírom a barátaimnak, valószínűleg inkább csak növekszik a haragom, elkezdem hergelni magam, amiben a többiek is biztatnak. Ilyenkor megszűnik annak a lehetősége, hogy önreflexió szülessen, hogy átgondoljam, hogy tényleg a tanár volt-e ennyire igazságtalan, vagy én is csinálhattam volna valamit másképp? Az is egy érzelemkezelési stratégia, ha átgondolom, mi történt és levonom a tanulságokat. De használhatok relaxációs technikákat is, vagy olvashatok egy könyvet dühöngés helyett. A saját erőforrásaimat is tudom használni, és nem kell mindig valaki, aki segít. Persze, az is egy szuper dolog, amikor megosztom valakivel a gondom, de nem biztos, hogy minden esetben ez a hasznos. Ráadásul a fogadó részéről is állandó készenlétben „kell” lennünk, hogy válaszoljunk. Arról nem is beszélve, hogy sokkal lassabb is beszélgetni chaten, mint élőben. Beszűkül az információs csatorna és hosszabb idő alatt mondunk el kevesebb dolgot, mint egy élő beszélgetésben. Mi ennek a következménye? Mondjuk eltolódik a lefekvés ideje, mert a gyerekek még a Viberen chatelnek este. És persze jó, hogy beszélgetnek, de az is jó lenne, ha időben elaludnának.

(...)

A cikk teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2020. december-januári számában olvasható. Az újság megrendelhető itt.

 

Novák Dóra, online szerkesztő, újságíró
a szerző cikkei

(forrás: Üzlet és Pszichológia)
hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés

Tarts velünk április 22-én, hogy megtudd, hogy mitől működik a mentoring és nagyköveti rendszer – és mitől nem!

Mindenkit meggyötört a pandémia, a motiváltságukat vesztett, kiégett és akár még fizikailag is megviselt munkatársak aránya lényegesen nőtt a szervezeteken belül. Milyen eszközei vannak erre egy vállalatnak? Gyere el ingyenes szakmai randinkra, ahol több tucat javaslatot adunk a kezedbe!

hirdetés