hirdetés
hirdetés
hirdetés

IV. Pozitív Pszichológia Konferencia: Barbara Fredrickson

A szeretet mint szupertápanyag, ami elvezet a jobb döntésekig

Mivel járult hozzá a mosoly az emberek evolúciójához? – tette fel a kérdést Barbara Fredrickson a IV. Pozitív Pszichológia Konferencián tartott előadásában. Az előadásban nemcsak ezt a kérdést válaszolta meg, de beszélt a pozitív érzelmek előnyeiről, a szeretetről mint szupertápanyagról, a közös pozitív pillanatok átélésének fontosságáról és a pozitív rezonanciáról, valamint ennek a magánéletünkre és munkánkra kifejtett hatásairól is.

Napjainkra az emberek gyanakvóak lettek a mosollyal kapcsolatban. Ha valaki ránk mosolyog, gyakran már alapból az ugrik be: „Biztosan el akar adni valamit!” Azonban érdemes túljutunk ezen a berögződésen, és a mosoly előnyeit is megnézni, ugyanis nem kevés van ezekből.

A pozitív érzelmek előnyei

Fredrickson kutatásaiban tízféle pozitív érzelmet különített el, ezek a következők: öröm, hála, derű, érdeklődés, remény, büszkeség, vidámság, inspiráció, áhítat, szeretet.

Ezek mind egyformán fontosak, és az is fontos, hogy egytől egyig rövid távúak. Az elmúlt két évtizedben a pozitív érzelmeket kutatva Fredrickson arra jutott, hogy az érzelmek leginkább a hullámokra emlékeztetnek: előbb felemelkednek, majd szertefoszlanak, és ez a pozitív érzelmeinkre éppúgy érvényes, mint a negatívakra. Ebből az következik, hogy ha szeretnénk pozitívabbakká válni, akkor ezeknek a rövid távú pozitív érzelmeknek a minél gyakoribb megélésére törekedhetünk. Arra viszont nem érdemes törekedni, hogy folyamatosan jelen legyenek bennünk ezek az érzelmek, mert ez rövid életűségük miatt nem lehetséges.

Az agyunk „kinyílik” a pozitív érzelmektől

És hogy miért fontos, hogy minél gyakrabban éljük át ezeket az érzelmeket? Azért, mondja Fredrickson, mert tudatosságtágító hatásúak. Az agyunk egy vízililiomra emlékeztet: a pozitív érzelmek hatására kinyílik, és több információt fogad be a környezetünkből. Ennek eredményeképpen pedig többek közt a hatékonyságunk is megnövekedhet, és jobb döntéseket hozunk.

A nyitottságnak ezek a pillanatai kulcsfontosságúak a személyes fejlődésünk, növekedésünk szempontjából. A fejlődés fokról fokra, kis lépésekben történik meg, és a fent említett pozitív érzéseket kell újra meg újra, kis adagokban, naponta átélni hozzá. Kicsit olyan ez, mint egy jól megválasztott diéta: a kis adagokban magunkhoz vett pozitív érzelmek hosszabb távon nagy (pozitív) változásokat idéznek elő bennünk. Ez többek közt azt is jelenti, hogy reziliensebbek és fizikailag egészségesebbek is leszünk tőlük. Ez nem csak puszta beszéd, hanem mérhető és megbízható kutatási eredményekkel alátámasztott tény.

A pozitív érzelmek hatására fejlődünk

Az emberi agy alapállapota a magunkba mélyedés, az összpontosítás. A pozitív érzelmek felszabadítják a magunkon kívüli dolgok felé irányuló gondolkodásunkat: hatásukra észrevesszük, hogy léteznek más perspektívák is, mintegy „kipillantunk magunkból”. Nyitottság kell ahhoz, hogy észrevegyünk: nem minden jó ötlet a mi fejünkből jön – de csak ez teszi lehetővé a fejlődést.

Szeretet: a szupertápanyag

A pozitív érzelmektől az emberek közti pozitív rezonanciáig, és az ebből következő fejlődésig a pozitív érzelmek „szuperérzelme”, a Fredrickson által csak szupertápanyagnak nevezett szeretet segítségével juthatunk el. A pozitív rezonancia pillanatai olyankor következnek be, amikor például együtt nevetünk valakivel, őszintén megünnepeljük mások sikereit, kimutatjuk az együttérzésünket, vagy amikor egy barátunk átölel, ha szenvedünk. De idetartozik az is, ha rámosolygunk egy idegen babára. Az ilyen érzelmi mikropillanatok mindkét résztvevőjük számára a fejlődés fontos pillanatai.

A szeretet tehát az emberi fejlődés alapvető szükségletű tápanyagát jelenti. A szeretet alapját pedig a pozitív kapcsolódások jelentik: az olyan pillanatok, amikor a másik ember társasága felvillanyoz bennünket, és az egész nem tart tovább egy-két pillanatnál. Az ilyen pillanatok a szeretetkapcsolatok alapkövei; ezeknek köszönhetően érezzük azt, hogy észrevesznek minket, törődnek velünk, és értékelnek minket. Mindez nemcsak magánéleti, hanem munkahelyi kapcsolatainkban is megvalósítható, sőt megvalósítandó, hiszen számos pozitív következménnyel járnak (hiányuk pedig negatív következményekhez vezet).

Milyen gyakran éljük át ezeket a pozitív pillanatokat?

Fredrickson egy 8 kérdésből álló listát mutatott a résztvevőknek. Ha feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket, azzal megválaszolhatjuk a fenti kérdést.

Az elmúlt napban milyen gyakran …

– tapasztaltad, hogy kölcsönös melegségérzés és az egymással való törődés érzése jár át?

– tudtál ráhangolódni másokra, és kapcsolódni hozzájuk?

– áramlottak könnyedén a gondolatok és érzések közted és más(ok) között?

– élted át, hogy kölcsönösen felvillanyozzátok és lelkesítitek egymást valakinek a társaságában?

– voltatok valakivel kölcsönösen fogékonyak a másik szükségleteire?

– éreztél kölcsönös bizalmat és megbecsülést valakinek a társaságában?

– érezted, hogy „szinkronban vagy” valakivel vagy valakikkel?

Mikor jöhet létre a pozitív rezonancia?

A pozitív rezonancia létrejöttéhez mindenekelőtt az kell, hogy biztonságban érezzük magunkat a másik ember társaságában, mert ez előfeltétele annak, hogy meg tudjunk nyílni, és kapcsolódni tudjunk egymáshoz. Fontos, hogy valós időben, egy térben, szemkontaktust teremtve történjenek meg ezek a pillanatok. Az viszont nem szükséges, hogy eleve ismerjük egymást a másik emberrel, akivel kapcsolatot teremtünk: a pozitív rezonancia ismeretlenekkel is létrejöhet. Sőt: Fredrickson kutatásai kimutatták, hogy rövid távon még jobban is hozzájárulnak az idegenekkel átélt pozitívrezonancia-pillanatok a jóllétünkhöz, mint a szeretteinkkel átélt mikropillanatok.

Az egyik kutatásból kiderült, hogy az egymással megosztott pozitivitás hoz létre leginkább kapcsolatokat közöttünk, mivel az ilyen pillanatok tesznek leginkább nyitottá (jobban, mint azok a pillanatok, amikor valami negatívat osztunk meg egymással), és ezek hoznak leginkább szinkronba minket. Kimutatták, hogy az ilyen pillanatokban szó szerint együtt ver a szívünk.

Az előadás elején feltett kérdéshez visszatérve tehát a mosoly egyszerre jó arra, hogy pozitivitást fejezzen ki, elő is idézze a pozitivitást, és hogy lehetővé tegye az emberek közötti kapcsolódások létrejöttét. A mosoly mindezt együtt jelenti (persze csak az őszinte mosoly): ezzel hozzuk létre a pozitív rezonancia életadó tápanyagát.

Találd meg az alkalmat a pozitív pillanatok előidézésére!

A pozitív rezonancia pillanatai rövid és hosszú távon egyaránt jó hatással vannak a testi-lelki egészségünkre és a produktivitásunkra; erősítik a csoporton belüli társas kapcsolatokat, a kötődést, a lojalitást, a bizalmat; és számos további mindennapi előnnyel is járnak a közösség és az egyén számára. Ezek a pillanatok bármikor előidézhetők, és meg is éri előidézni őket. Mindannyian képesek vagyunk rá, hogy előidézzünk ilyen pillanatokat, tehát csupán az alkalmat kell megtalálnunk rájuk.

Az előadó mindenkit megkért, hogy kérdezze meg magától: „Mikor, hol és hogyan tudom prioritizálni a pozitív rezonanciát a napjaimban?” Ha ezt átgondoljunk, segíteni fog abban, hogy aztán a megfelelő pillanatban eszünkbe jusson.

Aki szeretne többet is megtudni a témáról, annak jó szívvel ajánljuk Barbara Fredrickson ingyenes online kurzusait a Courserán (ide kattintva elérhetőek).

(Borítókép forrása: a IV. Pozitív Pszichológia Konferencia Facebook-oldala.)

hirdetés
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!

hirdetés
ÉRDEKES HÍRE VAN? KÜLDJE EL NEKÜNK!
hirdetés
hirdetés